Kukker kategória bejegyzései

egyebek

1550 köbméter fenyőfa – egy fotón…

Írta: | | Aktuális?, Kukker
Vélemény?

Fotós és szerkesztési bravúr

 

Egy fa nem véletlenül kap becenevet: az valamiért különleges. A „President” viszont valóban az. Ez az óriás sequoia fenyő a Sequoia Nemzeti Park hatalmas erdejében áll az Egyesült Államokban, Kalifornia államban.

75 m magas, törzsének átmérője pedig 7,2 méter. 37,1 méter magasságban indul törzséből az első nagy ága. Ezekkel a méretekkel se nem a legmagasabb, se nem a legvastagabb törzsű növény a Földön, viszont a harmadik legnagyobb térfogatú, és mivel korát 3 200 évre becsülik, egyike a világ legidősebb fáinak. Törzsének térfogata 1300 m 3, s további 250 m 3 az ágaké, törzsének kerülete a föld szintjén 28,4 méter. A fenyőt Warren G. Harding elnökről nevezték el 1923-ban.

 

A kollégák munka közben...

A kollégák munka közben…

A hihetetlen mérete és a szomszédos fák közelsége miatt ezt a fát még sosem fotózták le egyben. Máig! A National Geographic fotósainak csapata – tudósokkal együtt – megpróbálta megalkotni az óriásfa teljes képét, hogy a fa teljes nagyságában legyen látható a fotón. Ehhez meg kellett mászniuk a fát különleges mászóeszközök segítségével, és több ezer felvételt készítettek róla.

Az egészből 126-ot kiválasztottak, összeszerkesztették, s íme a végeredmény!

Forrás: internet – szerkesztette Hars.

Rekord: Dél-Afrikáig jutott vándorútján Picur, a jeladós fehér gólya

Írta: | | Aktuális?, Kukker
Vélemény?
Gólyafészek a Tolna megyei Regölyön - 2014 (Fotó: Harsáczki Gy.)

Gólyafészek a Tolna megyei Regölyön – 2014 (Fotó: Harsáczki Gy.)

16 ezer kilométer a „maszületett gólya” mögött

 

Csaknem 16 ezer kilométert tett meg kóborlásaival együtt egy magyar fehér gólya. Ilyen messzire még egyetlen társa sem repült GPS-jelzővel. Keszi például „csak” Kenyáig jutott. Picur idén született, a közismert, webkamerával is ellátott nagyhalászi gólyafészekből származik, de a Nógrád megyei Rimócról indult vándorútjára.

A fiatal madár anyja május közepén áramütés miatt elpusztult. Mivel a négy, akkor pár napos fiókát az apjuk egyedül nem tudta volna felnevelni, tűzoltók segítségével kimentették őket a fészekből, és előbb a Nyíregyházi Állatparkba, majd a hortobágyi Góréstanyára kerültek. Innen hozták őket júniusban Nógrádba: Picur a rimóci fészekbe, testvérei közül egy Balassagyarmatra, kettő pedig Ludányhalásziba került „nevelőszülőkhöz” – minderről Papp Ferenc, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) programkoordinátora számolt be az MTI-nek.

A szakember elmondta, a jeladóval ellátott Picur a Wesel folyótól keletre fészkelő fehér gólyák megszokott útvonalán, a Boszporusz felett hagyta el Európát, keresztezte Anatóliát, majd a Közel-Kelet Földközi-tengeri partvidékét követve érte el a Nílus-völgyet. Egyiptomban dél felé fordult, a szeptembert pedig már Szudánban töltötte: előbb a Nílus-völgy és Eritrea között húzódó száraz szavannákon kóborolt, majd nyugat felé tett egy hosszabb kitérőt. Innen Dél-Szudánon, Etiópián, Kenyán, Tanzánián, Zambián keresztül – egy rövid szakaszon Mozambikot is érintve – Zimbabwéba érkezett. A Hwange Nemzeti Parkot elhagyva Botswanán át Dél-Afrikáig repült, jelenleg Johannesburgtól mintegy 300 kilométerre délnyugatra egy szarvasmarha-tenyésztő vidéken tartózkodik.

 

Picur útja. Tengerek felett nem szeret repülni

Picur útja. Tengerek felett nem szeret repülni

„Az első magyar gyűrűs fehér gólyát 1909-ben lőtték le Dél-Afrikában. Ezt a madarat Erdélyben, a Háromszék vármegyei Hídvégen jelölték. Az esetről a madár elejtője hirdetést adott fel a Times című lapban, amelyre Herman Ottó válaszolt. Ezután 1917-ig 34 magyar gyűrűs példány került meg Dél-Afrikába, ezek egy részét persze nem a mai határokon belül jelölték. Azóta viszont mindössze 16 madár előfordulása bizonyosodott be, az elmúlt negyven évből csak kilenc ilyen eset ismert” – mondta a szakember. Hozzátette: ez azt is jelezheti, hogy a magyar fehér gólyák egyre rövidebb vándorutakra vállalkoznak, sőt áttelelésük is egyre gyakoribb: „Jelenleg is az Ipoly-völgyben időzik a Január nevű madár, amely onnan kapta a nevét, hogy ez év januárjában érkezett róla az első jelentés a Szécsényhez tartozó Pösténypusztáról. Idén is áttelelésre készül, ez a jelenség mind gyakoribb a fehér gólyák között.”

Gólyaröpte a Tolna megyei Regölyön - 2014 (Fotó: Harsáczki Gy.)

Gólyaröpte a Tolna megyei Regölyön – 2014 (Fotó: Harsáczki Gy.)

Ez idáig Picur az egyetlen GSM-alapú jeladóval ellátott fehér gólya, amely eljutott Dél-Afrikába Rimóc községtől csaknem 16 ezer kilométert téve meg négy hónap alatt. Papp Ferenc kifejtette: a jeladós madarak nagy része a Száhel-övezetben telel; a szlovákiai Ipolyvarbón (Vrbovka) jeladóval ellátott madár például nyugat felé húzódott, a Csád-tó vidékére. Jelenleg Niger, Nigéria és Csád hármas határán időzik már hetek óta.

Egy másik fiatal példány, Keszi a szudáni szavannákig Picur útvonalát követte, de onnan Eritreán, Etiópián és Szomálián keresztül folytatta útját dél felé, jelenleg Kenya északi részén van. A Madárvédelem és kutatás határok nélkül magyar-szlovák, valamint az Északi gólyahír című magyar projekt részeként megjelölt 44 fehér gólya közül tíz útvonala követhető nyomon, térképen is.

 

Forrás: http://vs.hu/magazin/osszes/del-afrikaig-jutott-vandorutjan-picur-a-jelados-feher-golya-1220#!s0

Huszonhét hónapja úton az Aranyember

Írta: | | Aktuális?, Kukker
Vélemény?
Földön álló griff, saját farkába harapva - Berel kurgán, i. e. 4-3. század, Kazahsztán

Földön álló griff, saját farkába harapva – Berel kurgán, i. e. 4-3. század (Kazahsztán)

Kazah-magyar kapcsolatok, Lovagkereszt és a megdőlt dogmák

 

2012 szeptemberében annak a rendkívüli eseménynek a kapcsán beszélgettem Papp Attilával, hogy négy elszánt ember – három magyar önfeláldozó férfi és egy világszerte híres restaurátor-tudós – jóvoltából hazánkban elsőként volt látható a szkíta népek 2200-2800 éves leletanyagainak anyaghű tárgyrekonstrukcióiból összeállított kiállítás. Annak ellenére, hogy úttörő-jelenségről volt szó, és 1,2 millió amerikai dollárra becsülték az aranytárgyak értékét, nem kapott nagy nyilvánosságot – a három magyar férfi (Dr. Bencze István, Papp Attila és Széles Attila) magánerőből és csekély támogatással hozta el nekünk azt a tényfeltáró és felvilágosító tárgy-anyagot, amely annak a bizonyítéka, hogy a sztyeppei lovas-nomád civilizációk örökségét viselő népek, melyek egyik legnyugatabbi képviselői mi vagyunk, magas kultúrát képviseltek, és meghatározó szerepet játszottak nem csak az eurázsiai sztyeppén, hanem az azon kívüli világ fejlődésében is.

A szkíta népek nem „akárkik” voltak. Újításaikat, vívmányaikat ma is használja a „modern világ” és korabeli történetíróktól tudjuk, hogy például Dareiosz szkíták ellen vezetett hadjárata is teljes kudarccal végződött…

A már említett professzor, Krym Altynbekov kimagasló szakértelmének és tudósokból, specialistákból álló csapata ügyességének köszönhetően váltak tanulmányozható – s alkalmanként bemutatható – leletekké a föld alatt több ezer éve pihenő szerves és szervetlen anyagú tárgyak, amelyek a szkíta népek kimagaslóan magas szépérzékéről és fémmegmunkálási tudásáról tanúskodnak.

Az 1969-ben, Issyk falu (Kazahsztán) mellett feltárt „Aranyember” teljes életnagyságú rekonstrukciója

Az 1969-ben, Issyk falu (Kazahsztán) mellett feltárt „Aranyember” teljes életnagyságú rekonstrukciója

H. Gy. – A 2012-es megnyitón is azt állították a többiek, hogy maga dolgozott a legtöbbet a kiállítás létrejöttén. És most is magát találom itt a két éves ciklus utolsó bemutatóhelyén, a Magyarok Házában.

P. A. – Dehogy! Mindenki teszi a dolgát azóta is, ki-ki a szakterületén.

H. Gy. – Hol tart a kiállítás és hol tartanak Önök? Emlékszem, hogy eleinte nem tudtak reklámra költeni, nem kaptak nagy nyilvánosságot. Most van-e reklámjuk?

P. A. – Egyre több olyan partnerrel dolgozunk, ahol működik a helyi kommunikációs csatorna: helyi TV, rádió. A helyi partnerek ismerik ezeket, és ki is használják. De azért a köztévébe is bekerültünk: egy riport készült Altynbekov professzorral. De ekkora információdömping mellett kevesen hallottak róla…

Egyébként már az első, VAM Design-helyszínen is szépen megemelkedett a látogatottság a végére: 13 ezren látták 4 hónap alatt. Ez igen szép eredmény más, nagy költségvetésű produkciókkal szemben. Eztán Debrecenbe került a tárlat, ahol egy profi csapat dolgozott vele. Télen, hóban 42 nap alatt látták nyolcezren. Majd tavasszal a keszthelyi Festetics-kastélyba kerülhettünk be, aztán Balatonszemesre egy szezonra, üdülőövezetbe. Kiállításunk 2014 tavaszán került be első alkalommal megyei hatáskörű múzeumba, a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumba, majd egy része, a bereli lovastemetkezés a tatai vármúzeumba – kamara-kiállításként. Ekkor kezdtünk kísérletezni azzal, hogyan lehet a tárgyanyagot szétbontani és kisebb helyen bemutatni. Most már rutint szereztünk ebben, és állítom, hogy bárhol Európában, bármilyen helyen igényesen tudjuk bemutatni az anyagot. Ezután, 2015. január 22-én Békéscsabán nyitják (már megnyitották – a szerz.) meg a szkíta-kiállítást – mint  a megyei múzeum Magyar Kultúra Napja-produkcióját. Békéscsabán már – helyi leletekkel (Csárdaszállás és Békéscsaba – Gazsó tanya) – kiegészítve, a megyei múzeum éves programjának részeként kerül bemutatásra.

H. Gy. – Jól emlékszem, hogy az volt a cél, hogy határainkon kívül folytatódik az Emberek aranyban kiállítás bemutatása – Budapest után?

P. A. – Valóban, úgy terveztük, és több külföldi helyszín lehetősége is felmerült. …és a kazah fél is úgy akarta, hogy Európában is körbevigyük. Törökországi, angol és skandináv területről is van érdeklődés. Ezen kívül határon túli magyar területekről és újabb hazai helyszínektől is érdeklődtek. Szépen terjed a híre, több nyugat-európai rendezvényszervező is látta, s jó visszajelzéseket kaptunk a bemutatás igényességére. Kell a magyarázat, kell a hangulat, kell a látvány, kell a „mese” – mindezekre szüksége van egy sikeres kiállításnak.

Aranylószerszámokkal díszített fejedelmi ló - Berel kurgán, i. e. 4-3. század (Kazahsztán)

Aranylószerszámokkal díszített fejedelmi ló – Berel kurgán, i. e. 4-3. század (Kazahsztán)

Még a közeljövőben számos kiállítást tervezünk tető alá hozni – ebben a minőségben, de még több dinamikával, technikával -, amelyek más közeli időszakokat mutatnak be, megmutatva egy korszak sokszínűségét, és rávilágítva az összefüggésekre. Például a szkíták utáni szarmaták kultúráját, vagy a Kárpát-medencei avarokét. Ötleteink, előkészületek vannak – reméljük, hogy a méltó kiállításhoz érkezik egy kis tőke is… Meg kell fognunk a fiatalokat, hogy az élményeken keresztül ismét felfedezzék a múzeumokat. A passzivitást kérdésfelvetéssel igyekszünk megtörni, hogy gondolatokat ébresszünk.

Például, gyakran hallom úgy ezt a rokonságot, hogy: „mi a szkítáktól származunk”. Melyiktől? – kérdezem én. A dolog úgy igaz, hogy minden olyan népnek, amelynek sztyeppei gyökerű, lovas nomád kultúrája van, kulturális öröksége ebbe a szkíta névvel fémjelzett ókori civilizációba vezethető vissza. A szkíta egy gyűjtőfogalom – népek százait foglalja magába. Mint például a hun is hasonló volt. S ebbe be is lehetett ám kerülni, mint ahogy Atilla, politikai értelemben „hunná tette a népeket”, például a gepidákat. Egymás mellett éltek, afféle népszövetségben – eltérő kultúrával. A fiataloknak azzal a számukra is értelmezhető példával szoktam élni, hogy a válogatott szurkolóiként ott áll az összes drukker, ám ha nem válogatott játszik, akkor szoktak egymásnak esni, hol így, hol úgy. Együtt, mégis különállóan.

H. Gy. – Kazahsztánba gyakrabban járnak-e?

P. A. – Gyakrabban nem, de nagyon élénk kapcsolatok alakultak ki az ottani szakmabeliekkel. Ahogy Krym professzor kérte is tőlünk: hazai régészekkel, szakemberekkel hoztuk őt össze, akikkel egy működő, határokon átívelő szakmai párbeszéd alakult ki. Ennek köszönhetően járhatott be több kazah intézményt és régészeti helyszínt dr. Türk Attila a Pázmány Péter Katolikus Egyetem adjunktusa, ahol egyetemközi egyezmények létrehozásán munkálkodott és a professzornál is járt már több magyar szakember.

Szfinx – Berel kurgán, i. e. 4-3. század (Kazahsztán)

Szfinx – Berel kurgán, i. e. 4-3. század (Kazahsztán)

Reméljük, hogy néhány kellően felkészült régészhallgató és restaurátor kelhet útra nemsokára, hogy az Ostrov Krym laboratóriumban elsajátíthassa az említett technológiákat. Altynbekov professzor egészen nyitott tudásuk átadására, magyar szakemberek „kiképzésére”. A közös kiállításunk révén nálunk is ismertté vált professzort 2014-ben a magyar állam a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével tüntette ki kivételes munkásságáért és a magyar-kazah kapcsolatok ápolásáért.

H. Gy. – Ez nagy lendületet adhat a további eredetkutatásnak.

P. A. – A dolog már beindult. Jó pár éves közös munkánk során sok kapu megnyílt és óriási eredményként elkezdett szót érteni egymással az érdeklődői kör és a szakma. A kettő között már régóta nagy űr tátongott, amit könnyű lett volna áthidalni, még sem tették hosszú évtizedekig. Ez a folyamat most nagyon meglódult. Sokan, sokféleképpen munkálkodnak már rajta, és reméljük idővel még többen fognak.

H. Gy. – Talán dogmák dőlnek meg?

P. A. – Mondhatjuk. Például Julianus barát missziója eddig csak írásos forrásként volt kezelve, de a Magyar Őstörténeti Témacsoport oroszországi expedícióinak keretén belül olyan leleteket találtak, melyek a Julianus barát által leírt „keleti magyarok” régészeti hagyatékát képezhetik. Még pedig az Uráltól keletre. Ez oda vezet, hogy nem egészen arra vonultunk a Kárpát-medence felé, ahogy előtte ismeretes volt. És egy sor hasonló újdonság kerül elő… A „dogmák” ott jönnek létre, ahol a szemlélet válik dogmatikussá, és nem az állandó önrevíziót végző „kutatói szellemiség” működik. László Gyula például még életében pontosította megállapításait – magát cáfolta meg, az újabb leletek alapján, ízig-vérig korrekt kutatói szemlélettel. Példaértékű.

Régóta fennálló probléma az, hogy az „civilek” azt vetik a régészek szemére, hogy eldugják a leleteket, azokat általában nem látja senki, a régészek pedig minden rendelkezésükre álló eszközzel publikálnak, s még sem jutnak el a közönségig. Elbeszélnek egymás mellett sokszor önhibájukon kívül. Az lehet a megoldás, hogy az érdeklődők csoportja mellérendelt viszonyban találkozzon a „szakma” csoportjával – a „tudósok” ne az elefántcsont-toronyból „hallózzanak le” és vissza. És akkor megtalálják a közös hangot. S ez történt meg 2014-ben: jó volt ilyen találkozásokon részt venni, és érezni, hogy mi is segítettünk ebben. Ez lassan a missziónkká vált: a párbeszéd megindítása. Ha ez már jól zajlik, talán a média is felfigyel rá, és ez a nagy csend megtörik. A feltárások eredménye is lehet hír, értékkel megtörve a „celebdömpinget”.

Áldozati üst - Krym Altynbekov rekonstrukciója az ősi nomád művészet és mitológia fennmaradt leleteinek segítségével

Áldozati üst – Krym Altynbekov rekonstrukciója az ősi nomád művészet és mitológia fennmaradt leleteinek segítségével

Jelenleg kettő, a szkíta időszakra specializálódó régész segíti aktívan a kiállítással megindult munkát. Rengeteg adatot, háttérinformációt kaptunk tőlük, általuk. Segítségükkel rengeteget dolgoztunk azon, hogy ismertető katalógusunk olvasmányos és közérthető legyen.

Nyitás történt a szakma területén is. A VAM Design-os fotójegyek bevételéből jött a kezdeményezés. Az összeggel egy ásatás pályázatához kívántunk hozzájárulni, amely sikeres volt, amiből egy 200 síros avarkori feltárás, és egy nagy terv-ásatás kerekedett. Hasonlóan tudtunk segíteni az orosházi múzeumnak is, a Szentesi út – homokbánya lelőhelyen lévő káliz telep leletmentésénél. Létrejött a Civil Régészeti Alap Egyesület, és Balatonszemes Pálos kolostorának feltárását már el is kezdte a PPKE BTK Régészeti Tanszéke az önkormányzattal karöltve civil forrásokkal megsegítve, a mi szervezésünkkel.

H. Gy. – Altynbekov professzor hogyan értékeli a kiállítás bejárt útját?

P. A. – Elégedett. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy két év után, több mint két évvel meghosszabbította az ezzel kapcsolatos, ránk ruházott jogokat.

H. Gy. – Önfenntartó-e a kiállítás? S bírják-e még anyagilag?

P. A. – Most jutottunk el arra a szintre, hogy lassan „megáll a saját lábán”. Erőn felüli, hatalmas vállalás volt ez – elindítani, bevezetni ezt a történetet. De tudtuk előre, és küldetésként éltük meg. Ez már szerelem, szent őrület.

Harsáczki György

A Géniusz, a Gyors és a Király

Írta: | | Egyszer volt..., Kukker, Kultúrmorzsák, Téma az utcán...
Vélemény?

Egy pompás alkotás útja Zentától Budáig

Savoyai Jenő herceg szobra a Budavári Palota előtt

Savoyai Jenő herceg szobra a Budavári Palota előtt

 

Ha összeválogatnánk hazánk legszebb lovas szobrait, semmiképpen sem maradna ki a Budavári Palota előtt, a keleti teraszon álló alkotás, amelynek lovasa Savoyai Jenő – avagy Eugène-François de Savoie-Carignano – herceg, aki Párizsban született, s mégis I. Lipót német-római császár szolgálatába állva vált kora legelismertebb hadvezérévé.

 

Kispapból hadvezér

Hogyan kerül ő ide, fővárosunk legreprezentatívabb helyére? Ennek összetett történetét osztom meg az olvasókkal. Savoyai Jenő (hívhatjuk így, a századfordulón egyszerűen „Jenő hercegnek” emlegettük) „csupán” grófnak született, ám harci babérokról álmodozott. Az alacsony termetű, vézna fiatalembert azonban alkalmatlannak ítélték a katonai pályára. Miután a papi pályát javasolták neki, bosszúsan elhagyta Franciaországot, és 1683-ban I. Lipót szolgálatába állt, aki szívesen fogadta, és aki – mellesleg – magyar király is volt.

A törökök ekkor már Bécset fenyegették, így máris sikerült kitűnnie annak felszabadításában, s ennek köszönhetően egy dragonyos ezred tulajdonosává vált. Ezt követően az egyesített keresztény seregek lassan, de egyre biztosabban elkezdték a kissé már meggyengült – de szívósan védekező – török haderőt kiszorítani Magyarország területéről. Savoyai ott volt Esztergom 1685-ös, majd Buda 1686-os visszafoglalásánál, s 10 hónapra rá már a harsányi lejtőkön üldözte az oszmánokat. 1688-ban már altábornagyként foglalta vissza Belgrádot a törököktől.

 

Jenő herceg a hadvezéri pálcával

Jenő herceg a hadvezéri pálcával

Szeptember 11. – örömünnep

De a diadal, melyet kifejezetten csak az ő nevéhez kötnek 1697-ben következett be: szeptember 11-én Zenta alatt meglepte a Tiszán félig átkelt török sereget (Csapataival ő is az indulási oldalon volt.). Savoyai harcosai a félig elkészült hídfővédő sáncok közé szorították a török gyalogságot, a lovasság kitörését és a hídon történő átvonulást pedig ágyútűzzel akadályozták meg.

II. Musztafa serege két óra alatt sorsdöntő vereséget szenvedett, míg a császáriak oldalán csekély volt a veszteség: mindössze 700 fő. A csata hosszabb távú következménye a karlócai béke megkötése volt, s Magyarországról végérvényesen kiszorultak a törökök.

A szerény, leginkább tubákolni szerető hadvezér-géniusz ezután épp megpihent volna, amikor újra támadás érte a birodalmat. Ki tudja miért, de a Rákóczi szabadságharc elleni hadműveletből gyorsan visszahívták, de 1736-ban történt haláláig hol a franciák, hol a bajorok, hol a törökök ellen nyerte a csatákat. Talán ezért sem volt ideje ráckevei kastélyának kényelmét élvezni…

 

Egy elkapkodott megrendelés

Róna Józsefet megrészegítette a nagy kihívás...

Róna Józsefet megrészegítette a nagy kihívás…

Bár a zentai csata jelentősége nagy volt, mégsem közismert. Ennek az is lehetett az oka, hogy nem mi magyarok nyertük, hanem „szövetséges keresztény seregek”, s talán az is, hogy Zenta épp, hogy létezett akkortájt – a gaz-felverte, kietlen Alföld közepén. Zenta későbbi elöljárói azonban látták az dicsőséges ütközet jelentőségét, és annak kétszáz éves évfordulójára emeltek volna méltó emlékművet a hadvezérnek. Jenő herceg lovas szobrát Róna József neves szobrászművésztől rendelték meg, aki Budapesten élt. Az alkotó 1929-ben megjelent fordulatos önéletrajzi könyvében részletesen foglalkozott ezzel a munkával. „Róna mestert keresem, Zentáról vagyok – mondta egy hajlongó kis emberke.” Hogy miért őt keresték meg? „Egy ember van, aki gyorsan tud dolgozni, s ez a – Róna!” – mondta az emberke. …és persze az utolsó pillanatban jöttek: „Hisz erre alig volna egy évi idő!” – vonta össze a szemöldökét a művész.

S a megbízást csak egy feltétellel vállalta: „Az emlékművet olyanra csinálom, ahogy nekem tetszik, szóval, ahogy én akarom. Sem bizottság, sem zsüri abba bele nem szólhat. Különben nem tudok elkészülni a pontos időre. Ettől eltekintve a müvész mindig felelős a müveért, nem csak a jelen, hanem az utókornak is. Ha nem jó a szobor, – már pedig mennél többen beleavatkoznak, annál kevésbé lesz jó – nem véshetem a talapzatra aranybetűkkel, hogy ez vagy az a kritikus a hibás és én nem csinálhattam olyanra a szobrot, mint ahogy akartam.”

Felelősségteljes és magabiztos – igazi békebeli magyar beszéd!

Aki három dimenzióban álmodott…

A művész nem kis kihívás előtt állt: akkor még ismertek voltak Savoyait dicsőítő dalok! Lovas szobrok képei repdestek a fejében jártában-keltében, de mindet elvetette. „Magyarország megszabadítója volt ő a török járom alól! És nemzetünk igaz barátja.” – írta Róna József a századforduló hangulatában. Kihívás volt azt is megoldani, hogy a nagyobb ló helyett mégis a lovas domináljon, habár Savoyai kis ember volt, és hatalmas spanyol ménen lovagolt.

S egyszer csak eszébe jutott egy megragadott jelenet a bécsi spanyol lovas iskolából: „Elaludtam, de hirtelen újból felébredtem és íme a legényke helyett az én hősöm ült a lovon. A feladat meg volt oldva! A hős a harci tömkelegben hirtelen megállítja lovát, hogy jobban szemlélhesse a harc menetét és sas tekintetével a messzeségbe néz!” – írta. Fél nap alatt meg is volt a modellel. Így írt erről: „Jobbról és balról török foglyok ültek, egy öreg pasa és egy fiatal arab, s a lovassal együtt érdekes csoportot adtak. Két hosszúkás relief díszítette a meglehetősen magas posztamens oldalát, amelyek a zentai csata epizódját örökítették meg: lovascsapat élén vágtat a hős s a menekülő törököket a Tiszába hajszolja. A másik oldalon a történeti sáncostrom. Itt is a hős vezeti rohamra csapatait s legelöl a magyar harcosok nyomulnak föl s kézitusával eldöntik a harc kimenetelét.” – A két relief önmagában is szép alkotás, hát még minden együtt!

 

Csőd és gratuláció

Téli rege...

Téli rege…

Az elkészült munkát viszont a zentai szobor-bizottság nem tudta kifizetni, pedig „sorsjátékot” is hirdettek. Ez igen rossz hír volt Rónának… „Mivel azonban a bizottságtól nem kaptam előleget, minden megtakarított pénzemet belefektettem a munkámba s adósságot is csináltam…”

A pénz nem akart összejönni – a zentaiak a királyhoz fordultak segítségért, s közvetítőnek Széll Kálmánt kérték fel, de Széll elhajtotta őket. Miközben a huzavona tartott, a tetszetős szobrot fel kellett állítani: A barokkos lendületű lovas szobor a Műcsarnok előtt állt egy ideiglenes talapzaton, a reliefek pedig bent voltak kiállítva a tervvel együtt. Közben híre ment a műnek is: a lapok elismerően írtak a szobrászról, a művészek barátsággal veregették Róna vállát.

„Olyan technikai kunsztstükköt csináltál, amelyhez foghatót nem ismerek! – mondotta Fadrusz. – Te… te vakmerő fickó! … Ettől eltekintve, mestermüvet csináltál. Én meg lennék elégedve, ha Mátyás királyom is annyira sikerülne, mint a te szobrod!” – írta könyvében a szobrász.

Végül Széll Kálmánnal beszélték meg, hogy egy száz művész által aláírt kérvényt juttatnak el a királyhoz, hogy segítene megoldani ezt a botrányos dolgot… S akkor felcsillant a remény. Néhány nap múlva Romy miniszteri tanácsos és Hauszmann Alajos is megfordult a művésznél. Egyikük fényképeket kért a szoborról, másikuk a lovas szobor méreteire volt kíváncsi. Igen biztató volt az, hogy Hauszmann a vár új építkezésének vezetője volt, a tanácsos pedig egyenesen a királynak vitte a fotókat… A királynak tetszett a szobor!

„Amikor Széll ujra Bécsbe jött, megemlítette előtte a király, hogy emlékezete szerint a budai vár elé egy lovas szobrot terveztek.

– Igen, Felséged lovas szobrát! – mondotta Széll.

– Erre a koronázási domb van kiszemelve a pesti oldalon, – szólt a király. És ezen nem is akarok változtatni! …
Széll feszült figyelemmel hallgatott.

– A vár előtt nagyon jó helyen volna Savoyai Jenő szobra. Ez ellen senkinek sem lehet kifogása. Hisz ő volt az, aki Magyarországot a török járom alól felszabadította s egyébként is barátja volt a magyaroknak. Ezt én tudom a legjobban.
Széll meghajolt a király előtt.

– Erre már gondoltunk is és Hauszmann már rajzot is csinált hozzá (…)

– Hisz ez nagyszerű! És stílusban és méretben is megfelel. Mintha a művész ide tervezte volna. (…) Én megveszem az emlékművet …de magamnak. És a zentaiak nézhetik a dolgukat. A fukarok! …”

Így került Savoyai Jenő lovas szobra az ország legkiemeltebb helyére, bár állítólag mégis Ferenc József lovas szobrának volt kiszemelve a hely, csakhogy az sosem készült el…

 

És a herceg egy ködös téli reggelen...

És a herceg egy ködös téli reggelen…

Ki, ha nem ő?

A Várkert teraszán felállított alkotás azért még sem minden alap nélkül áll a helyén. A hadvezér meg is sérült Buda vára visszavételénél. És ki lenne odavalóbb? József nádor? Nem nagyformátumú. Mária Terézia? Sosem élt benne, és Habsburg volt. Hunyadi Mátyás? Nem aktuális. Horthy Miklós? El lehet rajta gondolkodni…

A szobrot érintetlenül hagyta az első világháború és az 1919-es események. 1944-45-ben megsérült a szovjet ágyútűzben, ám csak 1968-ban bontották le, hogy 1971-ben már restaurálva kerüljön vissza a talapzatra. Még a szocialista vezetés sem távolíttatta el. A szobor mögötti, sérült Habsburg-lépcsőt viszont felújítás helyett elbontották, így a környezet is jelentősen megváltozott.

1966-ban Szalatnai Rezső irodalmár a következő kirohanást intézte a szobor ellen: „Róna József szobra ellen semmi kifogásunk, művészi alkotásként változatlanul meg kell tartanunk, csak épp nem a mai helyén. A művészeti alkotás, mely méltatlanul örökíti meg a hazánkat gyarmatsorba rángató ellenségünket, találunk helyet másutt, a főváros más pontján, talán egy parkban, de nem állhat a fő helyen, országvezénylő gesztussal nem kísérthet feketén a Vár élén!”

Szalatnai Rezsőnek akár igaza is lehetett, de a törökverő hadvezér – akit egyetlen egyszer vezényeltek magyar felkelők ellen – tehetett-e hazánk gyarmati sorba taszításáról? S 1966-ban szintén megszállt terület voltunk…

 

Az emlékmű mészkő talpazata 560 centiméter magas, maga a bronzszobor 470 centiméter. A lovas sérülései lentről nem láthatóak, de a reliefek jobban kiálló részleteit – Savoyai kardját, a dobos dobverőit, szablyákat – már „levadászták” a barbár látogatók, és sok helyen – ahol talán a háborús, golyó-ütötte nyomokat foltozták be – sötétebb foltok éktelenkednek. Ezekre már ráfér a restaurálás!

 

Egy délvidéki emlékmű kálváriája

S mi lett a folytatás Zentán? A csata jelenlegi emlékműve meglehetősen szerény. Olyannyira, hogy egy vesztes csatáénak is nézhetnénk. De az biztos, hogy ez kevésbé szép történet, mint a Róna-féle.

Tudni kell, hogy a csata nem itt, hanem a folyó mentén jóval lentebb zajlott le. 1895-ben Ferenc József egy hadgyakorlat kapcsán készült Zentára látogatni – két évvel a zentai csata 200. évfordulója előtt. A város elöljárói ez alkalomból – hogy a király kedvébe (is) járjanak – sebtében egy emlékművet állítottak Savoyai Jenő (Eugén) és a csata emlékére. Az Eugénre keresztelt, eredetileg Porond, (vagy Porongy) nevű szigetről az a legenda járta, hogy az elesett törökök holttesteiből keletkezett, amit a Tisza beiszapolt. A sziget (később félsziget) közepén, nyolc nyárfa alá állították a hadvezér emlékoszlopát, amelyre egy vasvértes katona került.

A zentai csata szerény emlékműve Zentán

A zentai csata szerény emlékműve Zentán

Ezután sok éven át itt ünnepelte a város a híres ütközetet, de a gyorsan elkészített emlékmű gyorsan tönkrement, ezért 1942-ben a jelenlegi helyszínre „telepítették” – a Tisza-parti sétány félreeső szakasza mellé. A Jugoszláv Királyság idejében még megemlékezhettek a magyarok, de Tito Jugoszláviájában már nem: el is feledték… Mi lett volna itt ezekben az időkben egy grandiózus alkotással?

Jugoszlávia szétesése után újra lehetőség adódott a győztes csata emlékének ápolására. 1991-ben jelenlegi helyére szállították az Eugén-szigetnél 1895-ben felállított oszlopot, amelyet egy csúcsíves szoborfülke óv. Az emlékmű az ezzel szemben álló kis fa-haranglábbal egészül ki, amely Valkay Zoltán műépítész tervei alapján épült 1997-ben. Azóta szeptember 11. Zenta város ünnepnapja.

A csata feltételezett helyszínére sajnos – a II. világháborút követő időszaknak megfelelően – üzemeket, kikötőt építettek, így azt napjainkban sem egyszerű azt feltárni. Ennek ellenére a Vajdasági Vízalatti Kutatók egyesülete pár éve kutatni kezdte a medret, és sarkantyúkat, ágyúgolyókat, kézi lőfegyver-golyókat hoztak fel a víz alól. A leleteket a zentai múzeumnak ajánlják fel – sajnos a korábban előkerült tárgyakat Bécsbe és Budapestre szállították.

Harsáczki György

Felhasznált irodalom: Róna József: Egy magyar művész élete (A szerző kiadása, Budapest, 1929.)

Csatatér a Budai várban

Írta: | | Aktuális?, Kukker, Szerintem..., Téma az utcán...
Vélemény?

Olyan, mintha, de mégsem…

A „Négybarbáros”-emlékmű az udvar közepén

A „Négybarbáros”-emlékmű az udvar közepén

 

Több, mint két hete készülődik már a háború. Most már a spájzban vannak a statiszta-kommandósok: az Országos Széchenyi Könyvtár bejárati aulájában lófrálnak. Be-betörnek a büfébe is. Kint, az Oroszlános udvarban már tarthatatlan a helyzet: A puskalövedékektől megrongált, megcsonkolt Négy barbár szobra előtt már mintha hetek óta kint lógnának a mocskos drapériák a tiltakozó feliratokkal. Bár az Oroszlános udvar mindig kövezett volt, földhányásokra pakolt homokzsákok alkotják a felkelők védelmi vonalait. De akad autógumi és lim-lom-barikád. Az épület áramellátása sebtében felállított rozsdás telefonpóznákon ziláltan lógó drót- és kábelfonaton történik. Nincs esztétikum, katonás a gondolkodás. Sokfelé tűz nyomai látszanak, betonkockák, por, ruhafoszlányok, papírszemét borítja a földet. Tökéletesen kiégett Ikarus és 4-5 személyautó segít még közelebb, napjainkhoz hozni a drámát – bár az egyik mintha máshol ment volna tönkre: hátsó szélvédőjének szélén mohapárna látható… A könyvtár bejáratát eltorlaszolták a legutóbbi ostrom során leomlott első emelet kő- és betondarabjai. Lám, feltárult a lestrapált szocreál belső berendezés! Ötven-hatvanéves bútordarabok mögött göbbednek a kutatók, a könyvtárosok! Hűű! Ez botrányos! Még jó, hogy a háborút valami más követi. A tankok lövedékei után feltárult a történelmi falakkal álcázott igénytelen jelen…

 

A Budavári Palota egyetlen zárt udvarában több, mint két hete dolgoznak a filmesek. Elképesztő, hogy az állítólag „B” vagy „C” kategóriás akció-scifi is ennyi munkát és – nem utolsó sorban – pénzt emészt fel. Mintha hallottam volna, hogy 120 millióért tűri el a port, a szemetet, a gépek zúgását, és a látogatók útvonalát korlátozó munkálatokat az Önkormányzat.

Először azt láthattuk, hogy az udvar közepére egy hatalmas emlékművet állítottak be – pontosabban: szereltek össze. Az acélszerkezetre farostlemez került, majd a felületeket a Palota köveivel megegyező színű, kétségbevonhatatlanul kőburkolatnak tűnő borítólapokkal fedték be, amelyet utólag számtalan lövedék ütötte nyommal „díszítettek”. A talapzaton négy harci szekercés – fantasy-barbárnak tűnő – lovas vágtat, s a köztük álló oszlopon egy szárnyas figura áll. Az egyik alkotás a karját, a másik a fejének egy darabját, a lovak is egy-egy lábukat vesztették már a képzőművészeti alkotásokat soha sem kímélő golyózáporban. Az egyik munkás rombol még egy kicsit az egyik paripa lábán…

A Széchenyi Könyvtár két emeletet „ajándékba kapott”

A Széchenyi Könyvtár két emeletet „ajándékba kapott”

A könyvtár bejárata feletti teraszt kiegészítve, egy eleve lerombolt épületrészt állítottak össze. A kívülre ragasztott kifestett hungarocell annyira hűen utánozza az épület eredeti részeinek megjelenését, hogy a „csalás” csak másfél méterről tűnik fel. Eleve néhány sérüléssel, repesz- és golyütütte lyukkal „ellátva” szállították ide… A leomlott emelet már említett, ócska bútorait egyenként tették a helyükre, nem megfeledkezve a megtépett függönyről, szőnyegről, képekről. A kváderkő alatti nyers tégla is épp, hogy a helyén maradt. Pedig hungarocell. Nem lepne meg, ha a romok között a második emeleten tárolt kávéfőzőt, és a titkárnő váltó-papucsát is megtalálnánk. Mert a díszletes alapos…

A múlt héten megérkeztek a tankok is. Szépek, feketék és jó hosszú lövegcsövük van. – Ezeket valószínűleg meg tudná emelni néhány markos ember – mosolyog kollégám. – Mivel ezek biztosan nem 5 centiméteres páncélzattal vannak ellátva! – magyarázza. A három jármű békésen megszemlélte a terepet és a buzgón dolgozókat a kapuból, majd az erős napsütésre hivatkozva visszavonult: jelenésük csak egy héttel később lesz. Addig megnézik a Parlamentet, a Corvin-közt és bekukkantanak a Széna térre is. Hogy ne károsodjon az udvar meglehetősen igénytelen kőburkolata a „nehéz” tankok lánckerekei miatt, a stáb homokágyat szórt a járművek felvonulási területére és arra vastag acéllapok kerültek. Mondjuk azok, amelyeket az „önjáró lövegekről” lespóroltak… Igazán nem kellett volna. A lánckerekek okozta kártérítésből pedig meg lehetett volna igényesebben csinálni a burkolatot – Mátyás palotájának alapfalait jelző kőberakásokkal együtt.

Elült a csatazaj egy pillanatra...

Elült a csatazaj egy pillanatra…

Az eredeti – Fadrusz János oroszlánjaival díszített – Oroszlános kaput „duplikálták” az udvar másik sarkában. Talán így azt is láthatjuk majd a moziban, amilyenné a kapu változott a nagy csatában. A kapu másolatát végképp nem kímélték a szakemberek: az emléktábla apró darabokra robbant egy páncélököl lövedékétől, az egyik oroszlán is félberobbant, s a kapuív oszlopai épp, csak emlékeztetnek néhai formájukra. Igen, ez a háború. A TV-ben mindennap láthatjuk, akár kétszer is. Egyszer az esti filmben, és a Híradóban.

 

Jókora szélgép fújja a füstöt az elképesztő díszletek közé… Ködösítenek.

 

Harsáczki György

Áldozatokat szedett a japán Ontake-vulkán

Írta: | | Aktuális?, Kukker
Vélemény?

Összeomlott a japán vulkán hamufelhője

Japánban, szombat délben váratlanul, minden előjel nélkül kitört a szigetország második legmagasabb tűzhányója, az Ontake. A Smithsonian Intézet adatbázisa mindössze egyetlen kitörést említ az Ontake vulkánon az elmúlt 10 ezer évből, ez 1979-1980-ban történt. Ezt megelőzően úgy tűnik, hogy 23 ezer évig nem működött a tűzhányó, azaz látszólag inaktív volt.

Izumi Noguchi felvétele, aki nem tudott elmenekülni a piroklasztikum-ár elől (Forrás: japantimes.co.jp)

Izumi Noguchi felvétele, aki nem tudott elmenekülni a piroklasztikum-ár elől (Forrás: japantimes.co.jp)

A hegy egyike japán szent hegyeinek, ahova zarándokok ezrei érkeztek és kedvelt kirándulóhely is volt. Szombat is vagy 150-en voltak a hegyen, amikor hirtelen heves robbanásos kitörést történt.

A fotók és videofelvételek szerint vulcano-típusú kitörés történhetett, amelynek során a kitörési felhőbe nagy mennyiségű kőzetdarab került. A megnehezült vulkáni anyagot a kitörési felhő nem tudta magasba emelni, így a felhő hirtelen összeomlott és piroklasztikum-árak rohantak le a hegy oldalában. A kitörést sűrű hamuhullás kísérte – írja a Tűzhányó blog.

Ereszkedő hegymászók a kitörés után (Forrás: ryot.org)

Ereszkedő hegymászók a kitörés után (Forrás: ryot.org)

Kérdés, hogy ez a kitörés csupán egy egyszeri kitörés volt-e, mint az új-zélandi Tongariro 2012-es kitörése, vagy lesz komolyabb folytatása is. Ehhez nélkülözhetetlen lesz a szombati esemény pontos rekonstruálása és a kitörési anyag vizsgálata.

2014. szeptember 28.

Origo.hu

 

Japán vulkánkitörés – Az utolsó fotók

Tragikus emlékkel szolgált feleségének a japán vulkánkitörés egyik halálos áldozata: fényképekkel élete utolsó perceiről és annak kioltójáról, az Ontake-hegyről. Az immár özvegy asszony csak azért nem ment túrázni férjével, mert aznap dolgoznia kellett.

A vulkán szeptember 27-én lépett teljesen váratlanul működésbe, a kitörésnek nem volt semmilyen figyelmeztető előjele. A 3067 méter magas Ontake-hegy a túrázók kedvelt célpontja, és balszerencsére éppen szombaton – a legforgalmasabb túranapon – tört ki a tűzhányó, ráadásul ebédidő táján, amikorra sokan már  feljutottak a hegytetőre. Több mint ötvenen haltak meg. Eddig 51 holttestet találtak meg a mentők, és még mindig tucatnyi az eltűnt.

A forrongó tűzhányó... (Forrás: heute.de)

A forrongó tűzhányó… (Forrás: heute.de)

Több halottnak épségben maradt a fényképezőeszköze – mobiltelefonja, kamerája -, vagy megrongálódott ugyan, de memóriaegysége megőrizte a fotókat. Utóbbi történt egy 59 éves férfi, Nogucsi Izumi kamerájával, akinek felesége kimentette és kinyomtatta mind a száz felvételt, amelyet férje csinált élete utolsó kirándulásán. A férfi rendre feleségével, Hiromival túrázott, ám azon a szombaton az asszonynak dolgoznia kellett munkahelyén, így férje egyedül ment.  A fotókon békés a táj, az utolsót kivéve: azon hatalmas füstfelhő terjeng a hegytető fölött. „Döbbenetes fotó, de inkább menekült volna onnan ahelyett, hogy fényképez!” – mondja özvegye.

„Remélem, hogy egy nap, talán tíz év múlva magam is megmászom a hegyet, és látni fogom, hol járt a férjem utolsó óráiban” – tette hozzá. Egy másik halálos áldozatnak teljesen épen maradt a mobiltelefonja. A készülékkel hat fotót csináltak a végzetes napon. Az utolsón a telefon tulajdonosa, a 41 éves Takahasi Hideomi látható, amint a hegytetőre érve hüvelykujját felfelé tartva diadalmasan jelzi a hegy megmászását.

Izumi Noguchi a csúcson. Ő is az áldozatok között volt. (Forrás: japantimes.co.jp)

Izumi Noguchi a csúcson. Ő is az áldozatok között volt. (Forrás: japantimes.co.jp)

A férfi nyolc munkatársával együtt kirándult az Ontakére. Közülük hárman élték túl a kitörést. A halálos áldozatok többsége 30 és 60 év közötti volt, de akadt köztük három gyerek is. Szinte mindegyikükkel a magasba lövellő, izzó lávakövek végeztek, nem pedig a gázok, vagy a hamu miatti fulladás.  A kövek óránkénti 300 kilométeres sebességgel csapódtak a turisták testébe. A vulkánkitörés sérültjeinek száma hetven körül van.

2014. október 5.

ujszo.com / Forrás: MTI

Ma is látható Róma a belvárosi templom alatt

Írta: | | Aktuális?, Kukker
Vélemény?
A Belvárosi templom 1865 körül. A bal templotorony mögött a régi pesti városháza tornya látható (Forrás: budapestcity.org)

A Belvárosi templom 1865 körül. A bal templotorony mögött a régi pesti városháza tornya látható (Forrás: budapestcity.org)

Altemplomot alakíttatna ki a mai kriptából a Március 15-e téri templom plébánosa, így egy látogatható térrendszer születne.

A hajdani Contra-Aquincum 1700 éves erődjéből egy falfűtés-elem látható annak a föld alatti járatrendszernek az egyik kimélyedésében, amelyet Lux Kálmánék alakítottak ki a templom 1930-as évekbeli kutatásakor és a barokk kripta helyén létrehozott közösségi tér kialakítása során. Mivel Luxék nem áshattak felülről, a szentély irányából, a templom oldalához északról csatlakozó boltsor elbontása után a barokk kriptából leginkább vakondjáratokhoz hasonló szűk és alacsony folyosókat indítottak, s ha alapozásba, falba ütköztek, elfordultak. Így jött létre a járat, amely legnagyobb tere a főoltár alatti, betonfödémmel megerősített helyiség – ennek falát kelet felől a templom román kori elődje apszisának a félköríves fala határolja. Luxék ebben alakították ki a kriptát, míg a korábbi kriptából közösségi tér, a templom jobbára gótikus köveinek kőtára lett. A folyosó ásása során bukkantak rá a római-kori fűtés maradványára, amely minden bizonnyal folytatódik a fel nem tárt területen is.

„A plébános úr feltett szándéka, hogy az oltár alatti alacsony, jelenlegi formájában nemigen vonzó kriptából altemplomot alakíttatna ki. Ha ez megvalósulna, a járatrendszer korszerűsítése során nyilván előkerülnének még római-kori, s középkori leletek. A jelenlegi közösségi térben lévő kőanyagot is célszerű volna bemutatni a nagyközönségnek, a megóvásáról is ildomos volna gondoskodni” – mondta el a műemlékem.hu magazinnak Mezős Tamás építész, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem professzora, a templom külső felújításának tervezője. „Jelenleg a belügyminisztérium segítségének hála folyik a már felújított nyugati homlokzat kőelemeinek restaurálása, valamint a templomtest felújítása is, az altemplom kialakítására ennek keretében is sor kerülhetne” – tette hozzá.

A régészeti feltárás a felszedett padlólapok alatt... (Forrás: epuletkutatas.blogspot.hu)

A régészeti feltárás a felszedett padlólapok alatt… (Forrás: epuletkutatas.blogspot.hu)

A Március 15-e téren álló belvárosi plébániatemplom egyike az ország építészetileg legösszetettebb épületeinek. A helyén már a 11. században templom állt – valószínűleg ebben ravatalozhatták fel és temethették el ideiglenesen a később szentté avatott, szemben, a mai Gellért-hegyen mártírhalált halt Gellértpüspököt – ám ennek a maradványait még nem sikerült megtalálni, talán el is pusztultak a későbbi átépítések során. A mai kriptában látható félköríves apszis a 12. századi, immár vélhetően testesebb román stílusú templom része volt.

A gótikus építészet is megújította a templomot, legalább kétszer, elsőként Lajos, vagy Zsigmond korában, majd Mátyás idején is. Ekkor alakították ki a kápolnafüzért és a körüljárható szentélyt. Míg a román korban a nyugati homlokzathoz csatlakozott torony (egy, illetve kettő), a gótikus torony a templom északi falánál állt – ezt, miután súlyosan megsérült, a barokk korban bontották vissza, ám félbevágott pillére a mai napig látható a kriptához levezető térben.

A török korban dzsámiként használták az épületet, amiről a mai szentélyben látható mihráb-fülke is tanúskodik. Barokk, majd klasszicista átalakítások határozzák meg az épület jelenlegi formáját, a 19. század végén Steindl Imre igyekezett a templomtestet „visszaközépkoriasítani”.

2013. június 12.

www.muemlekem.hu

 

Nagyboldogasszony trónusa alatt

Rálátás a feltárásra a templom főhajójában (Forrás: nol.hu)

Rálátás a feltárásra a templom főhajójában (Forrás: nol.hu)

Folytatódik a pesti belvárosi templom feltárása

 

„A pesti belvárosi plébániatemplom legjelentősebb műemlékeink egyike; csaknem két évezred épített emlékei találhatók falaiban. Sajnos soha nem részesült történeti, művészettörténeti értékeit megillető figyelemben, s így építésének, átalakításainak történetében sok bizonytalanság, kérdőjel maradt. Ezek tisztázása még fontos feladataink közé tartozik” – írta Déry Attila a Tájak- Korok-Múzeumok kiskönyvtára sorozatnak a Nagyboldogasszony-templomról szóló füzete bevezetőjében. Idézett „kritikája” mára érvényét vesztette, hiszen a római kori alapokra (Contra-Aquincum ezerhétszáz éves erődje fölé) emelt épület időközben többször is az érdeklődés középpontjába került; az elmúlt évek feltáró, renováló, állagmegóvó munkálatai számos titkára fényt derítettek. Az eddigi legnagyobb eredmény az volt, amikor 2010 tavaszán kibontották a templom elfalazott egykori „főoltárképét”: a Mennyek Királynéját, a trónon ülő Madonnát és a gyermek Jézust ábrázoló XIV. századi freskót.

Korok egymásra rétegződött emlékei (Forrás: nol.hu)

Korok egymásra rétegződött emlékei (Forrás: nol.hu)

Az előszóban hiányolt „tisztázás” folyamata pedig idén június óta folytatódik: év végéig teljes gőzzel, nagy és látványos felfordulással zajlanak kutatások a templom barokk boltozatos hajójának feltört kőpadlója alatt. Közel három méter mély, széles kutatóárkokban, immár az egykori római járószinten dolgozik a középkorász Kovács Eszter vezette régészcsoport. Többek között évszázadok egymásra rétegződő temetkezései kerültek napvilágra; nem egy esetben bizarr módon roncsolt, félbevágott sírhelyekkel, szétszóródott csontokkal, maradványokkal. Az elkerülhetetlen és szükséges bolygatás, leletfaggatás után, rendezett körülmények között nyernek majd végső nyugalmat a régi templom alá és köré hantoltak.

Kovács Esztert előbb a plébániatemplom egyetlen csendesebb zugában, a sekrestyében kérdeztem a nagyszabású projektről, majd a főhajóban, a „krátereket” összekötő pallókról mutatta meg, hogy mi mindenre terjed ki a feltárás.

A plébániatemplom nemrég rendezett északi oldala (Fotó: Harsáczki György)

A plébániatemplom nemrég rendezett északi oldala (Fotó: Harsáczki György)

A munkálatok az épület legkorábbi, római rétegét is érintik, sőt szondázásként még itt-ott az altalajba is belebontottak. Főképp azonban annak a legkorábbi ismert – XII. századi, román stílusú – templomnak az alapfalait és szerkezeti elemeit kutatják, amelynek nyolc-kilenc méter magasan megmaradt toronyrészletét a jelenlegi déli torony foglalja magában. Lux Kálmán kutatásainak köszönhetően az 1930-as évek óta azt is tudjuk, hol volt e templom főszentélyének félköríves apszisa. Az oldalhajók végét azonban keresni kellett. A román templomot a XV. század végén kibővítették; a felmenő gótikus oldalfalak a XVIII. századi, barokk átépítés után is nagyrészt láthatók maradtak.

„Az a cél – mondja a feltárásvezető régész –, hogy a mostani járófelülethez viszonyítva közel három méterrel lejjebb elhelyezkedő barokk kripták szintjén, az utólagosan beépített falak, helyiségek, folyosók elbontásával kialakítsunk egy – történelmi bemutatóhelyként is szolgáló – nagy liturgikus és közösségi teret. A leendő altemplomot az egykori háromhajós román kori, illetve a gótikus templom masszív pilléralapjai fogják tagolni. Oldalt, az északi és déli zárófalak mentén pedig megmutatjuk a különböző építési rétegeket. Egyéb szerkezeti elem nem is kerülne ide, az említett pilléralapok elbírják majd a visszaállított födémet. A látogatónak, aki lemegy, olyan érzése lesz majd, mintha egy román kori templomban járna.”

Contra Aquincum római erőd romjait sebtiben a föld alá dugták a Március 15. téren. De! Meg lehet nézni - sötétített üvegen át. Ha nagyon ügyes, még Ön is észreveheti! (Fotó: Harsáczki György)

Contra Aquincum római erőd romjait sebtiben a föld alá dugták a Március 15. téren. De! Meg lehet nézni – sötétített üvegen át. Ha nagyon ügyes, még Ön is észreveheti! (Fotó: Harsáczki György)

 

Érdeklődésemre, hogy az eddigi feltárások milyen eredményeket hoztak, illetve milyen meglepetéseket tartogattak, Kovács Eszter nemcsak az őt közvetlenül érintő középkori vonatkozásokat említi: „Korábban sokan szkeptikusak voltak azzal kapcsolatban, hogy a XII. századi templom északi zárófala valóban ott futott-e, ahol végül nemrég megtaláltuk. Minden eddig kiszerkesztett alaprajzon fikció volt az oldalhajók szentélyzáródásának ábrázolása. Mostanra előkerült mindkét – félköríves – záródás, nagyjából a mai diadalív vonalában. A pillérkiosztás, a boltozati rendszer ismeretével bebizonyosodott, hogy az átépítésekkel – de még a barokk boltozattal is – igazodtak a román kori templomhoz. E XII. század végi épületet tehát egyre jobban ismerjük, az viszont nagyon nagy kérdés, hogy valóban itt állt-e Pest legősibb temploma. Az bizonyos, hogy ide a korábbi időszakokban is temetkeztek. A sírmező arra utal, hogy már a XI. században templom állhatott itt, de annak az alapjait még nem ismerjük. A római tábor, a Contra-Aquincum belső épületeiből viszont számtalan részlet kerül elő: padlószintek; falak, többször megújított vakolással, egyszínű festéssel… A római korral foglalkozó kollégák nagyon örülnek, hogy egyre tisztul az erről az időszakról alkotott képük.”

Fel is tettem a kérdést: Ha érdeklődés mutatkozik a templom római-középkori alapfalai iránt, akkor a tér túlsó végén álló római falmaradványokat miért dugták a föld alá? Szerintem nem logikus. Egyszerre sohasem lehessen túl sokat látni a Contra Aquincumból... (Fotó: Harsáczki György)

Fel is tettem a kérdést: Ha érdeklődés mutatkozik a templom római-középkori alapfalai iránt, akkor a tér túlsó végén álló római falmaradványokat miért dugták a föld alá? Szerintem nem logikus. Egyszerre sose lehessen túl sokat látni a Contra Aquincumból..? (Fotó: Harsáczki György)

Nagyboldogasszony templomát stabilan tartják a pannóniai limes egykori fontos állomásának IV. századi erődfalai. Bizonyára Contra-Aquincum kiszabadított „csücske”, a „hordozó alap” is sok új információval gazdagítja még a főváros kivételesen izgalmas kultúr- és helytörténetét.

2014. augusztus 3.

 

www.ujember.hu

Írta: Pallós Tamás

Nemzetközi szenzáció: Mozart-kézirat az OSZK-ban

Írta: | | Aktuális?, Kukker
Vélemény?
A kézirat egy részlete (Forrás: oszk.hu)

A kézirat egy részlete (Forrás: oszk.hu)

Az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményében Mozart egyik legnépszerűbb szonátájának eredeti kézirattöredékét fedezte fel a Zeneműtár vezetője, Mikusi Balázs – írta honlapján a könyvtár. Világszerte megváltozhat, amit az A-dúr szonátáról gondolunk.

 

A négyoldalas Mozart-kéziratot a könyvtár Zeneműtárának vezetője, Mikusi Balázs fedezte fel nemrégiben. Haydn-kutatóként otthon van a korszakban, ezért első látásra felismerte a kéziratot, amelyre egy azonosítatlan kéziratokat tartalmazó mappában talált rá. – A lapot, amelyre négy oldalnyi kottát írt Mozart, korábban úgy hajtották félbe, mintha csomagoltak volna bele valamit, talán egy könyvet vagy iratokat. Biztos, hogy ez nem a könyvtárban történt, ott soha nem bántak így a kéziratokkal. Az előző tulajdonos valószínűleg olyan valaki lehetett, aki nem tudta, mit tart a kezében. – mondta az MNO-nak Mikusi Balázs. A Zeneműtár vezetője már egyeztetett a salzburgi Mozarteum kutatási igazgatójával, Ulrich Leisingerrel. Szerinte az OSZK-ban talált kézirat Alan Tyson nyolcvanas évekbeli felfedezéséhez mérhető – utoljára ekkor talált kutató olyan Mozart-kéziratot, amelynek a létezéséről sem tudtak korábban.

dr. Mikusi Balázs, a kézirat felfedezője (Forrás: nemzetikonyvtar.tumblr.hu)

dr. Mikusi Balázs, a kézirat felfedezője (Forrás: nemzetikonyvtar.tumblr.hu)

A záró „török indulóról” ismert A-dúr szonáta autográfját elsőként a hazai nagyközönség ismerheti meg. A szonáta Wolfgang Amadeus Mozart legismertebb művei közé tartozik. Előadása ugyanakkor számos problémát vet fel, a zeneszerző eredeti kéziratának ugyanis mindeddig csak a legutolsó lapja volt ismert – ezt Salzburgban őrzik –, a nyomtatott kiadások pedig sok tekintetben pontatlanok.

Egyelőre nem lehet tudni, hogy került a kézirat az Országos Széchényi Könyvtárba – Bécsben rengeteg nemesi családdal volt Mozartnak kapcsolata, és a 19. század kezdetétől előfordult, hogy magyar nemesek kéziratokat ajándékoztak a könyvtárnak. Ez csak egy lehetséges forgatókönyv. Szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, hogy kiderülhet-e valaha a kézirat eredete. Sajnos azt sem tudjuk, mikor került a könyvtárba – magyarázta Mikusi. Nehezíti a kutatást, hogy a kézirat önmagában áll, nem része semmilyen nagyobb anyagnak, például egy hagyatéknak.

Így írt Mozart: a kézirat egy részlete (Forrás: vs.hu)

Így írt Mozart: a kézirat egy részlete (Forrás: vs.hu)

A szeptember 26-ai Kutatók Éjszakájára tervezett kézirat-bemutatón magyar és külföldi szakértők adnak eligazítást a nagyközönségnek a Mozart-kéziratok rejtelmeiről: a kéziratot felfedező Mikusi Balázs, a salzburgi Mozarteum kutatási igazgatója, Ulrich Leisinger, valamint Kocsis Zoltán zongoraművész, aki befejezésül egy korabeli fortepiano kópiáján elő is adja a teljes szonátát. Ez lesz a Mozart-mű  „megismételt ősbemutatója”: a kompozíciót megtisztítják az elmúlt évszázadok alatt bekövetkezett szövegromlástól, hogy ismét abban az eredeti formában szólalhasson meg, ahogy Mozart papírra vetette. Az új forrás ismeretében a szonáta eddigi kiadásai több ponton is módosításra szorulnak: nem csupán számos előadási jelet, de téves ritmusokat, sőt hibás hangokat is ki kell igazítani.

A kézirat további sorsáról Mikusi Balázs azt mondta: természetesen az OSZK-ban marad, ahol – ezt is fontosnak tartották – a bemutatón a hazai nagyközönség láthatja elsőként. Ezután négy napra Salzburgba utazik a dokumentum, ahol Mikusi Balázs tart előadást a felfedezésről. Az eredeti kéziratot ott egyben – a salzburgi utolsó lappal együtt – állítják ki, és 2015-ben közös hasonmás kiadást is készít belőlük a Mozarteum és az OSZK.

2014. szeptember 8.

Írta: rKissNelli – www.mno.hu

Bemutatták a Mozart-kéziratot

 

Kocsis Zoltán zongoraművész a Mozart-kézirat bemutatóján (Forrás: nemzetikonyvtar.tumblr.hu)

Kocsis Zoltán zongoraművész a Mozart-kézirat bemutatóján (Forrás: nemzetikonyvtar.tumblr.hu)

Óriási érdeklődés mellett mutatták be az Országos Széchényi Könyvtárban (OSZK) az ott talált Mozart-kézirattöredéket pénteken, a Kutatók éjszakáján.

 

A zsúfolásig megtelt díszteremben előadások hangzottak el a záró török indulóról ismert A-dúr szonátáról (K. 331), amelyet Kocsis Zoltán zongoraművész az est záróprogramjaként elő is adott egy korabeli fortepiano kópiáján. A díszteremben sokaknak már csak állóhely jutott, mások kintről követték a kihangosított előadásokat.

Hoppál Péter kulturális államtitkár, a program védnöke köszöntőjében kiemelte: egy ehhez hasonló, világunikumnak számító kézirat megtalálása ösztönözheti a kutatás iránt érdeklődő fiatalokat, hogy „igenis érdemes belevágni a kutatói életpályába, a felfedezések világába, amely különleges élményeket ígér, miközben gazdagítja az egyetemes tudományt is”.

Dr. Mikusi Balázs és Ulrich Leisinger, a salzburgi Mozarteum kutatási igazgatója a bemutatón (Forrás: nemzetikonyvtar.tumblr.hu)

Dr. Mikusi Balázs és Ulrich Leisinger, a salzburgi Mozarteum kutatási igazgatója a bemutatón (Forrás: nemzetikonyvtar.tumblr.hu)

Tüske László, az OSZK főigazgatója beszédében emlékeztetett arra, hogy a nemzeti könyvtár kiemelt feladata a birtokában lévő dokumentumok tartalmi kutatása, hiszen a gyűjtemény számos föltárt és még föltáratlan kincset rejt. Kiemelte, hogy a könyvtár zeneműtárában a világ legnagyobb Haydn-gyűjteményét őrzik, és a bécsi klasszikát általában tekintve is jelentősnek mondható a gyűjtemény.

Tüske László közölte: reményei szerint még karácsony előtt közös hasonmás kiadást jelentethetnek meg a salzburgi Mozarteummal, ahol a szonáta kéziratának eddig egyedül ismert részét, utolsó lapját őrzik. Az A-dúr szonáta salzburgi kéziratlapját Ulrich Leisinger, a Mozarteum kutatási igazgatója mutatta be előadásában. Mikusi Balázs, az OSZK Zeneműtárának vezetője, a kézirat felfedezője Mozart és Magyarország kapcsolatát elemezve hangoztatta: a szoros szálak ismeretében egyáltalán nem lenne csoda, ha további kéziratok bukkannának fel a zeneszerzőtől.

Az előkerült autográf kézirat részletes zenei elemezését adta Kocsis Zoltán zongoraművész, aki a billentyűknél ülve demonstrálta is az elmondottakat. Ismertetője után elő is adta a művet, előrebocsátva, hogy élete első nyilvános fellépését tartja fortepianón.

2014. szeptember 27.

www.kulturpart.hu / Forrás: MTI

Cifra palota – tűz az ablakba…

Írta: | | Aktuális?, Kukker
Vélemény?

Hölgyeim és Uraim!

2014. július 15. (Fotó: akkor.eu)

2014. július 15. (Fotó: akkor.eu)

Miután négy évvel ezelőtt az „építészet lovagjai” a „léghajó” fedőnevű üvegmonstrum megépítésével fenyegették a Belváros, és azzal együtt a Duna-partok esztétikai összhatását, most újabb levelek hullottak ki Magyarország világörökségi helyszíneinek szimbolikus babérkoszorújából: Az Andrássy út egyik kiemelt helyének a századfordulón épített palotájának tetőzetén és legfelső emeletén 2014. július 15-én hatalmas tűz pusztított. Utólag kiderült, hogy az épület már régóta pusztult, rogyadozott, penészedett, s a tetőtérben is elbontották a tűzfalakat „valakik”, ami rendkívül veszélyes tűz esetén… A 2002 óta kulturális világörökség részét képező „Andrássy út és történelmi környezete” nagyrészt hasonló állapotban várja a szebb időket, vagy azt, hogy az USENCO elvegye a már említett rangot az út és környékétől – elhanyagoltság, vagy a pusztulás nagy foka miatt. Pedig mennyi pénz van ebben az országban! Nézzük csak például egyes végkielégítéseket, közbeszerzéseket, panamákat, mutyikat…

Nézzük, mi történt, mi történik!

Harsi

Hatalmas tűz volt a Kodály körönd és az Andrássy út sarkán

2014. július 15 (Fotó: langlovagok.hu)

2014. július 15 (Fotó: langlovagok.hu)

2014.07.15. 16:36 (velvet.hu)

Hatalmas, ötös erősségű tűz ütött ki a Kodály körönd és az Andrássy út sarkán kedden délután, a 83-85. szám alatti világörökségi épületben. A környéken jelentős volt a készültség. Az Országos Katasztrófavédelem a honlapján azt írja, a tűz nagyon gyorsan terjedt, a tűzoltók emelőkosaras járművel avatkoztak be. A tűz átterjedését este hétre sikerült megfékezniük a tűzoltóknak.

A katasztrófavédelem közlése szerint az épület tetőtere 100 négyzetméteren lángolt, a tűz tűzoltók visszajelzése szerint az egész tetőszerkezetet veszélyeztette. A tetőtérből egy gázpalackot hoztak le a tűzoltók. Értesüléseink szerint 14 tűzoltóautó, 8 rendőrautó vonult a helyszínre, öt előtt nem sokkal megérkezett az ELMŰ rohamkocsija is, a környéket ekkorájt zárják le teljesen. Kisdi Márk Máté, a Pest Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság szóvivője lapunknak elmondta, hogy az Andrássy és a Kodály körönd sarkán egy több emeletes lakóépület kiszáradt faszerkezete kapott lángra, ahol előzőleg felújítási munkálatokat végeztek. A kiérkező tűzoltók a lakókat kimenekítették, személyi sérülés nem történt, de már amikor tűzoltók a helyszínre értek, másodpercenként tízméterenként terjedt tovább a tűz, akkor már a harmadik emeletet is elérte. Nyolcvan tűzoltó dolgozott a lángok eloltásán. A police.hu azt írja, hogy a forgalom a környéken rendőri irányítás mellett zajlik, a hatóságok lezárták a Kodály körönd és Rózsa utca közötti szakaszt.

A helyszínen nézelődők szerint az épület állapota rohamosan romlott, kívülről nézve olyan, mintha teljesen leégne. A nyolcadik kerület hangos az épülethez induló rendőrautóktól.

Update: Késő délután, háromnegyed hat körül már három darus kocsi dolgozott a lángok eloltásán, a tűzoltók folyamatosan locsolják az épületet. A környéken lakók tudósítónknak azt mondták, hogy a kigyulladt ház mögötti részen lakókat egyelőre nem engedik haza otthonukba. Az MTI az Országos Mentőszolgálat sajtóügyeletesétől úgy értesült, hogy hárman könnyebben megsérültek, őket a helyszínen ellátják.

A kerület polgármestere az Indexnek azt mondta, a tetőn egy munkás dolgozott, ő rohant le azzal, hogy baj van, lángol a tető. A rendőrség a honlapján azt írja, hogy a tűz előidézése miatt két férfit őrizetbe vettek. Délután 17 óra körül előállították a VI. kerületi rendőrkapitányságára a 37 éves É. Attilát és a 36 éves N. Jánost, akik megalapozottan gyanúsíthatóak az épülettűz előidézésével. A két férfit közveszély okozás bűntette megalapozott gyanújával vitték be.

 

2014.07.21-án Dobó Géza a következőket osztotta meg az urbanista.blog.hu-n a tűzesettel kapcsolatban:

Szomorú, hogy Budapestnek – a pesti oldalnak meg főképp – az egyik koronaékszerei, a Kodály Körönd palotái siralmas állapotban vannak. Az alábbi olvasói levelet kaptuk:

 

Tisztelt Szerkesztőség!

A néhány nappal ezelőtti tűzvész rávilágított arra, hogy (egy kivételével) milyen katasztrofális állapotban is vannak a Kodály körönd „palotái”.

Mi a leégett házzal szembeni Andrássy út 88-90. sz-. házban (ez a legrégebbi bérpalota a Köröndön) lakunk, ami a magyar állam (MNV Zrt.) tulajdonában van és a ház minden lakása bérlakás. A ház borzalmas állapotára már sokféle fórumon felhívtuk az illetékesek figyelmét, de eddig süket fülekre találtunk. A sajnálatos tűzeset talán segít előrelendíteni a helyzeten.

Az épületben folyamatosak az áram- és vízkimaradások, a villany- és egyéb vezetékek, kapcsolószekrények a levegőben lógnak, a házban belül omlik a graffitikkel teli vakolat, sok helyen esik szét a lépcső. Mindezt egy olyan épületben, ami a Világörökség része és műemlékvédelem alatt áll. Idézet egy, a ház problémáival foglalkozó blogból:

„A MÁV- nyugdíjintézetének volt a bérháza, 1880-ban építették, Gustav Petschacher tervei alapján. Nem is ez a legérdekesebb, hanem a díszítését imádom. Még akkor is ha megkopott, helyenként omladozik meg hiányoznak az arany cirádák. Az okos művtöris könyvemben azt írják, hogy sgraffitonak hívják ezt a technikát, és az a lényege, hogy a különböző színű rétegeket felfestik egymásra, majd visszakaparják a minták szerint. Itt a figurális részeket Székely Bertalan készítette.

(Forrás: andrassy88.blogspot.hu)”

A nevezett külső figurális vakolat – amelyet Székely Bertalan készített –, sok helyen már javíthatatlan állapotban van. Megette az idő és a szmog, restaurálására soha nem került sor.

Üdvözlettel:

Egy házaspár a házból

A két nappal a tűz után megjelenő írás (nol.hu) csak „szépít” a helyzeten, és „nyugtatja” az idegeket… Ingatlan-panama? De egzotikus! Melodráma, tragikomédia? Együtt érző hivatalos közeg! (Harsi)

 

Milliárdokba kerülhet a felújítása a Kodály köröndön leégett háznak

A kedd délutáni tűzvészben életveszélyessé vált Kodály köröndi palotaépületben 14 lakás biztosításáról az Aegon Magyarország gondoskodik. Ezt közleményben tudatta csütörtökön a biztosító, hozzátéve, hogy a kiköltözéssel járó költségekre azonnali 50 ezer forintos kárelőleget folyósítanak az érintettek számára. A biztosító a telefonos ügyfélszolgálat xxxxx-as budapesti telefonszámon várja az érintett lakók jelentkezését.

2014. július 15. - Az oltás vége... (Fotó: 444.hu)

2014. július 15. – Az oltás vége… (Fotó: 444.hu)

Az Aegon a katasztrófavédelemtől kapott tájékoztatásra hivatkozva azt is közölte, hogy a tűzvész a második és a harmadik emelet közti födémet is több helyen megrongálta, átégette, ezért kérdésessé vált, hogy a második emeleten lévő lakások közül melyekbe költözhetnek be a lakók az életveszély elhárítása után. Terézváros önkormányzata is megkezdte a gyorssegélyek kifizetését. A támogatás alapösszege 50 ezer forint, ami családok esetében személyenként 20 ezer forinttal emelkedik. Így egy négytagú család 110 ezer forintot kaphat.

A köröndi palotaépület padlásán kedden két munkás a társasház közös képviselőjének felkérésére egy korábbi viharkár elhárításán dolgozott. Valószínűleg a munkálatokhoz használt nyílt láng lobbantotta be a világörökség részét képező épület tetőszerkezetét. Miután a padlástérben a tűzoltóság tudta nélkül az épület felújítását végzők kibontották a tűzfalakat, és a harmadik emelten elbontották a megüresedett lakások közti közfalakat, a tűz lényegében akadálytalanul terjedhetett a 2400 négyzetméteres padlástérben. A katasztrófavédelem tájékoztatása szerint a tűz kitörésétől számított 15 percen belül az egész tető lángba borult.

A rendőrség őrizetbe vette a tetőn dolgozó két munkást, és bejelentette, hogy kezdeményezik az előzetes eltartóztatásukat. Szerdán azonban az ügyészség elrendelte a közveszélyokozással gyanúsított két férfi szabadlábra helyezését. Az ügyészség álláspontja szerint egyikük esetében sem állnak fenn az előzetes letartóztatás törvényi feltételei. Sőt, az egyikük esetében még a bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja sem. Ez közvetve megerősíti lapunk azon korábbi értesülését, miszerint az egyik munkás a rendőrségi kihallgatásán magára vállalta, hogy ő okozta a tüzet.

Azt még nem lehet tudni, hogy a közveszélyokozás gyanújával indult nyomozás keretében a rendőrség vizsgálja-e azoknak a büntetőjogi felelősségét, akik – mint kiderült, a tűzoltóság tudta és engedély nélkül – kibontották a padlástér tűzfalait, s emiatt semmi nem volt a padlástérben, ami megakadályozhatta volna a tűz másodpercenként 10-15 méteres sebességű terjedését. A két munkásnak esélye sem volt a lángok megfékezésére, sőt, mint azt láthattuk, negyed órával a tűz kitörése után már a nagy erőkkel felvonuló tűzoltók is csak azt tudták megakadályozni, hogy a lángok átterjedjenek a szomszéd házakra.

Csütörtökön még az épületről lelógó részek és törmelék eltávolítása zajlott, a statikusok is csak az életveszély elhárítása után láthattak munkához. A biztosító azt ígéri, amint a statikusok végeznek, munkatársai haladéktalanul megkezdik a helyszíni szemlét és a kárfelmérést.

Egyelőre megjósolni sem lehet az épület teljes felújításának várható költségeit. Később kaphatnak csak választ a szakértők arra a kérdésre is, hogy az oltáshoz használt sok ezer köbméter víz milyen károkat okozott. A tűztől nem érintett alsó szinteken az ott jártak beszámolói szerint térdig ért a víz. Szinte bizonyos, hogy az épület elektromos (telefon és internet) hálózata teljes egészében cserére szorul.

Irányadó lehet a várható költségekre, hogy egy 2005 nyarán kelt szerződés alapján az épület felújítására szerződött Andrássy út 83-85 Kft. tízmilliárd forint értékben engedett jelzálogjogot a felújítást finanszírozó banknak. Nem véletlen jegyezte meg keddi sajtótájékoztatóján Hassay Zsófia polgármester, hogy a társasházban kistulajdonos Terézvárosi Önkormányzat  a maga részéről minden tőle elvárhatót megtesz a veszélyelhárítás és a károsultak lakhatásának megoldása érdekében. Az önkormányzat az épület felújításához kormányzati segítséget kér. A harmadik emelet és a tető gyakorlatilag megsemmisült, a statikus szakvéleményből kiderült, hogy az épület földszintje, első és második emelete azonban a körülményekhez képest jó állapotban van. Ez azt jelenti, hogy nem az egész ház életveszélyes, ami mindenképpen pozitív hír – áll az önkormányzat közleményében.

 

Néhány lakó abban reménykedik, hogy a tűzvész pontot tesz az épület 12 éve húzódó politikai hátterű ingatlanpanamát sejtető kálváriájának végére.

 

A palota - fénykorában (Fotó: 444.hu)

A palota – fénykorában (Fotó: 444.hu)

Megdöbbentette és felháborította a keddi tűzvészben lakhatatlanná vált Kodály köröndi ház lakóit a szerdai lakógyűlésen bemutatkozni elfelejtő, ugyanakkor szerintük a károsultakkal indokolatlanul kemény, sőt kifejezetten sértő hangon beszélő rendőri vezető. „Nem kell a tragikomédia, nem kell a melodráma, jó?” – mondta a rendőr lakhatatlanná vált otthonaikba a legszükségesebb értékeikért visszatérni készülő lakóknak. Az illető viselkedéséért csütörtökön a rendőrség honlapján közleményben kért elnézést az országos rendőrfőkapitány.

Néhány lakó abban reménykedik, hogy a tűzvész, illetve a most következő felújítás végre pontot tesz az épület 12 éve húzódó politikai hátterű ingatlanpanamát sejtető kálváriájának végére.

Az épületet 1999-ben alakították társasházzá. Egy évre rá Terézváros Önkormányzata megállapodást között a Király utca 20 – Alfa 1. Kft.-vel. Utóbbi a harmadik emeleti lakások és a tetőtér tulajdonjogának fejében vállalta az épület felújítását. Az eredetileg 573 millió forintos beruházás azonban nem valósult meg. A Király utca 20 – Alfa 1. Kft. helyébe lépő Andrássy út 83-85 Kft. nem tudott a lakókkal megállapodni, és olyan munkálatokat is megkezdett, amely a lakók szerint veszélyeztették az épület biztonságát. A padlástéri tűzfalak kibontása ezek egyike volt. Ám hiába kértek fel szakértőt a lakók és külön az önkormányzat is, a szakértők nem találtak semmit, ami veszélyt jelentett volna a lakókra.

A Fővárosi Gázművek talált. Figyelmeztette a társasház lakóit, ha nem teszik rendbe a kéményeket a fűtési szezonra, lekapcsolják őket a hálózatról. Ekkor, nem kis részben az önkormányzat nyomására a beruházó a kéményeket rendbe tetette. Az önkormányzat azóta búcsút intett a beruházónak, annak ellenére, hogy az több mint kétmilliárdos pert helyezett kilátásba a szakítás esetére.

 

Klein Dávid elindult a Mount Everest csúcsára

Írta: | | Aktuális?, Kukker
Vélemény?

2014. május. 23. – Klein Dávid pénteken elindult a Mount Everest 8848 méteres csúcsára, amelyet oxigénpalack nélkül készül megmászni a SPAR Everest expedíció keretében.

Klein Dávid az egyik táborban - MTI Fotó: Török Éva

Klein Dávid az egyik táborban – MTI Fotó: Török Éva (internetről)

Ha sikerrel jár, ő lesz az első magyar, aki oxigénpalack nélkül mászta meg a Föld legmagasabb hegyét. A hegymászó nepáli idő szerint péntek este hétkor vágott neki a 8300 méteren fekvő hármas táborból a csúcsnak – tájékoztatta az MTI-t az expedíció, amely szerint Klein Dávid úgy döntött, hogy kihasználja a viszonylag kedvező, váratlan szélcsendesebb időszakot, és folytatja a mászást.

Klein Dávid a hármas táborból műholdas telefonon elmondta: a helyi serpák kiépítették az expedíciók számára a szükséges köteleket, s a lehetőségekhez képest jól érzi magát. Úgy gondolja, hogy jó esélyekkel indul az Everestre, hiszen eddig kiváló ütemben haladt, és a szervezete a vártnál is jobban bírja a megterhelést.

A csúcsot becslése szerint legjobb esetben mintegy 10 óra alatt, vagyis pirkadatkor éri el a hármas táborból. Palack nélkül jóval lassabban mozog, mint az oxigénpalackos hegymászók. Amennyiben helyi idő szerint reggel 9-10 óra között nem sikerül feljutnia, kénytelen lesz visszafordulni, hiszen ennyi idő után már életveszélyes továbbra is a „halálzónában” tartózkodnia. Dávid alaptábor-vezetője, Török Edina két óránként adóvevőn keresztül egyeztet vele, s kívülről is kontrollálja a helyzetet.

Újszó.hu

  

Klein Dávid nem próbálkozik újra

Az alaptábor (Forrás: internet)

Az alaptábor (Forrás: internet)

2014. május 27. – Klein Dávid nem próbálja meg újra a csúcstámadást a Mount Everesten, s ezzel véget is ért a Spar Everest Expedíció. Az expedíció keddi közlése szerint az időjárási viszonyok meggátolják a hegymászót abban, hogy még egyszer megpróbálja megmászni oxigénpalack nélkül a világ legmagasabb hegycsúcsát.

Az összegzés szerint Klein Dávid, visszatérve az alaptáborba, a többi expedíció vezetőjével együtt elemezte a helyzetet, és arra jutottak, hogy a mostani havazás, amely még legalább 2-3 napig folytatódhat, esetleg már a monszun előszele. Az Everest északi oldalán a kettes és hármas táborban olyan erősen havazik, hogy az expedíciók hátrahagyják felszereléseiket, és az emberek lejuttatására koncentrálnak. Az egyes táborból levezető jégfal egyelőre járhatatlan, az e felett mászók fennrekedtek. A havazás a rögzített köteleket végleg használhatatlanná teszi, a lejtők pedig erősen lavinaveszélyessé váltak – olvasható az expedíció honlapján.
Klein Dávidék kettes táborban lévő sátrát elvitte a szél, az egyesben lévő sátruk beomlott – a benne lévő felszerelésüket talán a mögöttük egy-két nappal haladók le tudják hozni. A harmadik táborukat kölcsönadták az indiai mászóknak, akikkel jelenleg nincs rádiókapcsolat.

Testközelben a lavina (Forrás: internet)

Testközelben a lavina (Forrás: internet)

Jelenleg az összes expedíció összepakol, hogy a következő napokban elhagyja az alaptábort, újabb csúcstámadásra senki nem lát biztonságos esélyt.

„Egy fegyelmezett és hatékony akklimatizációs program után rendkívül hosszú várakozásra kényszerültünk az erős szél miatt. A csúcstámadás során a vártnál lassúbbak voltunk, ennek oka részben lehetett az akklimatizáció egy részének elvesztése, részben egyszerű becslési hiba: az egyes szakaszok megtételéhez szükséges időket gyakran a palackos mászások alapján becsültük meg. Végül körülbelül 8600 és 8700 méter között mind az alaptábor-vezetőm, mind mászótársam a visszafordulást tanácsolta” – írta a múlt heti sikertelen csúcstámadásról Klein Dávid a Spar Everest Expedíció honlapján.
Hozzátette, hogy egyéni legjobb eredményét érte el az idén: a magyar expedíciózás történetében utoljára 2002-ben járt ilyen magasságban palack nélkül magyar alpinista. Tudomása szerint oxigénpalack nélküli sikeres csúcsmászás az idén nem is történt a Mount Everesten. „Értékelésem szerint a feladat nem lehetetlen, de számos objektív és szubjektív körülmény tökéletes együttállása szükséges hozzá és a legkisebb apró részlet hiánya is elegendő a kudarchoz” – írta Klein Dávid.

Valóban a világ teteje... (Forrás: internet)

Valóban a világ teteje… (Forrás: internet)

A hegymászó nyolcadszor próbálkozott a Mount Everest oxigénpalack nélküli megmászásával, ami a világon eddig összesen mintegy 200 embernek sikerült, magyar mászónak még soha. Klein Dávid expedíciója április 6-án indult el, a hegymászó magyar idő szerint május 24-én hajnalban mintegy 250 méterrel a 8848 méteres csúcs előtt fordult vissza. Korábban úgy nyilatkozott: ha az időjárás és fizikai kondíciója lehetővé teszi, másodszor is próbálkozik a feljutással, erre azonban már nem lesz lehetősége.

Az Index.hu nyomán