Kléri János a böcsületes nevem. 1971-ben születtem, akkor még élhető, szépséges, dugómentes, tiszta          fővárosunkban. Meg sem száradt rajtam a magzatvíz, mikor szüleimmel már a hegyekben szipákolhattam        magamba az erdei illatokat, ismerhettem meg a szúnyogok csipkelődését, a kullancsok ragaszkodását. Ezek a korai kirándulós napok - csakúgy, mint az említett kullancsok - mélyen belém vésődtek, s a mai napig, ha meglátok egy szép tájat, őszi erdőt, hóval fedett hegyormot, beindul nálam a „pavlovi reflex”: lábaim önálló kutatásba kezdenek bakancsom, futócipőm, kerékpáros lábbelim után. Azóta két hasonszőrű társammal jártam a hegyeket és völgyeket: megszerettem a sátorban éjszakázást, megtanultam, hogy a macskabagoly hangja nem egy kósza kísértet visítása, s ami úgy ugat, mint egy kutya, az tulajdonképpen egy őz, s ami bőg, az egy szarvas, s nem egy tehén…
    Aztán rákaptam a teljesítménytúrázásra, ahol lenyomtam akár 130 kilométert is, a barlangászatra, s az újra felfedezett futásra, melynek legnagyobb eredménye a Budapest Maraton volt, ahol több száz futó között 3 óra 33 perc alatt értem célba. Feljutottam Európa tetejére, a Mont Blanc- ra. Mindig följebb, mindig mélyebbre, mindig gyorsabban, mindig messzebb - habzsoltam az élményeket futva, bringázva, vagy túrázva a barátaimmal.

S mivel „függője” lettem ennek az életmódnak, ezért elviselhetetlenné vált számomra immár szmogos, mocskos, zajos fővárosunk, s elköltöztem a Dunakanyar egyik kedves településére. Innen akár öt perc alatt ott találom magam az én „játszóteremen”, az erdőben, ahol csendben figyelhetem a szarvasokat, őzeket, vaddisznókat – néha egy-egy borzot, rókát. S persze, mindig nálam van a fényképezőgépem, s immár több ezer felvétellel tudom bizonyítani, hogy a béka, sikló, kígyó igenis csodálatos állat, s milyen megkapó tud lenni a bíbor kosbor virága. Az e rovatban olvasható beszámolók a barátokkal töltött feledhetetlen pillanatok történetei – az én szememmel látva…

Kléri János, a Túrabetyár

Túrabetyár
„Mintha folyamatosan vadásznának köröttem...”
Életveszélyes állapotok a Börzsönyben

  Sziasztok!     Miután beharangozták, hogy tilos a Pilisbe, meg mindenféle hegyre menni a sok ónos eső miatt, hát úgy gondoltam, megnézem, mennyire reálisak a hírek, s felkerekedtem, hogy helyszíni tudósítást adjak...

Immunrendszer

Üdv Barátnéim, s Barátim!   A hétvégének egyik órájában, kipihegvén a kötelező testmozgás által felhalmozott kilométerek fáradalmait, hatalmas elánnal lapozgattuk az egyik magas szintű, tán hetilap, agymosó nyomtatvány lapjait, aminek házu...

Egy túraajánlat margójára
Kedves Bátor és Elszánt Természetjárók!

  Ezúttal egy borzongató, semmivel össze nem hasonlítható élményekkel teli éjszakai túrára invitáljuk Önöket a különleges hangokkal teli Börzsönyi regetegbe.(sic!) Elsősorban a szarvasbőgés egyedi élményére vadászunk és félelmünke...

Levelezésemből: a farkasokról

Jani: Én úgy tudom, hogy a Pillangó parkban, azzal a házzal szemben, ahol a Karel lakik, fölszámolják az ottani játszóteret és medveparkot hoznak létre. A Karelék ablaka alatt lesz a medvetenyésztő kennel. A Pillangó utcát meg átkeresztelik Via Ursus...

Őszi kávétúra a Bükk-fennsíkon
Adjunk hálát az anticiklonnak!

  Utoljára akkor mentem olyan sebességgel autópályán, amikor még a szovjet ipar egyik remekbeszabott, Zaporozsec nevű gépjárművét birtokolta családom, és amely lelkiismeretesen tartotta a 100 km/órás sebességet, mindaddig, amíg nem jött e...

Hókerékpár – Így jártam..!

Szasztok! Mivel k... sok időm van és néha szétunom az agyam, ezért most titeket fárasztalak. Hehe! Mert ugye minden nap nem lehet futni, meg bringázni és kell szünet a munkakeresések között is. Szóval tegnap, kb. 3 hónap br...