Napos lelkifröccs és köszöntő a Csóványoson

Börzsönyi túra – 2017. november 18.

 

Diósjenő, faluszéle – Zöld sáv – Dugóhúzó – Nyír-réti kastélyrom – Nyír-réti-nyiladék – Csóványos – Kék sáv – Három-hárs gerince – Foltán kereszt – Piros X – Verebes kaszáló – Dugóhúzó – Diósjenő

 

A kis csapat rég nem látott ismerősökből állt, akik lent még lassan cammogták az emelkedőket az avaron, de a Csóványosra érve előbukkant az ég kékje, és a lelkifröccsöt kapott csapat felélénkült. Fent a csóványosi kilátóban érdekes párás kilátásokban volt részünk, aztán pezsgő pukkant, s (19-ei) születésnapja alkalmából a társaság egyhangúlag köszöntötte a legidősebb serpát – jómagamat…

 

 

Harsáczki

Szélvihar – a hidegfront előtt

2017. 10. 29. vasárnap, 19.40 előtt történt ez a budapesti fakidőlés. A fotó készítésekor még se a károsultak, se a tűzoltók nem voltak a helyszínen. A kőbányai Mádi u. 2 előtti helyzet miatt az utca járhatatlan.

kapos.hu: Egyes helyeken 110-120 km/h erősségű széllökések is előfordulhatnak majd. A front mentén többfelé várható eső, zápor, holnapra pedig jelentősen visszaesik a hőmérséklet.

DSC_0531A várható nagy szél miatt Somogy megyében a másodfokú figyelmeztetés lépett életbe!

Egy tőlünk északra elhaladó ciklon markáns hidegfrontja alakítja időjárásunkat, így ma változékony, erősen szeles időre számíthatunk. Napközben átmenetileg megvastagszik felettünk a felhőzet és egyre többfelé várható eső, zápor. A front csapadékzónája az esti órákra elhagyja térségünket, így megkezdődik a felhőzet felszakadozása. A hidegfront érkezésével viharossá, sőt orkán erejűvé fokozódik az északnyugati szél. Egyes helyeken 100-110 km/ erősségű károkozó szélrohamok is előfordulhatnak majd. A legmagasabb nappali hőmérsékletek még 15 fok közelében alakulnak, de a nagy szél miatt már alacsonyabb lesz a hőérzetünk.

Szerző: Szalinay Tibor – kapos.hu

Aludjunk várromban! …de legalább mellette

Felvidéki túra Kisaranyos-Kicő-Hrussó vára-Kicő-Kisaranyos-Fekete-vár-Kisaranyos útvonalon

 

Túrakiírás: Szombat korai indulás az apró Kisaranyos (Zlatno) településre, ahol otthagyuk az autót és az 1708 óta romosodó Hrussó vára végcéllal teszünk egy túrát – nem túl nagyot. Kb. 15 km
Sátorállítás és tűzgyújtás!

Másnap a Tribecs egyik fő gerincén (600-700 méteres) érünk vissza a délután derekán az autóhoz csodálatos őszi színorgia közepedte…:)

Melegebb hálózsák ajánlott, de normál hálózsákkal meleg éjszakai felöltözéssel, jó derékaljjal is átvészelhető egy hűvösebb éjszaka. Kiutazás 1 ötszemélyes Suzukival személyautóval. inkább 3, mint 4 fő fér el felszereléssel. Benzinköltség szétosztása – alap. Autóval együtt is lehet csatlakozni!

Négy óra tájban Hrussó várához értem...

Négy óra tájban Hrussó várához értem…

Végül: résztvevők száma – jómagam. A túra nem volt túl könnyű. Az éjszaka enyhe volt. Útközben nem volt mód sörözni, sőt vizet venni sem…

Mégis elégedett vagyok!

H. Gy.

A Püskiben – személyesen…

Arcok és történetek 1956-ból – könyvbemutató

 

Csete Örs, a könyv szerkesztője, fotósa

Csete Örs, a könyv szerkesztője, fotósa

2017. október 3-án Csete Örs 1956 személyesen című könyvét – a szerző mellett – Földváryné dr. Kiss Réka történész (a Nemzeti Emlékezet Bizottság elnöke), és dr. Sulyok Miklós művészettörténész, a szerző „atyai jóbarátja” mutatta be.

Csete Örs – édesapja által elmeséltek hatására – 1993 óta kutatja, fotózza és interjúvolja az 1956-os eseményekben részt vett embereket, kiváltképpen a fegyveres harcokban résztvevőket, és az ezt követően meghurcoltakat. Eközben olyan finn, román, osztrák, lengyel, olasz kortársaikra is akadt, akik – helyben vagy távolról – segítették a forradalmárokat, szolidárisak voltak velük, pénzt, gyógyszert gyűjtöttek, küldtek a harcolóknak és a közben nélkülözőknek. Katonák, egyetemisták, melósok, asszonyok, gyerekek.

111 rövid, igen változatos megközelítésű, hatású és hangulatú személyes történet és 111 művészi portré került a könyvbe, amelyek kölcsönösen erősítik egymást, a rideg-színű duoton nyomtatásnak köszönhetően pedig mindezek együtt felidézik a tankok, a Vörös Hadsereg árnyékában küzdők és reménykedők vészterhes hangulatát.

Napjainkban valóban a 24. órában vagyunk ahhoz, hogy még találkozhassunk élő 56-osokkal. A budapesti Perjesi Tibor, a könyvben szereplő egyik túl- és átélő részt vett a bemutatón a fiatalabbak örömére és megilletődésére. Perjesi úr szívesen adta kézjegyét könyvbéli portréja mellé.

Csete Örs tanári, könyvtárosi és etnográfusi diplomával rendelkezik, tematikus fotóprojektek megvalósítója.

A megjelent érdeklődőket pogácsával, borral és ásványvízzel látták vendégül a szervezők.

H. Gy.

Hazámhoz híven… – Erdei László tüzér naplója és levelei 1939-1948

Könyvajánló – Hazámhoz híven…

 

„Féltve őrzött családi ereklyeként maradtak meg az eredeti dokumentumok, amelyeket három fejezetbe szerkesztve nyújtok át az Olvasónak.” – írja édesapja emlékének szánt könyv előszavában Dr. Erdei László.

Jobb oldalon a könyv borítója

Jobb oldalon a könyv borítója

A korabeli – sőt, olykor a hadszíntérről készített – fényképfelvételekkel illusztrált kiadvány egy huszonéves közkatona, felderítő tüzér szemszögéből mutatja be a második bécsi döntést követő erdélyi bevonulást, az 1941-es délvidéki harcokat, majd a hadtest Ukrajnába való vezénylésével a szétlőtt bolsevik hátországot. Az innen történő hazavezénylésig tart az első fejezet, a Napló, a második fejezet viszont a hadifogság éveit eleveníti fel Kiskunhalastól Kijevig, 1944-től 1948-ig válogatott, eredeti leveleken keresztül. Itt is olvashatjuk a kor jellegzetes-szomorú levél-fajtáját, amit fogolyszállító vagonból dobtak ki… Milyen furfangokra, találékonyságra, kitartásra volt szükség a mindennapi élelem beszerzéséhez? Milyen volt egy aratás a kolhozban? Hogy szárították meg a téli jégvágáskor vízbe esett ruhát a szabadban? A levelek, az elbeszélések felfedik…

A harmadik fejezet egy zsebnotesz másolata, amely az események, az évszámok és az érintett helységek nevein kívül dalokat, katonadalokat tartalmaz, mely a honvédek érzésvilágát, elhivatottságát tükrözi.

Bal oldalon a könyv borítója

Jobb oldalon a könyv borítója

Erdei László tüzér részletgazdag, jó megfigyeléseken alapuló, személyes véleményével és kesernyés humorával átszőtt feljegyzéseit, a leírt, kevéssé ismert időszakok és hadszínterek, viszonyok emelik ki a hasonló krónikák közül: „jelentős” hadszíntéri történések előtti – 1940-41-es – állapotokkal csak ritkán és elnagyolva találkozhatunk a történelemkönyvekben.

 

A B5 méretű 108 oldalas, keménytáblás könyvet 2010-ben adták ki Szegeden. Ára: 2000 Ft

Elérhetőség: pusztayagi@gmail.com

Észveszejtő szikla-útvesztők

Két erős túra a Nagy-Kapelákban, a Bijele és Samarske csúcsok védett területein

Első túránk tetején a "hab" - egy kis csúcsmászás drótkötéllel...

Első túránk tetején a “hab” – egy kis csúcsmászás drótkötéllel…

 

A fene gondolta volna, hogy vannak a Biharnál is vadabb karsztos terepek! Jólesett meglepetés, a felismerés. A sok titkot tartogató Dinári-hegységrendszer Nagy-Kapelák karszthegységének ördögszántotta turistaösvényei általában nem alkalmasak elmélázásra, mert könnyen orra bukhatunk. A karszt fedetlen, de dús – bükk és fenyő – erdőkkel fedett, amelyek egy őserdőhöz méltóan teszik hozzá a magukét a (néha) járhatatlansághoz…

H. Gy.

 

Másnap – előző napi terep-tapasztalatainknak köszönhetően – lényegesen mélyebben hatoltunk a kisbusszal a Bijele i Samarske rengetegébe, hogy onnan a tegnapi karrmezőkhöz és szakadék-erdőkhöz hasonló vidékre merészkedjünk. Remek ez az erdős karszt, mivel a lombok védenek a tűző naptól, a fehér sziklafelületekhez, a természetes “mészkőszobrokhoz” pedig szép zöld hátteret adnak. Először a Samarske-csúcsra másztunk fel (1302 m), majd fantasztikus formakincsű, meredek mészkőtornyokat vettünk sorra. Egyes sziklák tetején ingókő vagy szinte gombasziklaként külön életet élő kőzetblokkok virítottak, miközben a sziklafelszínekbe mély, vagy kevésbé mély csatornákat oldott-mosott az esővíz… A második hegytetőtől elbúcsúzva – annak tövében – olyan meglepően mély beszakadást (szakadéknyelőt?) fedeztünk fel, amelynek alig-alig láttunk le a mélyére, ám ott mintha havat pillantottunk meg… Ezt követően olyan vad terepen haladtunk órákon át, amelyet szinte barlangi terepnek is mondhattuk volna a sziklagörgetegek, a meredekség, és a kidőlt fák egyvelege miatt. A Velika Kanon egy felhasadozott hegytető-közeli kőzettömegben kialakult szűk járatrendszer, amelyen nagy ügyességgel – vagy nagy nehézség árán – lehet csak átmászni, mivel annak nyomvonala meredeken emelkedik is. Egyes helyeken épp, hogy ember számára járható – falain mutatósan sorakoznak a párhuzamos nagy, karmolás-szerű bemélyedések, amelyek érdekes fény-árnyék hatásokat keltenek. Nem sokkal odébb egy különleges turistaházat látogathattunk meg (épp egy húszfős horvát turistacsoport volt itt távozóban), amely nemcsak a sziklafal tövében, de annak barlangszerű odvába is be volt építve-süllyesztve. A vad terep miatt erősen indokoltak az ilyen menedékek… Úttalan utakon – kőfolyásokon, mohás görgetegeken, sziklahalmazokon – haladtunk a következő egy órában – mindazt azért, hogy még se ott jöjjünk le a hegyekről, ahol egyszer már leereszkedtünk… A leereszkedés előtti utolsó látnivaló az Ackova dolina volt, mely – végül is – egy sziklacsoport. Az egyik sziklafal tetején egy különösen magas, keskeny sziklatorony emelkedett – a Katedrális – (a fejünket teljesen hátra kellett szegni), a másikon pedig a Nagy Kavics „billegett”. Rengeteg medvehagymával „terítették meg” a dolinához vezető ösvényt, s bár már virágzott, többnyire jó ízű volt a levele… Rendkívül fáradtan értünk le a buszhoz…

 

Mivel többünk másfél nap alatt ráunt a konzerv-kajára, aznap mindenképpen meleg vacsorát szerettünk volna enni. Laci megadóan vezette le a kisbuszt az egyetlen „biztosan vendéglős” településre, Ogulinba, ahol így megint rápillanthattam a Frangepán-vár alatt eltűnő Dobra-folyó vize vájta szurdok erejére. Hazafelé egy jókora vadászgörény hullámzott át előttünk az úton…

Harmadnap Novi Vinodolski tengerpartjára sírta le magát a csapat – egy része, amely a hideg víz és a nem kiemelten szép környezet miatt számomra felejthető élmény volt…

Harsáczki Gyuri

Nagy-Rozsutec – létrán és hágóvason

Két túra a Kis-Fátrában – 2017. március 24–26.

1. Nagy-Rozsutec az Alsó- és a Felső-szakadékokon át

 

Pénteken autóztunk le Terhelyre (Terchová), másnap pedig az egyébként három szakaszra tagolható Alsó- és Felső-szakadék vaslétrái és -rámpáin át az 1200 méteren található Rozsutec-nyerget érintve a Nagy-Rozsutecet (1609 m) másztuk meg.

Visszafelé másik irányt választottunk: a Nagy-Rozsutec másik oldalán ereszkedtünk le, majd egy Stefanová-i sörözést megejtve keresztezve felfelé-utunkat  az Új-szakadék rámpáin, és vaslétráin jöttünk le… Azt hiszem, amikor eljött a vacsora ideje, két adag brinzás galuska is elfért volna bennem…

2. Nagy-Kriván csodakilátásokkal

A már előző napon jól megnézett Nagy-Kriván (1709 m) csúcsot a Vrátna-völgyből a Lublói-hágón át értük el. A Vág partján házról-házra láthattuk Zsolnát a keleti irányba míg – később – nyugat felé a Magas-Tátra előterében Alsókubint. A Nagy-Fátrának is idelátszott egy kis hó és jég a feje búbján… Leereszkedtünk a lanovkaállomáshoz, majd pihentünk egy kicsit a padjain, majd előző napi túránk csúcsa, a Nagy-Rozsutec felé haladtunk a Vrátna-völgyfőt ölelő csúcsokon, gerinceken. A végén kényelmetlen ereszkedés következett egy sípályán, amelynek lefagyott, összetömörödött hava-jegén embert próbáló feladat volt lejutni és talpon is maradni…

 

Harsáczki György