Robin Williams haláláról…

Susan Schneider Williams, Robin Williams özvegye érzelmektől fűtött írást közölt arról, hogyan töltötte utolsó napjait a sokak által szeretett komédiással.

 

250px-robin_williams_2011a_2Amikor 2014. augusztus 11-én Robin Williams megölte magát, a világ nem értette, mi késztethette a népszerű színészt az öngyilkosságra. Néhány hónappal később egy orvosi vizsgálati jegyzőkönyv megállapította, hogy a 63 éves Williams Lewy-testes demenciában (LBD) szenvedett, egy olyan, gyors kognitív hanyatlást eredményező rendellenességben, amelyet az agyidegsejteken lerakódott fehérje okoz. Tünetei az Alzheimer és a Parkinson betegség tüneteire hasonlítanak – az LBD-t tulajdonképpen gyakran Parkinson kórként diagnosztizálják, mint az ő esetében is. A rajongók valószínűleg életükben először hallottak az LBD-ről, erről a ritka betegségről, amely mintegy másfél millió amerikait érint.

Most két évvel a tragédia után Susan Schneider Williams, a művész özvegye „Terrorista a férjem agyában” címmel egy, az Oscar-díjas színész utolsó hónapját megvilágító írást közölt a Neurology orvosi szaklapban. Az özvegy elmondja, hogy csak jóval férje halála után értette meg a betegség valódi okát, fölfedvén, hogy mind a négy orvos, aki áttekintette az eredményeket, egybehangzóan azt állította, hogy azok a legsúlyosabb patológiára utalnak.

Robin Williams elvesztette dopamin idegsejtjei kb. 40 százalékát, és szinte nem is voltak Lewy-testektől mentes idegsejtjei az egész agyában és agytörzsében.

Amikor Theodore Rooseveltet játszotta, Cronauer a Jó reggelt Vietnám!-ban és az egy Úr az űrből-ben

Amikor Theodore Rooseveltet játszotta, Cronauer a Jó reggelt Vietnám!-ban és az egy Úr az űrből-ben

Már 2013 őszén elkezdődtek nála azok a tünetek, amelyeknek, akkor úgy tűnt, semmi közük egymáshoz: székrekedés, vizelési nehézségek, gyomorégés, álmatlanság, a szaglóérzék romlása és az óriási feszültség. A szorongás nem volt újdonság a színész számára, hiszen régóta szenvedett időről időre depressziótól, azonban az a mód, ahogyan akkor kezelte azt, annyira nem volt rá jellemző, hogy az már nyugtalanította a feleségét.

„Csak miután Robin itt hagyott minket, ébredtem rá, hogy a váratlan, elhúzódó félelem és szorongásrohamok az LBD-re utaló korai figyelmeztető jelek lehettek.” – mondta el az asszony. Amikor pánikrohamot kapott és kezdte elfelejteni a Night at the Museum sorozat utolsó filmjének szövegét, az orvosa antipszichotikumot írt fel, de az nem segített. „Csak a halála után derült ki, hogy az antipszichotikum még rontja is az LBD-ben szenvedő beteg helyzetét.” „A férjem nem látott fényt rettegése alagútjának végén. Elcsavarodott idegsejtjei hálójának csapdájába esett, bármit is tettem, nem tudtam kihúzni őt.” A Múzeum sorozat forgatása után úgy tért haza 2014 májusában, mint egy „Boeing747-es, ami futómű nélkül próbál leszállni.”

A Julliard School-ban végzett színész többé nem tudta titkolni betegségét. „Sosem fogom megtudni szenvedésének valódi természetét, vagy, hogy mennyire keményen küzdött ellene.” – írta az asszony. „Én úgy láttam, a világ legbátrabb embere élete legnehezebb szerepét játssza el. Fokozatosan veszítette el értelmét és ennek tudatában volt.”

Később kapta meg a Parkinson-kór diagnózist, amiről ma már tudjuk, hogy tévedés volt. Az orvosi rendelőben az asszony úgy gondolta, „legalább volt magyarázat, a lelkem mélyén reménykedni kezdtem. Robin azonban nem volt rá vevő.”

Az orvosi vizsgálatok során Robin Williams mindvégig higgadtan viselkedett, együttműködött trénerével a terápiákban. Kedvenc testedzése volt a kerékpár, de a Lewy-testes demencia miatt már nem tudott ráülni, mivel egyre jobban remegett a keze és problémái voltak a látásával és a térérzékeléssel is.

A hírességek sétányán...

A hírességek sétányán…

Július vége felé az orvosa abban a reményben változtatott a gyógyszerelésén, hogy kordában tudja tartani a Parkinson kórt. Augusztus 10-én az asszony úgy hitte javul az állapota. Az orvos tanácsára akkor már külön szobában aludtak, hogy mindketten képesek legyenek pihenni. Amikor közeledett a lefekvés ideje, jó éjt kívántak egymásnak és visszavonultak szobáikba. Akkor látta őt élve utoljára, aznap éjjel felakasztotta magát.

 

Egy év Robin Williams nélkül

„Az utolsó együtt töltött hónapokban mindketten erősen arra koncentráltunk, hogy beazonosítsuk és legyőzzük a terroristát az agyában. Azóta is tovább kutatok, de most már a tudomány birodalmában.”

A halottkém 2014 novemberi jelentésének áttekintésekor az asszony elmondta, hogy egyáltalán nem lepte meg a ténymegállapítás, jóllehet akkor még fogalma sem volt arról, mit is jelent az.

„Pusztán az a tény, hogy a férjem agyának csaknem valamennyi területét megtámadta valami, tökéletesen hihető volt. A Lewy-testek elburjánzása az agyában annyi kárt okozott az idegsejtekben és a neurotranszmitterekben, hogy gyakorlatilag egy vegyi háború zajlott le a fejében.”

Jóllehet az asszony utólag bölcsen úgy látja, az orvosok már közel jártak a betegség valódi okának megállapításához, abban mégis kételkedik, hogy a helyes diagnózis változtatott volna

a dolgokon, hiszen a gyógymód nem áll rendelkezésre ma sem.

„Még ha egy bizonyos szintig vigaszt nyújtott volna is a betegség néven nevezése, a terrorista akkor is készült meggyilkolni őt.”

A Robin Williams halála óta elmúlt két évben Susan Schneider Williams az American Academy of Neurology orvosaival karöltve csatlakozott az American Brain Foundation igazgatóságához.

„Remélem, hogy tapasztalataink megosztásával Robin szenvedései értelmet nyernek. Hiszem, hogy Robin nem harcolt és halt meg hiába, hogy ha gyötrelmeiből a bölcsesség a gyógyulást hozza el nekünk.”

Susan Schneider Williams (1) Neurology-ban megjelent írására Melissa J. Nirenberg professzor írt egy válaszlevelet (2), melyben leírta, hogy Robin Williamsnél a hirtelen gyógyszerváltásra dopamin agonista megvonás szindróma lépett fel, amely nyugtatókkal nem csillapítható szorongást, pánikrohamot, depressziót és öngyilkossági késztetést válthat ki.

(forrás: http://www.tenyek-tevhitek.hu/)

 

 

Sasfészkek és sziklaerődök Ázsiában

India

A Kalavantin-erőd már alig fedezhető fel a dús növényzetben...

A Kalavantin-erőd már alig fedezhető fel a dús növényzetben…

Lenyűgöző, toronyszerű szirten, 700 méter magasan áll a Prabalgad- vagy más néven Kalavantin-erőd. Gyönyörű, de veszélyes is: bármiféle biztonságot adó korlát, kötél és kapaszkodó nélkül közelíthető meg.

India harmadik legnagyobb területű államában, Mahárástrában található a Kalavantin-erőd. A szubkontinens nyugati partvonala mentén húzódó Szahjadri-hegységben építették fel – állítólag – valamikor Buddha idejében. A romokat hajmeresztően meredek, sziklába faragott lépcsősoron keresztül lehet megközelíteni. A korlát hiánya fölfelé még csak-csak felejthető, lefelé viszont próbára teszi az ember idegeit, főleg a szédülősekét.

A legenda szerint az erődöt egy bizonyos Kalavantin királynő számára emelték, ennél többet nem igen lehet tudni az eredetéről. 1458 körül az Ahmednagar királyság első minisztere, Malik Ahmad foglalta el a várat Konkan tengerpartjának meghódítása közben. A 17. században Shivaji Bhosale harcos indiai mogul, miután megszilárdította hatalmát, szintén elfoglalta az erődöt. Abban az időben Kesar Singh mogul volt az építmény kapitánya, az utolsó, aki ellen tudott állni Shivaji támadásának. Amikor a nők látták, hogy az erőd rövid időn belül elesik, felkészültek a rituális öngyilkosságra.

Ez a lépcső nem felelne meg az EU-s követelményeknek...

Ez a lépcső nem felelne meg az EU-s követelményeknek…

Singh meghalt a végső csatában, Shivaji pedig kegyesen szabad elvonulást engedélyezett az elhunyt mogul édesanyja és unokája számára.

 

 

 

 Srí Lanka – Sigiriya, egy trónbitorló végvára

 

Sri Lanka középső részén egy közel 200 méter magas sziklatömb emelkedik függőleges falakkal a dzsungel fölé, amelyre az 5. században palotát és erődöt emeltek. Ez a Sigiriya-erőd, amely Oroszlán-sziklát jelent, s az egyik kapujáról kapta a nevét. Az ősi krónikák szerint Kasyapa király (uralkodott i.sz. 477-495) választotta ki e helyet székhelyéül, és a várost Culavamsának nevezték. Ő emelt palotát a sziklára, és boríttatta be egyes oldalait ma is látható, csodálatos falfestményekkel.

Felfelé félúton látható egy szűk – jól védhető – átjáró, amely egy hatalmas, kőből kifaragott oroszlán mellső lábai között vezet el. Sajnos az oroszlán feje már régen megsemmisült.

Kasyapa király kiváló helyet választott

Kasyapa király kiváló helyet választott

 

A hegyfok környezetét már a 3. században is lakták szerzetesek és aszkéták. Mivel 477-ben Kasyapa herceg „államcsíny” során került trónra (élve befalaztatta apját), tartva a jogos trónörökös támadásától ezen a helyen – az eredeti Anuradhapura főváros helyett – választotta ki biztonságosabb székhelyét. A kiépült kertek, védelmi rendszerek, csatornák bonyolult struktúrája ebből a korból maradt fenn. Kasyapa királyt végül legyőzte az, akitől félt: a jogos trónörökös. Az Indiába menekült Mogallana sereggel tért vissza, s a végső csatában Kasyapát – állítólag – elhagyta a serege, s öngyilkosságot követett el. A palota és a főváros ez után elnéptelenedett, épületeit buddhista kolostornak használták a 14. században, a 16-17. században pedig rövid ideig a Kandy Királyság előörse volt.

Sigiriya romjai az után kerültek először a régészek látókörébe, amikor 1831-ben Jonathan Forbes erre lovagolt a brit hadsereg hegyivadászai élén, de felületes régészeti kutatás is csak 1890-es években indult. 1982-ig kellett várni, hogy a sziklaerőd alapos feltárására sor került – Srí Lanka kormányának elhatározására.

A szikla lépcsőzetesen kialakított teteje

A szikla lépcsőzetesen kialakított teteje

A romok három térszínre különíthetőek el: szikla lapos tetején a palota nyomai állnak, a középső szinten a híres falfestmények, a tükör fal, az Oroszlán-kapu, és egy kisebb palota ma is látványos maradványai találhatók, a szikla tövében pedig falak, várárkok és medencék alkotta bonyolult rendszer nyúlik el több száz méterre. A kis fennsíkon egykori ciszternák gyűjtik össze az esővizet a mai napig. Sigiriya várostervezése egyedülálló ötletes és bonyolult felszíni és felszín alatti hidraulikus rendszerének, víz-visszatartó csatornahálózatának köszönhetően.  A régi Culavamsa utódja ma is hasznát veszi egyik nagy tározójának. Kasyapa fővárosának valaha öt kapuja volt.

John Still 1907-ben „gigantikus képgalériának és a világ legnagyobb festményének” írta le a sziklára festett alakok hatalmas kompozícióját. A szikla nyugati oldalán körülbelül 500 női alak, félalak borít be egy 140 méter hosszú 40 méter széles felületet, de elszórtan portrék másutt is felfedezhetők. Sajnos az eltelt évszázadok alatt a festmények legtöbbje már örökre elveszett…

A Káma Szútra juthat eszünkbe...

A Káma Szútra juthat eszünkbe…

Sigiriya oldalában található az ún. Tükör fal, amely egy fényes kerámia-félével fedett felület. Eddig 685 verset azonosított be rajta egy srí lanka-i régész a 8., 9., és a 10. századból. Ma már tiltják a falra írást – a régi szeretetről, iróniáról, jó tanácsokról szóló írások védelmében.

Az egykori főváros kertjei a legrégebbi parkok a világon, teraszaikkal, medencéikkel, szigeteikkel, csatornáikkal, gátjaikkal, barlangjaikkal. A földalatti vezetékeken keresztül ellátott szökőkutak még mindig működőképesek!

 

Sigiriya a Világörökség része, s egyben Sri Lanka leglátogatottabb történelmi helyszíne.

 

Masada – Egy sziklahajó a Holt-tenger felett

 

A rombusz alakú fennsík 550 méter hosszú és 270 méter széles

A rombusz alakú fennsík 550 méter hosszú és 270 méter széles

Masada hegyi erődje Izrael déli részén emelkedik ki a Holt-tenger síkjából. A három oldalán 400 méteres falakkal leszakadó fennsíkra Nagy Heródes építtetett palotát és erődítményt i. e. 37-31 között. Csupán a nyugati oldalon alacsonyabb a sziklafal: 90-100 méteres.

Az első zsidó-római háború idején – állítólag – 960 zsidó lázadó menekült Masada falai közé, amit a rómaiak i. e. 73-ban ostrom alá vettek. A két-három hónapig tartó várostrom végére épült fel a rómaiak ma is kivehető rámpája, amelynek segítségével ostromtornyot juttattak a nyugati falhoz, és betörtek a várba. A lázadók közvetlenül ez előtt tömeges öngyilkosságot követtek el, hogy ne kerüljenek a rómaiak kezére – egyébként szinte minden, amit tudunk Masadáról, az az i. sz. 1. századi zsidó-római történetírótól, Josephustól származik.

Josephus leírása alapján a bevonuló rómaiak lángokban találták az épületeket és az élelmiszer raktárat, s mindössze két nőt és öt gyereket találtak életben. Ellenben a régészeti leletek nem egyeznek a történetíró feljegyzéseivel.