Kukker – Oldal 5 – Indulj el egy úton…

Milyen a Szahara szemének struktúrája?

Írta: Harsi | 2014/01/25 - 01:12 |2014/02/02 Aktuális?, Kukker

A Szahara mauritániai részén egy a maga nemében egészen egyedülálló geológiai képződmény található, mely a világűrből nézve egy szemre emlékeztet. 1965 óta, amióta a Gemini 4 asztronautái McDivitt és White megpillantották ezt a hatalmas kör alakú geológiai képződményt, szinte minden űrutazás során lefotózzák a máig kuriózumnak számító alakzatot.

A műholdfelvételeken a homok állandó mozgása miatt változik, de a szem közepe tisztán látszik. (Forrás: internet)

A 48 kilométer átmérőjű, Richat struktúrának nevezett koncentrikus körökből álló alakzat másik neve, a Szahara vagy Föld szeme. Keletkezését illetően máig nincs megegyezés a tudóstársadalomban. Egyesek szerint egy meteoritbecsapódás következtében jött létre, azonban ezt az cáfolja, hogy a kráter alapja lapos, illetve sehol máshol nem találtak a Szahara területén ehhez hasonló nyomokat, amelyek egy ilyen nagy erejű – és jellegű – becsapódás igazolhatnának.

A legmerészebb feltételezések szerint földalatti nukleáris robbantás hozta létre, ám ezt cáfolja, hogy jelenleg egyetlen országnak sincs ekkor erejű bombája. A ma leginkább elfogadott elmélet szerint a földkéreg gyűrődésének, az eróziónak, és az üledékes kőzetek kiemelkedésének tulajdonítják a keletkezését. A Richat struktúra azon kevés földi geológiai struktúrák egyike, amely az űrből sokkal inkább megfigyelhető, mint a Földről. A különleges alakzat már az első űrbeli utazás óta kedvelt megfigyelési célpont.

A Richat struktúra a „levegőből”. (Forrás: internet)

A műholdfelvételeken a homok állandó mozgása miatt változik, de a szem közepe tisztán látszik. A képeken látható sötét részek a környező homokhoz képest 200 méterrel magasabb, üledékes kőzetek alkotta fennsíkot jelölik. A struktúra külső peremének csúcsa 486 méterrel emelkedik a tengerszint fölé.
Bár csak a világűrből látható igazán a képződmény, de mára Mauritánia egyik legkedveltebb turisztikai célpontja lett.

A Mistique alapján

Dimmuborgir, ahol a föld és a pokol találkozik

Írta: Harsi | 2014/01/12 - 21:38 |2014/01/14 Aktuális?, Kukker

Vélemény?

Izlandon létezik egy Dimmuborgir elnevezésű tájegység, mely egy vulkáni tevékenység nyomán egy romba döntött, baljós kísértetkastélyra, vagy várra hasonlít. Innen ered a Dimmu Borgir elnevezés, ami ónorvég nyelven annyit tesz: sötét várak.

A területre jellemzőek a nagy üregek, kamrák, a sejtszerű, gázok okozta lyukacsos kőzetszerkezetek (Fotó: internet)

A Dimmuborgir egy nagy területen elhelyezkedő lávamező Myvatn-tól keletre, lávabarlangokkal, furcsa, meredek sziklacsúcsokkal. A Dimmuborgir lényegében egy hatalmas összeroskadt lávacső, amely abból a lávából alakult ki, ami a Þrengslaborgir és Lúdentsborgir kráterek hatalmas kitöréséből odafolyt, és ott tóvá gyűlt – 2300 évvel ezelőtt. Mivel a láva egy mocsaras területre folyt, a láp vize felforrt, s a gőz csak a lávafolyást áttörve távozhatott el. A gőz-csatorna széle szilárdult, s így akár több méter átmérőjű függőleges csatornák – csövek – maradtak a tovafolyó láva után. Emellett a lávafolyás teteje is megszilárdult, s az alatta hömpölygő kőzetolvadék kedvezőbb területre távozott. A lávacső – lávabarlang – beomlott, ám a függőleges csatornák (amelyeken át a gőz távozott) jórészt megmaradtak. A lávató mélysége tíz méter is lehetett, s becslések szerint a képződmény legmagasabb részeiből is látni még valamit.

Átjáró az alvilág felé… (Fotó: internet)

A területre jellemzőek a nagy üregek, kamrák, a sejtszerű, gázok okozta lyukacsos kőzetszerkezetek, s ezek méretei gyakran elég nagyok ahhoz, hogy emberek férjenek el bennük, vagy férjenek át rajtuk, így az izlandiaknak vár – borgir – jusson eszükbe róluk.

Az izlandi néphit szerint ez az/egy a hely, ahol a föld a pokollal kapcsolatban áll, s az északi keresztény tanok szerint is itt ért földet a Sátán, akit letaszítottak a mennyből, s létrehozta az itt a valóságos „Pokol katakombáit”.

A tájtól kölcsönözte nevét az 1993-ban alakult norvég Dimmu Borgir zenekar, amely leginkább Észak-Európában, Németországban és Portugáliában sikeres. Az együttes szimfonikus black metalt játszik, s a zenekar egyre eredetibb hangzásvilágot alakított ki magának az évek során. A Dimmu Borgir lemezeinek hangzása, s a tagok hangszeres tudása egyaránt igen magas szintű.

Harsáczki György

A Yellowstone vulkánja fenyegetőbb, mint hitték

Írta: Harsi | 2014/01/01 - 21:22 |2014/01/07 Aktuális?, Kukker

Vélemény?

A magmakamra elhelyezkedése a Yellowstone-kaldera alatt (Forrás: internet)

Az amerikai Yellowstone park alatt fekvő szupervulkán jóval nagyobb, mint azt korábban hitték: egy új tanulmány szerint kiterjedése akár 2,5-szer is nagyobb lehet. A Utahi Egyetem kutatócsoportja szerint az üreg kiterjedése elérheti a kilencven kilométert is, ebben az esetben pedig 200-600 köbkilométer magmát tartalmaz. A magmakamra mélysége 2–15 kilométer között mozog, kilencven kilométer hosszú és 30 kilométer széles.

Bob Smith professzor azt nyilatkozta, hogy bár nagyon régóta dolgoznak a területen, ennek ellenére őket is megdöbbentették az eredmények. Ha a yellowstone-i vulkán ma törne ki, az katasztrofális következményekkel járna.

Amellett, hogy a földrengések, a lökéshullámok, a kiömlő láva, a forró gőzök, a mérgező gázok, és a háznyi méretű vulkáni bombák az észak-amerikai kontinens lakosságának nagy részét közvetlenül elpusztítaná, teljesen összeomlana a Föld mezőgazdasága, nagy részben elpusztulnának az állatok és a növények. Hirtelen „vulkáni tél” következne be (melyhez egy nukleáris tél hasonlít talán legjobban), mivel a Nap sugarai nem jutnának le a Földre a sztratoszférába került hatalmas mennyiségű por miatt, s ez óriási energiaválságot idézne elő, és aki ezek után még életben maradna, az lassan éhen halna…

A Yellowstone-kaldera közepén… (Forrás: internet)

Erre azonban nem számítanak a kutatók, mivel az utolsó kitörés 640 ezer évvel ezelőtt történt. Akkor bizony az egész észak-amerikai kontinenst beborította vulkáni törmelékkel, és a világ időjárását is befolyásolta.

A kutatók most pontosabb képet kaptak arról, hogy mi van a föld alatt. Jamie Farrell, az egyetem kutatója azt mondta, hogy minden rezdülést, földrengést megfigyelnek a Yellowstone környékéről, és követik a szeizmikus hullámokat is, amelyek megkerülik a Földet. Azt, hogy a vulkán aktív, pontosan mutatják a rendszeres földrengések és a talajszint magasságának változása. Az elmúlt évtizedek során nagymértékű – 60 év alatt 83 cm – emelkedés és kis mértékű süllyedés mutatkozott a kaldera területén, mintha a vulkán „sóhajtana”. A kutatók arra használják az új adatokat, hogy jobban meg tudják jósolni a felmerülő kockázatot. Bob Smith azt is hozzátette, hogy maguk a kutatók sem lehetnek biztosak abban, hogy kitör-e még egyszer a vulkán. Egyesek azonban úgy gondolják, hogy éppen esedékes egy ilyen kitörés, mivel nagyjából 600 ezer évente tör ki a Yellowstone óriásvulkánja.

Melegvizes forrás madártávlatból a szupervulkán felett. (Forrás: internet)

Melegvizes forrás madártávlatból a szupervulkán felett – Yellowstona N. P. (Forrás: internet)

(A kitörés vízióját filmesítette meg a Szupervulkán című film, amely valóban borzongatóra sikerült. De egy valóságos csapás elhomályosíthatja a fantázia szülte pusztítást… – Harsi)

75 ezer esztendővel ezelőtt az indonéziai Toba nevű szupervulkán kitörése majdnem lesöpörte az emberiséget a Földről. Az emberek „családfáját” mitokondriális DNS vizsgálatokkal nyomozó tudósok azt állapították meg, hogy a Toba kitörését követő időkben az emberiséget mindössze 5-10 ezer fő képviselte az egész bolygón! Hasonló kitörést tesznek felelőssé a Perm végi kihalásokért is, amikor a Föld akkor élt fajainak 90%-a kipusztult egy szibériai szupervulkán kitörésekor. Igen sok tudós a dinoszauruszok kihalását is szupervulkánok számlájára írja.

A Yellowstone-vulkán már három alkalommal – 640.000, 1.3000.000 és 2.100.000 évvel ezelőtt – sodorta a kihalás szélére a földi életet, még sem kizárt, hogy megelőzi egy tenger alatti óriás. Mintha megélénkültek volna mostanában bolygónk vulkanikus területei…

Egy tongai vulkán víz alatti kitörése (Forrás: internet)

(Az index.hu és a harmonet anyagai alapján)

A Tüzes sas fészke

Írta: Harsi | 2013/12/30 - 17:08 |2014/01/04 Aktuális?, Kukker

Vélemény?

Egy különös kráter Szibériában

Fentről térkép e táj… És fészek. (Fotó: internet)

Vulkanizmus, meteorit becsapódás, vagy egy idegen űrhajó? Orosz tudósok szeretnének már pontot tenni a Kelet-Szibériai rejtélyes Patom kráter eredete körüli viták végére. Jövő tavasszal már a kilencedik tudományos expedíció indul az egyedülálló geológiai objektumhoz, amely Irkutszk régióban található.

A Patom kráter, mint egy bizarr salakkúp emelkedik a szibériai tajga fölé. A helyi vadászok „Tüzes sas fészkének” nevezik. Magassága 40 méter, átmérője 160 méter, ami majdnem kétszerese egy futballpályának. A kráter közepén óriási tojásra emlékeztető 12 méter magas kiemelkedés látható. Térfogata 230-250.000 köbméter, a súlya pedig körülbelül 1 millió tonna.

Eddig nyolc tudományos expedíció igyekezett megfejteni a Tüzes sas fészke eredetének a titkát. De sem a meteor, sem az UFO eredetét nem tudták bebizonyítani. Az összegyűjtött adatok alapján feltételezik, hogy ez egy úgynevezett kriovulkan – vagyis fagyvulkán. 500-600 évvel ezelőtt, az örök fagy okozta földtani jelenségek között jelenhetett meg, azaz a „Kis jégkorszakban”. Dmitrij Gladkocsub, a Földkéregtani Tudományos Intézet igazgatója így értelmezi a szokatlan formájú objektum megjelenését:

– A talajvíz lassú jéggé fagyása eredményeképpen a felület felpúposodott (mivel a jégnek nagyobb a térfogata, mint a víznek – Harsi). A Kis jégkorszak végével a terület éghajlata melegebb lett, és a „fagypúp” belsejében levő jég elolvadt. A vastag kőtörmelék közepe is lassan „kiengedett”, és a púp közepe lassan besüllyedt. Így keletkezett a domb alakja.

A Tüzes sas fészkének „tojása” (Fotó: internet)

A tudós nem zárja ki, hogy a Patom kráter kialakulása még folyik, és a hipotézis igazolására a domb több pontján különleges érzékelőket helyeztek el. Ha jövőre kiderül, hogy helyzetük megváltozott, akkor az azt jelenti, hogy a kráter él – mozog. A közelgő expedíció során számos új kutatási kísérletet folytatnak majd. Modern berendezés teszi lehetővé azt is, hogy a kráter másfél kilométeres mélységében is vizsgálatokat folytathassanak, és még több információt kapjanak a szerkezetéről.

A Patom krátert 1949-ben Vagyim Kolpakov irkutszki geológus fedezte fel. A Tüzes sas fészke azóta sok tudóst nem hagy nyugodni szerte a világon. Jelenleg az Irkutszk régió hatóságai azt tervezik, hogy különleges védett geológiai objektumnak nyilvánítsák a területet.

A két képnek nincs köze egymáshoz! – Harsi (Fotó: internet)

A Patom kráterről olyan fotók is keringenek a világhálón, amely félrevezethetik a felületes szemlélődőt. A kráter távlati képe valóságos, ám a kráter közepét, a „szemét” közelebbről bemutatni szándékozó felvétel egy vulkanikus kőzet „szemeskövét” ábrázolja, amelyen a megszilárdulásakor-kihűlésekor kialakuló héjjas szerkezet látható. A Patom kráter – jól láthatóan – kőtörmelékből áll.

(Az „Oroszország hangja” nyomán)

Ezért nem emelkedett meg a világtengerek szintje!

Írta: Harsi | 2013/12/30 - 15:46 |2014/01/04 Aktuális?, Kukker

Vélemény?

Grönland óv minket…

Grönland felszíne az folytatódó olvadás, és az azzal járó tengerszint-emelkedés mellett

Amerikai kutatók a grönlandi jégtakaró alatt egy óriási víztározót fedeztek fel. A tudósok becslése szerint a kb. Írország területével azonos tó vizének űrtartalma mintegy 140 milliárd köbméter.

A grönlandi jégtakaró nyári olvadásának intenzitása az előző években egyre növekedett, s 2012-ben érte el a maximumot. A tudósok eddig nem tudtak választ adni arra a kérdésre, hogy hová tűnt el ez a rengeteg víz, mivel a világóceán tényleges szintje nem stimmelt az elméleti modellekkel, amelyek a tengerszint jóval intenzívebb emelkedését prognosztizálták.

(Forrás: Oroszország hangja)

Az évszázad meteorja: kihalászták a meteor 600 kilós darabját

Írta: Harsi | 2013/12/30 - 15:12 |2014/01/04 Aktuális?, Kukker

Vélemény?

A felszínre hozott legnagyobb darab (Fotó: RIA Novosztyi – internet)

Felszínre hoztak egy hatalmas meteorkövet a Csebarkul-tóból. Búvárok és szakemberek feltételezése szerint annak a csebarkuli meteoritnak a darabját találták meg, amely a Dél-Urál fővárosa felett robbant fel 2013. február 15-én. Feltételezték, hogy a meteorit legnagyobb „szilánkja” a tó vízébe került Csebarkul város közelében.

A több mint 500 kilós kődarab akkor került elő, amikor már éppen lemondtak volna róla. – Az utolsó napokban a levegő komolyan lehűlt, a technikai eszközök egyre gyakrabban mondtak csütörtököt, s a motorcsónakok is meghibásodtak. Ennek ellenére a munkálatok folytatódtak, a búvárok egyre mélyebbre merültek le. – mondta a cseljabinszki radiációs és ökobiztonsági minisztérium sajtótitkára, Marina Alekszandrova.

A meteorkő fragmentumainak felkutatása céljából az égitest ütötte lék környékén folytattunk munkálatokat. Egy képzeletbeli kört rajzoltunk, s azon belül folytattuk a keresést. A térség beszkennelése során a műszerek mutatták, hogy a mélyben van valamiféle nagyobb objektum. A minisztérium megrendelésére érkezett búvárok több mint 20 méterre merültek le és ott, a vastag iszapréteg alatt végre megtalálták a fragmentumot.

A lelet becsült súlya több mint 572 kg – ezen a számon mondta fel a szolgálatot a mérleg. A kődarabot speciális technikai eszközök alkalmazásával emelték felszínre – magyarázta a munkálatokat megvalósító cég igazgatója, Nyikolaj Murzin.

Az időjárás erősen megnehezítette a munkálatokat… (Fotó: RIA Novosztyi – internet)

A vízen nagy volt a hullámzás, ami akadályozta a felszínre emelést. Miután a „szilánkot” a felszínre hoztuk, sínre helyeztük és ezek után tudtuk kitolni a partra. A kődarab a parttól több mint 2 kilométerre pihent. A munkálatokat erősen nehezítette a viharos szél. Alig lehetett dolgozni.

A felszínre emelt kődarab szakvizsgálata még hátra van, valószínűleg ez az a bizonyos meteorkő – vallja meggyőződéssel Marina Alekszandrova.

A fragmentum felszínre emelésénél jelen voltak a cseljabinszki egyetem munkatársai is, akik külső tulajdonságai alapján az objektumot meteorkőnek nyilvánították. A fragmentum sötét színű, és a rajta találhatók nyomok arra utalnak, hogy a kőzet felszíne megolvadt. Ha a szakvizsgálat bebizonyítja a kődarab űrbeli származását, a meteorkövet akkor a cseljabinszki „tájismereti” múzeumba helyezik, ahol megtekinthetik az érdeklődők.

A meteorit felszínre hozatala több mint egy hónapig tartott. A mélybúvárok közben 12 egyéb fragmentumot is a felszínre emeltek. A legnagyobb közülük kb. 20 kilót nyomott. Azonban egyelőre csupán 4 kisebb kődarab űrbeli származását állapították meg tudósok. A kőzet több mint 4,5 milliárd éves.

(Az „Oroszország hangja” alapján)

Vizet találtak a cseljabinszki meteoritban!

Az Orosz Tudományos Akadémia uráli tagozatához tartozó geológiai intézet munkatársai rozsdát találtak a 2013. február 15-én Cseljabinszk megyében lezuhant meteoritban. Ez azt jelenti, hogy a kő belsejében valamikor víz lehetett, ami kiváltotta a korróziót.

A mintákat néhány nappal a meteorit lezuhanása után találtuk meg, a rozsda nem keletkezhetett a földi víz miatt, ez csak Földön kívüli lehet – állapították meg a kutatások. A tudósok már máskor is bukkantak olyan meteoritokra, amelyekben vízkristályt találtak. A folyékony halmazállapot viszont ritkaság. A vizsgálat egyfajta reményt kelt, hogy létezhet élet a Földön kívül is.

(Az „Oroszország hangja” alapján)

Hajnali hőlégballonozás Göreme fölött (Kappadókia, Törökország)

Írta: Harsi | 2013/12/24 - 02:57 |2014/01/06 Európa, Nagyvilág video, Kukker, Mozgókép

Vélemény?

A kappadokiai hőlégballonozás még koromsötétben, és nagy hidegben kezdődött: a szemünk láttára – fülünk hallatára – kezdték forró levegővel feltölteni a hatalmas, színes ballonokat. A nap még fel sem tűnt a horizonton, amikor bemásztunk a hatalmas, 12 személyes kosárba, és lassan a levegőbe emelkedtünk. Óriási élmény volt látni, ahogy itt is, ott is lebegtek a lomha „óriáslufik”.

Nemsokára feltárult egész Göreme a Galambok völgyével, a messzi nagy vulkáni kúpokkal, és mindezt Uchisar ementálivá lyuggatott tömbje koronázta meg. Amikor a gázláng fellobbant, néhány pillanatra megszínesítette a ballonokat.Lassan kivilágosodott az ég, eltűnt a szürkeség, életre kelt a táj…

Sasfészkek és sziklaerődök Ázsiában

Írta: Harsi | 2013/12/13 - 02:14 |2013/12/31 Aktuális?, Kukker

Vélemény?

India

A Kalavantin-erőd már alig fedezhető fel a dús növényzetben…

Lenyűgöző, toronyszerű szirten, 700 méter magasan áll a Prabalgad- vagy más néven Kalavantin-erőd. Gyönyörű, de veszélyes is: bármiféle biztonságot adó korlát, kötél és kapaszkodó nélkül közelíthető meg.

India harmadik legnagyobb területű államában, Mahárástrában található a Kalavantin-erőd. A szubkontinens nyugati partvonala mentén húzódó Szahjadri-hegységben építették fel – állítólag – valamikor Buddha idejében. A romokat hajmeresztően meredek, sziklába faragott lépcsősoron keresztül lehet megközelíteni. A korlát hiánya fölfelé még csak-csak felejthető, lefelé viszont próbára teszi az ember idegeit, főleg a szédülősekét.

A legenda szerint az erődöt egy bizonyos Kalavantin királynő számára emelték, ennél többet nem igen lehet tudni az eredetéről. 1458 körül az Ahmednagar királyság első minisztere, Malik Ahmad foglalta el a várat Konkan tengerpartjának meghódítása közben. A 17. században Shivaji Bhosale harcos indiai mogul, miután megszilárdította hatalmát, szintén elfoglalta az erődöt. Abban az időben Kesar Singh mogul volt az építmény kapitánya, az utolsó, aki ellen tudott állni Shivaji támadásának. Amikor a nők látták, hogy az erőd rövid időn belül elesik, felkészültek a rituális öngyilkosságra.

Ez a lépcső nem felelne meg az EU-s követelményeknek…

Singh meghalt a végső csatában, Shivaji pedig kegyesen szabad elvonulást engedélyezett az elhunyt mogul édesanyja és unokája számára.

Srí Lanka – Sigiriya, egy trónbitorló végvára

Sri Lanka középső részén egy közel 200 méter magas sziklatömb emelkedik függőleges falakkal a dzsungel fölé, amelyre az 5. században palotát és erődöt emeltek. Ez a Sigiriya-erőd, amely Oroszlán-sziklát jelent, s az egyik kapujáról kapta a nevét. Az ősi krónikák szerint Kasyapa király (uralkodott i.sz. 477-495) választotta ki e helyet székhelyéül, és a várost Culavamsának nevezték. Ő emelt palotát a sziklára, és boríttatta be egyes oldalait ma is látható, csodálatos falfestményekkel.

Felfelé félúton látható egy szűk – jól védhető – átjáró, amely egy hatalmas, kőből kifaragott oroszlán mellső lábai között vezet el. Sajnos az oroszlán feje már régen megsemmisült.

Kasyapa király kiváló helyet választott

A hegyfok környezetét már a 3. században is lakták szerzetesek és aszkéták. Mivel 477-ben Kasyapa herceg „államcsíny” során került trónra (élve befalaztatta apját), tartva a jogos trónörökös támadásától ezen a helyen – az eredeti Anuradhapura főváros helyett – választotta ki biztonságosabb székhelyét. A kiépült kertek, védelmi rendszerek, csatornák bonyolult struktúrája ebből a korból maradt fenn. Kasyapa királyt végül legyőzte az, akitől félt: a jogos trónörökös. Az Indiába menekült Mogallana sereggel tért vissza, s a végső csatában Kasyapát – állítólag – elhagyta a serege, s öngyilkosságot követett el. A palota és a főváros ez után elnéptelenedett, épületeit buddhista kolostornak használták a 14. században, a 16-17. században pedig rövid ideig a Kandy Királyság előörse volt.

Sigiriya romjai az után kerültek először a régészek látókörébe, amikor 1831-ben Jonathan Forbes erre lovagolt a brit hadsereg hegyivadászai élén, de felületes régészeti kutatás is csak 1890-es években indult. 1982-ig kellett várni, hogy a sziklaerőd alapos feltárására sor került – Srí Lanka kormányának elhatározására.

A szikla lépcsőzetesen kialakított teteje

A romok három térszínre különíthetőek el: szikla lapos tetején a palota nyomai állnak, a középső szinten a híres falfestmények, a tükör fal, az Oroszlán-kapu, és egy kisebb palota ma is látványos maradványai találhatók, a szikla tövében pedig falak, várárkok és medencék alkotta bonyolult rendszer nyúlik el több száz méterre. A kis fennsíkon egykori ciszternák gyűjtik össze az esővizet a mai napig. Sigiriya várostervezése egyedülálló ötletes és bonyolult felszíni és felszín alatti hidraulikus rendszerének, víz-visszatartó csatornahálózatának köszönhetően. A régi Culavamsa utódja ma is hasznát veszi egyik nagy tározójának. Kasyapa fővárosának valaha öt kapuja volt.

John Still 1907-ben „gigantikus képgalériának és a világ legnagyobb festményének” írta le a sziklára festett alakok hatalmas kompozícióját. A szikla nyugati oldalán körülbelül 500 női alak, félalak borít be egy 140 méter hosszú 40 méter széles felületet, de elszórtan portrék másutt is felfedezhetők. Sajnos az eltelt évszázadok alatt a festmények legtöbbje már örökre elveszett…

A Káma Szútra juthat eszünkbe…

Sigiriya oldalában található az ún. Tükör fal, amely egy fényes kerámia-félével fedett felület. Eddig 685 verset azonosított be rajta egy srí lanka-i régész a 8., 9., és a 10. századból. Ma már tiltják a falra írást – a régi szeretetről, iróniáról, jó tanácsokról szóló írások védelmében.

Az egykori főváros kertjei a legrégebbi parkok a világon, teraszaikkal, medencéikkel, szigeteikkel, csatornáikkal, gátjaikkal, barlangjaikkal. A földalatti vezetékeken keresztül ellátott szökőkutak még mindig működőképesek!

Sigiriya a Világörökség része, s egyben Sri Lanka leglátogatottabb történelmi helyszíne.

Masada – Egy sziklahajó a Holt-tenger felett

A rombusz alakú fennsík 550 méter hosszú és 270 méter széles

Masada hegyi erődje Izrael déli részén emelkedik ki a Holt-tenger síkjából. A három oldalán 400 méteres falakkal leszakadó fennsíkra Nagy Heródes építtetett palotát és erődítményt i. e. 37-31 között. Csupán a nyugati oldalon alacsonyabb a sziklafal: 90-100 méteres.

Az első zsidó-római háború idején – állítólag – 960 zsidó lázadó menekült Masada falai közé, amit a rómaiak i. e. 73-ban ostrom alá vettek. A két-három hónapig tartó várostrom végére épült fel a rómaiak ma is kivehető rámpája, amelynek segítségével ostromtornyot juttattak a nyugati falhoz, és betörtek a várba. A lázadók közvetlenül ez előtt tömeges öngyilkosságot követtek el, hogy ne kerüljenek a rómaiak kezére – egyébként szinte minden, amit tudunk Masadáról, az az i. sz. 1. századi zsidó-római történetírótól, Josephustól származik.

Josephus leírása alapján a bevonuló rómaiak lángokban találták az épületeket és az élelmiszer raktárat, s mindössze két nőt és öt gyereket találtak életben. Ellenben a régészeti leletek nem egyeznek a történetíró feljegyzéseivel.

Eltűnt egy tó Bosznia Hercegovinában

Írta: Harsi | 2013/12/13 - 00:43 |2014/01/04 Aktuális?, Kukker

Vélemény?

A bosznia hercegovinai Sanicában pár hét leforgása alatt eltűnt egy mintegy húsz méter átmérőjű és tíz méter mély tó vize.

A tó üres medre láthatóan be fogja kebelezni a családi házat… (Fotó: washingtonpost.com)

Sanicában mindent elvitt a rejtélyes lyuk: halakat, vizet, örömöt, fákat, horgászatot… Most olyan az idilli tengerszem helye, mint egy kráter a Holdon sárral és törmelékkel az alján. A helyén november második felében egy közel ötven méter széles és harminc méter mély vízzel telt kráter tátongott, de a tó medre napról napra szélesebb és mélyebb lett – a dailystar.co.uk beszámolója szerint. Hivatalosan nem ismeretes, hogy mitől, ám azok számára, akik tudják, hogy az ország területének nagy részét karsztos kőzetek – főleg mészkő – alkotják, nyilvánvaló, hogy egy felszínre felszakadó barlangról lehet szó. Esetleg a korábban agyaggal eltömődött dolina – amelyben kialakult a tó – vízzáró rétegét kimosta egy karszt-vízfolyás. A szakemberek egy „föld alatti folyóra” gyanakodnak, hogy az mossa ki a talajt a meder alatt, de a babonás falubeliek az ördögöt sejtik a lyuk növekedése mögött. A falusiaknak mindenesetre – ahogy az lenni szokott – akad egy-két misztikus magyarázatuk a történtekre. Egyikük azt állította, hogy a tóban fickándozó halak megbolygattak egy második világháborús bombát, amely felrobbant a mélyben és a keletkezett lyukon elfolyt a tó vize. Másikuk, Rezak Motanic a tó korábbi tulajdonosával hozta kapcsolatba a hirtelen átalakulást: ahogy az illető nemrég elhunyt, „a víz követte őt a túlvilágra”. A két utóbbi hipotézis hivatalosan nem kapott megerősítést…

Így nézett ki a tó az eltűnése előtt. Ha tud valamit tartózkodási helyéről, vagy felismeri valahol, jelentkezzen a kijáratnál! (Fotó: Amel Emric / MTI)

A helyi katasztrófavédelem még csak most mozgósította a szakértőket, hogy felmérjék, mit kellene tenni a házak megvédésének érdekében. Valószínűleg fel kell tölteni a váratlanul mély, 30 méteres krátert, ami nem csekély munkát és komoly gépek igénybevételét jelenti majd. (A természet erejét, illetve a víznyelők elképesztő étvágyát és kiismerhetetlenségét ismerve, a feltöltésre fordított energia – a fizika törvényeivel ellentétben – el fog veszni… – Harsi)

Bosznia Hercegovina területének nagyobbik része hegyvidék, lakosságának nagyobbik fele pedig iszlám vallású.

(Az erdekesvilag.hu alapján Harsáczki György)

Vízesés a vonatablakban – 2. rész

Írta: Harsi | 2013/12/07 - 21:56 |2014/04/18 Aktuális?, Kukker

Vélemény?

Az ausztráliai Kurandai látványvasút vízesései

A Stoney-Creek-vízesés (Fotó: internet)

A Kuranda Scenic nevű vasútvonal az ausztráliai Cairns közelében fut Queenslandben. A hozzá legközelebb eső település Kuranda. A vasútvonal 1891-re épült meg, de ma már nem használják hagyományos áru- és személyszállításra, fő profilja a turisztikai utaztatás. Az 1882-ben elkezdett munkálatok sok emberéletet követeltek, mivel a vad hegyvidéken 15 kézi erővel fúrt alagutat és 37 hidat építettek fel. (Az első turistajáratot 1936-ban indították.) A vasút a tengerparti síktól az Atherton-táblavidékre 328 métert küzd le. Ugyanezt a szintkülönbséget légi villamossal (Skyrail) is meg lehet tenni.

A vonal 37 km hosszú, de a menet nem gyorsaságáról híres, hanem szépségéről: egy és háromnegyed órát tart. A vonat átvág a Barron Gorge Nemzeti Parkon, ahol az utasok a trópusi növényzettel borított meredek, sziklás hegyoldalakon lebukdácsoló vízesések látványát is élvezhetik. Elsőként a Stoney-Creek-vízesést érinti a szerelvény, ahol a víz a vasúti híd mellett zuhog le. Csapadékos időszakban a vízpára becsaphat az ablakon – a hídon egy percre megáll a vonat. A szerelvény a Barron-folyó szurdoka felett is vesztegel egy tíz percet, s az utasok ezalatt a vonatról leszállva megtekinthetik a 260 méter magas Barron-vízesést.

A Barron-vízesés esős időszakban. (Fotó: internet)

Sajnos csak az esős időszakban, decembertől márciusig látványos (de akkor nagyon), mert az év többi részében a Barron csak csurdogál a sziklákon. A zuhatag is a táblavidék peremén alakult ki – lentebb egy vízierőmű épült a Barronra.

1995-ben súlyos sziklaomlás rongálta meg a pályát, 2010. március 26-án pedig földcsuszamlás miatt siklott ki egy szerelvény

A kocsikban LCD-monitorokon tájékoztatják folyamatosan a turistákat, de van két „arany-osztályú” kocsi is, amelyen harapnivalót és italokat szolgálnak fel…

Internet és Harsáczki György

Viktória-vízesés Zambia és Zimbawbe határán

1905-ben a híd megépítése nagyban megkönnyítette a vízesés megközelíthetőségét

1905-ben a híd megépítése nagyban elősegítette a turizmus fellendülését (Fotó: internet)

A Viktória-vízesés Zambia és Zimbawbe határán található. Az itt élő mokololók Mosi-oa-Tunyának nevezték el, mely „mennydörgő gőzölgést” és „robajló füstöt” jelent. A név onnan ered, hogy az alázúduló víz hangja háromszáz méteres párafüggönnyel párosul. A zuhatag közvetlen környékét mindkét ország nemzeti parkká nyilvánította, és 1989-ben az UNESCO-Világörökség részeként nemzetközi védelemben is részesül.

A Viktória-vízesés 1708 méter széles és ezzel a legszélesebb vízesés a világon. Magassága 61-108 méter között van. A Zambézi Afrika déli részének legnagyobb folyama. 2736 kilométeres hosszával a Föld folyói közt a 39., Afrikában a negyedik leghosszabb. Vízgyűjtő területe 1,33 millió négyzetkilométer, átlagos vízmennyisége a vízesésnél 1400 m³ másodpercenként, de esős évszakban eléri a 5000 m³-t másodpercenként.

A „robajló füst” a levegőből (Fotó: internet)

Viktória-vízesés alatt a víz 25-75 méter széles szakadékba jut, innen egy erre merőleges, 65 méter széles és 120 méter hosszú csatornán áramlik ki, amely a Fortyogó Üst nevű katlanba torkollik. Ennek mélysége száraz időszakban 17 méter, esős időszakban a dupláját is elérheti – ilyenkor a vízsebesség eléri a 150 km/órát. A Viktória-vízesés az átfolyt vízmennyiség tekintetében a világon a tizenegyedik helyen áll.

1855. november 17-én David Livingstone, a híres felfedező és misszionárius volt az első európai, aki megpillantotta a Zambézi-folyó nagy vízesését, és amelyet az akkori brit királynőről nevezett el Viktória-vízesésnek. A skót felfedezőre nagy hatással volt a látvány (kire ne lett volna – Harsi), a következőket jegyezte fel róla: „Olyan gyönyörű, hogy még az angyalok is elámulnának, ha felette elrepülve megpillantanák.”

S lám, ma már bérelt repülőből is körbe lehet repülni a Viktóriát, lehet bungee jumpingolni az 1905-ben megépített hídról, és meg lehet merülni az „Ördög fürdőmedencéjében”, amely a zuhatag peremén kiválasztott, természetes medence. Ha valakinek – valamilyen fel nem tételezhető okból – nem lenne lehetősége leszállni a vonatból, hát egy rövid időre a vonatablakból is megcsodálhatná Afrika egyik legnagyszerűbb természeti képződményét.

1990 óta a látogatók száma meghaladja az évi 1 milliót.

(Harsi – a Wikipédia alapján)