Parádés kiszolgálás

Sokkoló kereskedelem
Én azért vagyok, hogy te ne is legyél!!

Én azért vagyok, hogy te ne is legyél!!

A nyugati Westend-közeli vágányainál fedeztem föl az ott lévő miniABC-t. Valami „leheletfrissítőt” akartam vásárolni. Beléptem és szétnéztem: a kis helységben inkább a pulton túlról reméltem segítséget. A pult mögött, egy lépéssel hátrébb, egy nagydarab nő álldogált – kifejezéstelen arccal. Szemei valahol a fejem fölé révedtek. (A sorközök a beszélgetés dinamikáját szemléltetik.)    
  • Itt dolgoznak? - provokáltam
     
  • Nem, a szomszédban… - rám se nézett!
  • Kitől lehet kérni?
     
  • Akitől akar. ….. Aki szimpatikus…
Már láttam a „kiszolgálás” megkezdésekor, hogy egy fiatal hölgy pöszmötölt az egyik pult mögötti polcnál.
  • Akkor a hölgyet választanám – provokáltam a rozmárt. A kis hölgy ekkor nagyokat pislantott. Eddig nem itt volt.
  • Kisasszony tudna nekem tic-taccal szolgálni?
 
  • Mégiscsak a szomszédba kell mennie… nincs tic-tac… - véltem a rozmár hangjában egy kis kárörvendőt.
 
  • És rágójuk van-e? – kaptam észbe.
  • … Milyen kell?
  • Van - a kislány kissé ijedt arccal dobta a rágót a pultra. (Nna, nem olyan magasról.)
Eltettem.
  • Köszönöm szépen! A viszontlátásra! – gondoltam röhögve az állatvédőkre…

Nyugdíjasok titkos élete

Nyugdíjas asszonyok cserélgetik egymás között a kajájukat0000044221_jldeo   -          Van egy adag savanyú uborkám, mit adsz érte? -          Van egy fél nagy almás sütim. Amit a menyem hozott… -          Azt már két hete hozta! Jó az még? -          Hát… egyszer már beszőrösödött, de lekapartam. Szerintem most jól néz ki. -          Hát legyen. -          Egyébként az uborka szerintem kevesebbet ér. Ha a süti friss lenne, akkor jönnél nekem egy ötvenessel… De nagylelkű vagyok. -          Nekem van egy szűk adag tegnapelőtti krumplis tésztám. És neked? -          Nekem tegnapi a lecsóm. Igaz, kétszer odaégettem már, de valamikor biozöldségből készítette a lányom. Most már inkább bioszén… -          Nincs kedved cserélni? Én szeretem a pirított zöldséget, és a kenyeresemben is találtam egy zsömlét. A krumplis tésztával nem tudnám kihasználni ezt a jó kis leletet… -          Áll az alku! Ma reggel vettem észre, hogy a két napja a kutyám tányérjába tett bableves tetején megkelt a beleaprított kenyér. Egész jól néz ki – mindenesetre jobban, mint amikor beleöntöttem. Ha abból kiveszem a legjobb darabokat és jól megborsozom, megpaprikázom, kiadósabbá teszem vele a krumplis tésztát. De az, ugye nem szőrös? -          Dehogy, azért nálam sem minden áll itt hetek óta! Ne képzeld már… Legfeljebb 8-10 napja, az pedig nem idő! -          Nna, akkor add ide a krumplis tésztát, mert megyek a boltba, kiöntöm a szívemet a pénztárosnak. -          Jól nézd meg, hogy sokan álljanak mögötted, zsebeld be a rosszallásukat. Röhögd ki őket! Nekik nincs annyi idejük! -          Persze, ezt a poént sose rontom el! Nna, add a tésztát! -          Nem baj, ha nem adom oda ezt az ételes dobozt, mert még kellhet? Átöntöm egy nagy tejfölös dobozba. -          Öntsed. De nem kellene azt kimosni előbb? Olyan sárga izék vannak rajta… -          Ne csináld már! Két hónapja hozzá sem ért senki. Akkor ürült ki. -          Jó, jó, ne kapd már fel a vizet…OLYMPUS DIGITAL CAMERA -          Hehehehe… -          Ja! Hehehehe! -          Vizet..! Hehehehe, mikor látott ez a mosogató vizet! Hehehehe! -          Hehehehe!