Sokkoló kereskedelem
Én azért vagyok, hogy te ne is legyél!!
A nyugati Westend-közeli vágányainál fedeztem föl az ott lévő miniABC-t. Valami „leheletfrissítőt” akartam vásárolni. Beléptem és szétnéztem: a kis helységben inkább a pulton túlról reméltem segítséget. A pult mögött, egy lépéssel hátrébb, egy nagydarab nő álldogált – kifejezéstelen arccal. Szemei valahol a fejem fölé révedtek. (A sorközök a beszélgetés dinamikáját szemléltetik.)
- Itt dolgoznak? – provokáltam
- Nem, a szomszédban… – rám se nézett!
- Kitől lehet kérni?
- Akitől akar. ….. Aki szimpatikus…
Már láttam a „kiszolgálás” megkezdésekor, hogy egy fiatal hölgy pöszmötölt az egyik pult mögötti polcnál.
- Akkor a hölgyet választanám – provokáltam a rozmárt. A kis hölgy ekkor nagyokat pislantott. Eddig nem itt volt.
- Kisasszony tudna nekem tic-taccal szolgálni?
- Mégiscsak a szomszédba kell mennie… nincs tic-tac… – véltem a rozmár hangjában egy kis kárörvendőt.
- És rágójuk van-e? – kaptam észbe.
- … Milyen kell?
- Van – a kislány kissé ijedt arccal dobta a rágót a pultra. (Nna, nem olyan magasról.)
Eltettem.
- Köszönöm szépen! A viszontlátásra! – gondoltam röhögve az állatvédőkre…
