Parádés kiszolgálás

Sokkoló kereskedelem
Én azért vagyok, hogy te ne is legyél!!

Én azért vagyok, hogy te ne is legyél!!

A nyugati Westend-közeli vágányainál fedeztem föl az ott lévő miniABC-t. Valami „leheletfrissítőt” akartam vásárolni. Beléptem és szétnéztem: a kis helységben inkább a pulton túlról reméltem segítséget. A pult mögött, egy lépéssel hátrébb, egy nagydarab nő álldogált – kifejezéstelen arccal. Szemei valahol a fejem fölé révedtek. (A sorközök a beszélgetés dinamikáját szemléltetik.)    
  • Itt dolgoznak? - provokáltam
     
  • Nem, a szomszédban… - rám se nézett!
  • Kitől lehet kérni?
     
  • Akitől akar. ….. Aki szimpatikus…
Már láttam a „kiszolgálás” megkezdésekor, hogy egy fiatal hölgy pöszmötölt az egyik pult mögötti polcnál.
  • Akkor a hölgyet választanám – provokáltam a rozmárt. A kis hölgy ekkor nagyokat pislantott. Eddig nem itt volt.
  • Kisasszony tudna nekem tic-taccal szolgálni?
 
  • Mégiscsak a szomszédba kell mennie… nincs tic-tac… - véltem a rozmár hangjában egy kis kárörvendőt.
 
  • És rágójuk van-e? – kaptam észbe.
  • … Milyen kell?
  • Van - a kislány kissé ijedt arccal dobta a rágót a pultra. (Nna, nem olyan magasról.)
Eltettem.
  • Köszönöm szépen! A viszontlátásra! – gondoltam röhögve az állatvédőkre…
Címke , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük