Az eredeti tervek szerint átépítették a zebegényi Trianon-emlékművet
Az emlékmű levetette kilátó álcáját…
Szobról jövet, ráérősen sétáltam lefelé Zebegénybe a Malom-hegyről. Az Orgona utca egyik, a központ felé eső üres házhelyén furcsa betonvázat vettem észre, amely egy modern kilátó – esetleg egy lábasház – oszlopokon álló alapjára emlékeztetett. A kilátót azért valószínűsítettem, mert arról a pontról esett a legjobb rálátás Zebegény „történelmi” centrumára. Kilépdelve rá készítettem néhány jó képet, s láthattam azt is, hogy a rézkori földvárnak helyet adó meredek magaslat szinte körbejárható – mindössze egy keskeny gerinccel kapcsolódik a Remetekereszt-bérchez. Már régóta fentem a fogam az emlékműre és a róla eső kilátásra.
Az utolsó szakaszt egy rendhagyó kresz-tábla indította. Úgy tűnt, hogy a gyalogosforgalmat tereli egy gyalogösvényre – azon jöttem le. Már majdnem leértem, amikor felfedeztem, hogy az egyik villa feljárójáról jól egybe komponálható a dombon álló Trianon-emlékmű a Kós Károly templom toronysisakjával. Kicsit furcsa volt… Biztosan azért, mert innen még nem láttam soha… – gondoltam. Ja, igen! – kivágták a Dunára eső kilátást akadályozó fákat, bokrokat!
Ejtőztem egy fél órát a Galéria cukrászda teraszán, de nem tetszett minden… Ketten – vagy hárman? – voltak a pultnál, ellenben nem volt kiszolgálás, s magam hoztam ki a sört, a poharat, valamint a mignont. Szerintem ilyen helyen már illik kivinni a rendelést – s ha valaki már több dolgot is rendel…
A Kálváriadomb tövében sem tűnt fel, hogy a meredek gyalogút, amelyen legutóbb még csúszkálva jöttem le, most alaposan ki van kövezve bazaltkockákkal. Volt némi forgalom – főleg gyerekes családok -, de gyorsan felértem. Készítettem néhány képet a „barokkos” kálvária kápolnáról (1853), amely már az 1938-ban állított Országzászló és a Trianon-emlékmű részének tekinthető. Tövében állnak első terméskő-oszlopok, s az azokat összekötő acél pergolák, amelyek egymás feletti halmokat formáznak, kereszttel a csúcsukon. Ez a jelképes, félig zárt sírkertet az Aradi Vértanúk Emlékhelyévé szentelték 2001-ben. A kápolna túloldalára a rendszerváltás után került az 1956-os emlékhely.
A Kálváriahegy/Kálváriadomb az Orgona utcából
Az emlékmű-együttes déli részét a központi téren álló oszlop választja el az északi főépítménytől, amelyen egy töviskoszorús Krisztus-fej látható.
Lassan közelítettem az összetett, magában több emlékművet egyesítő építmény kilátó része felé. Két emléktábla fogadott. Az egyik szövege így szól: „Országzászló és nemzeti hőseink tragédiáinak emlékhelye. Tervezte: Maróti Géza iparművész, készült hazafias közadakozásból 1935-38”, a másik pedig arról tájékoztat, hogy a Trianon Társaság 2000-ben Trianon emlékhelyévé szentelte e helyet. Henri Pozzi, francia diplomata – aki elsők között ismerte fel, és meg is írta a békediktátum embertelenségét – emléktábláját is 2000-ben avatták fel.
Maróti Géza iparművész 1932-ben tért vissza Amerikából, s mivel az első, Huber Miklós-megálmodta Trianon-emlékmű és Országzászló nem nyerte el a helyiek tetszését, a magát büszkén „ős-zebegényinek” mondó Marótit bízták meg a tervekkel.
A terv szerint alakították ki a meredek hegy lapos tetejét, amivel – sajnos – eltüntették a földvár régészeti rétegeit. A központi rész nyolcszögű részének közepén – az Országzászlót közrefogva – négy oszlop szökött a magasba, hogy azon kettős keresztek álljanak. A kereszteket este kivilágították volna, ám az építkezés ezen részét „egy műszaki ellenőr leállította”.
Talán nem csak ezért, de az emlékmű a második világháború kirobbanása miatt befejezetlen maradt – nem szentelték fel. A szovjet invázió éveiben, esetleg évtizedeiben semmi jóra nem számíthatott egy ilyen revizionista, nemzeti emlékmű. Hogy a zebegényiek 1935-38 között befektetett sok munkája se vesszen kárba, a zebegényi tanács a központi oszlopokra vasbeton hidakat tetetett, és kilátónak „álcázta” az emlékművet. Az építmény ezzel megúszta a ledöntést, ám eredeti rendeltetése tabu lett – egészen 1989-ig. Én is így találkoztam vele először az 1980-as években. …és másodjára, és harmadjára is…
Az emlékmű az Orgona utca elejéről: lentről látható, fentről kilátó…
Maróti pályáját Oppenheimer Ignác épületszobrász-műhelyében kezdte, s ebben a szakmában alkotott maradandót szerte a világban. Budapest szecessziós épületeinek (Zeneakadémia, Gresham-palota) szobor- és szobrászati díszei állítanak emléket Marótinak. Meghívottként dolgozott Mexikóban, Detroitban, s az USA Építészkamarájába is beválasztották.
Maróti villáját – a Maróti-villát – már az I. világháború előtt felépítette, ahol számos műtárggyal vette magát körül. 1932 után az Iparművészeti Iskola tanára volt, majd 1941-ben hunyt el – munkanélküliként. Dédunokája Bródy János zenész, dalszöveg-író, az „István a király” rockopera egyik szerzője.
Ahogy március 15-én egyre közelebb lépdeltem az emlékműhöz, valami szokatlant éreztem. Nem láttam, csak éreztem – el voltam foglalva azzal, hogy látogatókat kapjak lencsevégre az emlékhelyen. Már az oszlopok tövében jártam, amikor azt hallottam: Hol a kilátó? Felnéztem. – Tényleg, hol a kilátó?! – Nem voltak ott a korlátos betonhidak és a kétoldalt levezető vaslépcsők. Visszaállították az eredeti emlékművet!
– Nem, ez nem jó… – dünnyögte egy idősebb férfi, miközben értetlenül a magasba nyúló keresztekre meredt -, miért nem volt jó a kilátó? Nem lehet többé felmenni…
Az emlékmű levetette több mint 60 éves álcáját, és ismét négyszeres felkiáltójel a Duna-völgy felé: Trianon máig él. Viszont ennek „örömére” a fák megritkításával az eddigivel szinte megegyező kilátás élvezhető a Dunára.
Bakancsom orra előtt egy réztáblát vettem észre egy kőre erősítve: „Budapest Szabadság téri Ereklyés Országzászló maradványait tartalmazó kazetta helye”. Aki kifejezetten ide látogat el, annak van miből felkészülnie: Trianon, Szabadság téri Ereklyés Országzászló, országzászlók avatása, emlékművek ledöntése 1945 után…
Tessék mondani, most már kész van, vagy további eredeti részekkel gazdagodik az emlékmű? Vagy az is meglepetés lesz? Nem baj, csak legyen…
Harsáczki György
