Új kiállítás és kiállítótér nyílt meg Nagykovácsiban

A Szív-Tér Kastélya Kulturális Központ és Galéria szalagátvágása (Kiszelné Mohos Katalin, Nagykovácsi polgármestere és Névai András)

A Szív-Tér Kastélya Kulturális Központ és Galéria szalagátvágása (Kiszelné Mohos Katalin, Nagykovácsi polgármestere és Névai András)

A festő és fényképésze

Az elvándorlás ellenpéldájaként egy kiállítóhely és ezzel együtt egy kiállítás megnyitója zajlott le szeptember 11-én és 13-án, pénteken Nagykovácsiban (az első „sajtónyilvános” volt.). Névai András fotóművész öt évvel ezelőtt az Egyesült Államokból költözött haza Magyarországra, habár csak az utóbbi tíz évben lett kapcsolata Magyarországgal, és egész életét a tengerentúlon élte le. Budapest közelségének fontossága végül őt Nagykovácsiba irányította, ahol megvásárolta a település egyik kocsmáját, hogy barátaival együtt azt szíve szerint alakíttassa át a kultúra otthonául, a képzőművészet, a tánc – a szív és a lélek találkozóhelyévé. 13 hónapon át dolgoztak a „kastélyon”. Névai András olyan helyet akart, ami még nemzetközileg is ritkaság: ahol a szív és a lélek is téma. Emellett egy új találkozóhelye is lesz a falu művészeinek.

A több mint száz éves „Kastély kocsma” épületének a galéria csupán az első, nagy tere – idővel a hátsó épületrészt is a meditáció és a képzőművészet szolgálatába kívánja állítani. Az alapító a világ számos országából származó művésszel vette föl a kapcsolatot, és kapott sokfelől érdeklődést a galériában történő bemutatkozásra. „Csak olyan alkotás vagy tevékenységre nyitott a galéria, amely szívből jön, a legfelsőbb csakrákba talál, és ezt megérzi a művészember.” – mondta Névai András, aki megmutatta a mindig magánál tartott ingát, amely az elbírálásban segíti őt. Ő már 35 éve tanítja az inga használatát világszerte.

Víz, víz mindenütt... - Breznay Pál képei a megnyitón

Víz, víz mindenütt… – Breznay Pál képei a megnyitón

Első meghívottja egy jó barátja, Breznay Pál, Párizsban élő festőművész, akit joggal neveznek a fény és víz festőjének. „A Tudatos Szemlélő” címet, illetve a „És a fény természete… – Egy festő és a fényképésze” alcímet viselő első tárlaton műveikkel egy tájon „osztozkodtak”. A fotós Arizonába hívta a festőt, akit alkotás közben fényképezett le a vörös sziklás, édenkerti vidéken. Breznay Pál festményeinek külön életet élő víztükrei, surrogó patakjai, víz-reflexiói nagy élmény – különösen turistáknak, természetbarátoknak… Ábrázolásmódja – mint olvastam – hatást gyakorolt a párizsi reklámgrafikára is. A vizek mellett a lovak, a zsánerjelenetek, enteriőrök is a festő kedvenc témái.

Névai András sokáig ásványokkal, kristályokkal is foglalkozott, s a következőkben a legszebb darabokból szeretne egy múzeumot, de helyi kis ásványbörze rendezését is el tudja képzelni. A Nagykovácsi felső végén található meditációs központ működtetése is András tervei között szerepel…

Arizona vörös sziklái között... (Breznay Pál festménye)

Arizona vörös sziklái között… (Breznay Pál festménye)

A Szív Tér Kastélya Kulturális Központ és Galéria alapítója számít a Nagykovácsi környékén kirándulókra, akik séta, sport előtt, vagy azután felkeresik az aktuális kiállítást, vagy részt vesznek valamelyik előadáson, tréningen.

A nyitvatartás igyekszik az igényekhez igazodni, vagy – időpontegyeztetéssel – szó lehet ettől eltérő időpontról (Kedd–Csütörtök: 14–18 ó, Péntek: 15–19 ó, hétvégén: 13–18 ó, Hétfő: zárva).

A galéria a Teleki-Tisza-kastély megállója és a Posta között található. Címe: 2094 Nagykovácsi, Kossuth Lajos utca 16. E-mail: szilvia@szivterkastelya.com

Harsáczki György

„Mondják meg nekem: mi került ezen a kiállításon 2900 forintba?!”

Kiállításkritika – a maják tündököltek, a rendezők buktak…

 

(2012, Budapest) Lassan meg kell barátkoznom a gondolattal, hogy az a nagy semmi, amit szerte reklámoznak, az a „Maják – tündöklés és bukás” kiállítás a VAM Design Centerben. Az csak az én pofára esésemet teszi fájdalmasabbá, hogy barátnőmmel már két hete fentük rá a fogunkat, mikor jutunk el ide, de ezt nem kívánom „leverni” a kiállítás szervezőin.

Maja naptár részlete (a kép nem a kiállítás anyagából való, csak illusztráció)

Maja naptár részlete (a kép nem a kiállítás anyagából való, csak illusztráció)

A hétvégi belépődíj – indokolatlanul drágább 400 forinttal a hétköznapi jegyárnál – meglehetősen borsosnak mondható, de ennek megfelelően azt vártuk, hogy egy különleges élményben lesz részünk. Az interneten ajánlották a tárlatvezetést, mely nélkül jóval kevesebb információhoz juthatunk. Most először voltam a már számos tárlattal – a médiának és másoknak – bemutatkozó VAM Design Centerben. Az épület hatalmas belső tere meglepő volt, és a belcsíny finoman idézte fel a Király utca egykori romkocsmáit. A vakolatlan falak és a fém-üveg lefedésű csarnok furcsa hangulata a reklámnak megfelelő „nagy durranást” vetítette előre.  Az emeleten egy vékony, hanyag eleganciával öltözött fiatalember fogadott bennünket, aki kettőnket bevezetve a sötét kiállítótérbe, előadta a tárlatvezetést. Értsd: szeretettel üdvözöl bennünket a kiállításon, ahol különleges élményekben lesz részünk, lám a háttérben egy rövidfilm-etűd idézi a dzsungelt, amit a finoman vaníliás illat egészít ki… A félhomályban kényelmesebb olvasni az ismertetőket, illetve sokat tudhatunk meg a Yucatán-félsziget ősi népéről… Barátnőm kérdésére, hogy, a piros kukoricáról, mint maja kultúrnövényről is szó lesz-e, a „természetesen” volt a válasz, sőt, mondta, terítéken lesz a kakaó, ami meg is lehet majd kóstolni. Tipikus maja tárgyak hű másolataival fogunk találkozni, amiket szabadon meg  lehet fogni. Ha befejeztük a megtekintést, mondta, erre jöjjünk vissza, és kérdéseket tesz majd fel nekünk, figyelmesen néztük-e meg a kiállítást. (No, ez tetszett, mert mindig érdekes, ha interaktivitás van.) Ekkor magunkra hagyott bennünket.

Az első teremben néhány spotlámpával megvilágított színezett maja kerámia-másolattal, egy térképpel, és több fotóval kiegészített olvasnivalóval hangolódtunk rá a több, mint háromezer éves kultúrára. Nem mondom, hogy összességében keveset tudtunk meg a majákról: zanzásított ismertetőt olvashattunk eredettörténetükről, „bibliájuk”, a Popol Vuh-ról, meghökkentő, véres rituáléikról, városépítészetükről, furcsa technológiai ellentmondásaikról, számrendszerükről és hieroglif-írásukról. Még az igazi kakaó receptjét is magunkévá tehettük! De hogy a majákról olvassak, dzsungel-illat lengjen körül, és két, hangulatkeltő videót lássak, elég a számítógépem, és egy füstölő… De – bocsánat – kihagytam a kerámia-másolatokat…

A másfél perces filmecske automatikusan ismétlődött – lüktetett a dzsungel -, megkerültünk egy vászonparavánt, majd újabb néhány kerámiamásolat megemelése és olvasás után továbbléptünk a második terembe. A másodikba, és egyben az utolsóba.

Itt kakaóillat és másfél perc dobolós, tüzes maja szertartás „ejtett ámulatba”. (Itt fel kellett volna fedeznem egy ásatási terület-bemutatót, de nekem a sötétben összemosódott a vakolatlan belső tér téglafelületeivel.) Néhány fotó és a maja időszámítás következett. Elolvastuk. Talán másfelé láthatunk valami érdekeset – gondoltuk és kimentünk.

Kint a fiatalember egy asztalhoz invitált bennünket, ahol négy látogató igyekezett a maja számolásra vonatkozó ismereteit alkalmazni. (Ez lett volna a teszt, melynek végén jutalom vár?) Kissé levertek voltak, üres kakaós műanyagpoharakat szorongattak. Bekapcsolódtunk, és közösen levezettük születési évszámainkat – egy mappa hátán – majául. – Nincs kedved levezetni a következő tárlatvezetést? – kérdezte megnyílva „tárlatvezetőnk” a szemben ülő, álmos tizenévest. – Végre kialudhatnám magam… Ízlett a kakaó? A bátortalan igen után a távozóknak búcsút intett, a következő látogatókat pedig bevezette a kiállításra, minket faképnél hagyva. Csodálkozó pillantásunkra visszafordult az ajtóból: Viszontlátásra! – mondta mosolyogva. Ez volt a meglepetés! Még a porhintés-kakaó is elmaradt…

Nem tértem magamhoz. Ezt a kiállítást öt csélcsap egyetemista is megrendezhette (talán így is van), néhány lepedőből. Hazaérve azonnal utána néztem a neten, vajon milyen kritika olvasható erről a „kiállításról”. Elolvastam és bár találtam egy kis elmarasztalást a látvánnyal kapcsolatban, de azt hittem, hogy egy másik maja-kiállításról írnak, annyira nem ismertem rá a látottakra… Erről a mondás jutott eszembe: a király meztelen…

Az ember emellett egy szerény, de meglepő közleményre is ráakad a neten: „A kiállítás egy külső cég (nem a VAM Design Center) szervezésében kerül megrendezésre, így a felelősséget ők vállalják” … Hát, vállalhatják: ők, vagy a hírbe hozott Center jó pénzért eladták a nagy semmit…

 

Harsáczki György – 2012