No nem a hidegtől – mert februárhoz képest igen enyhe volt az idő – hanem az utóbbi napok esőzéseitől felázott talajtól, ami az idei LeFaGySz teljesítőinek lába alatt fröccsent, csicsogott, cuppant, nyeklett és csúszott…
Vannak akik még nem tudják, de a túra nevében nem véletlenül vannak kiemelve egyes betűk: a LeFaGYSz nem hivatalosan a „legfaszább gyerekek szívatása” túranév rövidítése, amely kiemelt nehézségek elé kívánja állítani a túrázók krémjét. 57 km a hosszú táv, a rövid pedig 46 – ha lenne baba-táv, az is legalább 38 kilométer lenne… 2365 és 2660 méter szint várt a kemény legényekre (és lányokra), akik szolgáltatás nélkül, itinerüket szúróbélyegzőkkel lyukasztgatva zúzták le a távot. Szerencsére aznap mindössze néhány csepp eső „tette tiszteletét” a Dunazug-hegység felett, a terepfutók, ösvénytaposók és sárhabosítók nadrágszáraikon, cipőiken több mázsa virágfölddel együtt utaztak haza…
A célban a gulyásleves nagyon jól sikerült, – szerintem – mindenkinek ízlett!
Jandó Attila és csapata a kiírásban is jelölte, hogy maximum 200 fő indulhat a túrán, de előnevezés lehetséges. Sajnos sokaknak (kb. 60 fő!) nagyobb volt az étvágya, mint a karja, amivel a telefont megfogja, és előnevezésük ellenére még sem jelentek meg a rajtban, hogy időben lemondják részvételüket… Ezzel tulajdonképpen visszaéltek a rendezők engedékenységével, és jól kitoltak velük.
E sorok írója elindult, de 11 kilométer után kiszállt, mert nem volt felkészült. A felvételek a túra útvonalán készültek, de társai várása közben szétnézett Pilisszentléleken is.
Harsáczki György
