Megmászhatatlan lett a Mount Everest

Újabb lavinák zúdultak le a Mount Everestnek azon a részén, ahol a múlt héten 16 nepáli hegyi vezető – serpa – halt meg – mondták pénteken újságíróknak helyszíni források. Ezek után most már szinte biztos, hogy ebben a hegymászó idényben senki sem fog feljutni a Mount Everest nepáli oldaláról az 8850 méteres magasságban lévő csúcsra.

 

A „Világ teteje”, a Mount Everest (Forrás: internet)

A „Világ teteje”, a Mount Everest (Forrás: internet)

Április 18-án a lavina mintegy 5800 méteres magasságban zúdult le a helyiek által Csomolungmának nevezett hegy nepáli oldalán, a Kumbu-gleccserhez vezető részen. Ez volt a Mount Everest történetének legtöbb halálos áldozatát követelő lavinaomlása. A tragédiát követően a serpák nagy számban hagyták el az alaptábort, ahonnan az expedíciók a csúcs meghódítására indulnak.

A Dow Jones hírügynökség csütörtökön arról számolt be, hogy a külföldi hegymászó csoportok tömegesen hagyják el a területet biztonsági megfontolásból és a serpák vonakodása miatt. Adrian Ballinger amerikai hegyi vezető elmondta, hogy már a mostani lavinák előtt is sok hegymászó csapat hagyta el az alaptábort azért, mert serpák egy csoportja agresszíven viselkedett. Ezek a hegyi vezetők elszánták magukat arra, hogy Nepál felől senki se juthasson fel a csúcsra ebben a – május 25. környékén befejeződő – hegymászó szezonban. Az 1990-es évek közepétől kezdve ez lenne az első év, hogy a nepáli oldalról senki sem hódítja meg a csúcsot.

Ang Tsering Serpa, a csúcsra szóló engedélyeket kezelő hivatalos nepáli alpinista szövetség vezetője azt mondta, hogy újabb hógörgetegek voltak azon a területen, ahol a múlt héten a lavina lezúdult. Ez alkalommal azonban senki sem sérült meg, és a Kumbu-gleccserhez vezető szakaszon sem tartózkodott senki.

Forrás: origo.hu 2014. 04. 25.

A serpák fele otthagyja a Mount Everestet

Egyes helyszíni jelentések szerint szerdán összepakolt és elhagyta a Mount Everest alaptáborát a nepáli serpák fele a múlt pénteki (2014. 04. 18.), tizenhárom halálos áldozatot követelő tragédia miatt, több expedíció pedig szintén a hazatérés mellett döntött a fejlemények fényében.

Lavina a Mount Everesten (Forrás: internet)

Lavina a Mount Everesten (Forrás: internet)

Egy amerikai hegymászó telefonon arról számolt be az AP hírügynökségnek, hogy szerdán reggel (20014. 04. 23.) sok serpa elhagyta az alaptábort, és a következő két napban a hegyi vezetők közül még többen térhetnek haza. Ugyanakkor az egyelőre nem világos, hogy az alaptáborban tartózkodó mintegy négyszáz serpa mindegyike csatlakozik-e a tragédia miatt gyakorlatilag sztrájkot hirdető társaikhoz, és egyes kisebb expedíciók állítólag továbbra is bíznak abban, hogy meg tudják támadni a világ legmagasabb hegycsúcsát az idei szezon során.

Tulszi Gurung serpa azt mondta az AP-nek, hogy szerdán délig megközelítőleg a serpák fele hagyta ott az alaptábort. Ő az előző nap azt nyilatkozta, hogy a hegyi vezetők úgy döntöttek, elhunyt társaik iránti tiszteletből már nem másznak az idén. Egy másik serpa pedig úgy fogalmazott szerdán, hogy „sokunk számára lehetetlen folytatni a mászást, amíg három barátunk a hó alá van temetve”.

A szerdai napon egy új-zélandi és egy amerikai expedíció is bejelentette, hogy a tragédia miatt az idei évben felfüggesztik a mászást a Mount Everesten és hazatérnek. Az idén összesen 21 expedíció 334 tagja kapott mászási engedélyt a hegyre a nepáli hatóságoktól.

Serpa temetése Katmanduban (Forrás: internet)

Serpa temetése Katmanduban (Forrás: internet)

A serpák azután döntöttek a hazatérés mellett, hogy azon a tragikus pénteki napon 13 társuk életét vesztette, három pedig eltűnt egy lavina következtében, mely a 2-es tábor alatti Kumbu-gleccsernél indult el. A hegyi vezetőket akkor temette maga alá a lezúduló hótömeg, amikor köteleket feszítettek ki és létrákat állítottak fel egy lavinaveszélyes részen az alaptábor felett, hogy azok segítségével a tapasztalatlanabb mászók is fel tudjanak jutni a hegyre. Ez volt a Mount Everest történetének legsúlyosabb katasztrófája.

A tragédiát követően a serpák magasabb összegű életbiztosítást, jobb fizetést és általában véve jobb munkakörülményeket követeltek. A nepáli kormány szerdán közölte, hogy a következő nap válságstábot küld az alaptáborba, hogy megpróbálja maradásra bírni a serpákat. Az azonban egyelőre kérdéses, hogy még hány hegyi vezetőt fognak ott találni csütörtökön.

A nepáli kormány kedden egyébként úgy döntött, hogy 50 százalékkal, 15 000 dollárra növeli a serpák biztosításának alsó határát, és segélyalapot hoz létre a mászás közben megsebesült hegyi vezetők és a munkájuk során halálos balesetet szenvedett serpák családjainak megsegítésére. Úgy tűnik, az ajánlat a serpák egy részét nem tudta meggyőzni.

Kleinék mászhatnak, Szlankóék nem biztos

Klein Dávid a hegyen (Forrás: internet)

Klein Dávid a hegyen (Forrás: internet)

Klein Dávid és csapata a Mount Everest északi alaptáborában, a kínai oldalon tartózkodik, onnan próbálják majd megmászni a hegyet – a serpák sztrájkja így őket nem érinti. Szlankó Zoltán hegymászócsapatát annál inkább, ők ugyanis a déli alaptáborból indultak volna a Lhoce meghódítására, de a hegyi vezetők levonulása miatt az expedíció veszélybe került.

A világ legmagasabb hegye, a 8848 méteres Mount Everest, a helyiek nyelvén Csomolungma „veszélyes üzem”, de a serpák körében ez az egyik legnépszerűbb hegy a magas kereseti lehetőség miatt. Egy profi, nagy magasságokban dolgozó hegyi vezető hatezer dollárt is megkereshet egy három hónapos mászási szezonban – ez közel tízszer annyi, mint a nepáliak 700 dolláros évi átlagkeresete. Ugyanakkor a helyi viszonyok között jónak számító fizetéshez hozzátartozik, hogy statisztikák szerint a serpáké a világ legveszélyesebb munkája: a Mount Everest-i hegyi vezetők között a legnagyobb az egy főre jutó halálesetek száma – állapítja meg az amerikai hírügynökség.

Az internetes szaksajtóban nem ritkán olvasni arról, hogy hegymászó körökben gyakori bírálatok érik a Mount Everesten kialakult „ipart”. Egyesek szerint a nagy expedíciók mindent megtesznek azért, hogy vagyonos és tapasztalatlan ügyfeleiket minden áron megpróbálják feljuttatni a hegy csúcsára, eközben pedig lekicsinyítik a mászás sportteljesítményét és kihasználják a serpákat.

 

A veszedelmes Kumbu-gleccser (Forrás: internet)

A veszedelmes Kumbu-gleccser (Forrás: internet)

Még Mallory is megfordult a gleccser láttán

A Mount Everest meghódítására készülő hegymászók mindannyian egyetértenek abban, hogy a Kumbu-gleccser számos veszéllyel fenyeget: a jégár azóta hírhedt az alpinisták körében, hogy George Mallory angol hegymászó 1921-ben hátat fordított neki, mondván, ezen a gleccseren lehetetlen átkelni. Az legalább egy kilométer hosszan elnyúló jégfolyót mély hasadékok és több emelet magas épület nagyságú jégtömbök szabdalják. A jégár akár két métert is haladhat egyetlen nap alatt, és a rajta való áthaladás 12 órába is telhet. A mozgó jégtömeg köteleket szakíthat, létrákat törhet, testeket zúzhat.

A csúcs eléréséhez szinte elkerülhetetlen a Kumbu-gleccseren való áthaladás, mivel kizárólag ezen keresztül lehet eljutni a viszonylag könnyű déli hágóhoz. Évente több százan vágnak át a jégtömegen. A legtapasztaltabb hegyi vezetők kevesebb mint fél óra alatt képesek átvágni a gleccser legveszélyesebb szakaszain, míg a kezdőknek akár több órába is telhet ugyanezen útvonal megtétele. Emiatt a mászóknak több időt kell eltölteniük a mozgó talajon, vagyis huzamosabb ideig vannak kitéve az esetleg felülről érkező gleccserdarabok fenyegetésének.

A mászók nagy részének többször kell keresztülvágnia a gleccseren, le-fel mozogva a hegyen, miközben akklimatizálódnak és felkészülnek a csúcshódításra. A serpáknak kell a legtöbbször keresztülvágniuk a jégáron, miközben a felszereléseket cipelik és eligazítják a velük mászókat a jégdzsungelben. A serpák speciális csapatai köteleket erősítenek ki a gleccser általuk legbiztonságosabbnak vélt ösvényein, alumínium létrákat használva a hasadékok áthidalására. A Kumbu azonban olyan gyorsan mozog, hogy a serpáknak minden egyes reggel ki kell menniük a mászók előtt, hogy az éjszaka során történt változásokhoz igazítsák az útvonalakat.

Forrás: mno.hu 2014. április 23.

Mik is történtek a Csomolungma környékén az utóbbi másfél évben? Úgy tűnik, mintha a hegy szelleme megelégelte volna a Világ tetejét elárasztó, csúcs-trófeára vágyó turista-hegymászók áradatát. Most kezdődött el a várható katasztrófák sora?

(Harsi)

A világ teteje örökre elveszett

 

A Mount Everest meghódítására szerveződő utak távol kerültek a klasszikus expedícióktól. Az utazási irodák által helyzetbe hozott hegymászók pénzért mindent megkapnak, az utakon a szeméthegyekkel és a forgalmi dugókkal párhuzamosan a feszültség is egyre nő, a túlzsúfoltság előbb-utóbb tömeges tragédiát okozhat. A hegyen korábban egyeduralkodó profik döbbenten állnak a folyamat előtt, és bár vannak reformjavaslataik, a helyi gazdasági érdekek miatt nem sok esélyük van.

 

Hegymászók kígyózó sora útban a Mount Everestre (Fotó: Ralf Dujmovits - internet)

Hegymászók kígyózó sora útban a Mount Everestre (Fotó: Ralf Dujmovits – internet)

2012. május 30-án egyetlen nap alatt 234 ember érte el a Mount Everestet, az akkori emberkígyóról készült fotó sokaknál kiverte a biztosítékot. A hegymászók kígyózó sorát egy német hegymászó, Ralf Dujmovits készítette. A hegy korábbi meghódítói a felvezető utat egy tengerpartra vezető hétvégi autópályához hasonlították, egyikük, Graham Hoyland úgy fogalmazott: McDonalds-élményt csináltak a hegyből. A csúcsra első olaszként oxigénpalack nélkül feljutó Reinhold Messner messzebbre ment, és parazitáknak nevezte a tülekedőket. A National Geographic egyik elemzése erre az összegzésre jutott: „Az Everest mára megtestesít minden rossz dolgot, ami a hegymászásban csak létezik.”

 

A tumultushoz exponenciális folyamatok vezettek: a csúcs 1953-as meghódítása után 1990-ig a sikeres mászások száma 25 alatt volt évente, 1990-től és 2002-ig is 200 alatt maradt az átlag, a 2000-es évektől kezdve viszont évi három-, négy-, majd ötszáz főre emelkedett a világ legmagasabb pontjára felérők száma.

A jelenség hátterét a sikeres mászás-kísérleteket a kezdetektől fogva feljegyző Eberhard Jurgalski világította meg. „Ma már lényegében bárki meg tudja csinálni, aki nem túl beteg, nem túl gyenge, és van elég pénze meg türelme.” Szavait alátámasztja, hogy az amerikai Jordan Romero 2010-ben 13 évesen ért fel a csúcsra, míg a négy szívműtéten átesett japán Miura Juicsiro nemrégiben 80 évesen lett a legidősebb csúcshódító.

 

A hegyen elhunyt hegymászókat csak ritkán tudják lehozni a serpák (Forrás: AFP/Namgyal Sherpa - internet)

A hegyen elhunyt hegymászókat csak ritkán tudják lehozni a serpák
(Forrás: AFP/Namgyal Sherpa – internet)

Jó pénzért a csúcson is jár egy kávé

A robbanásszerű növekedést a folyamatos technikai fejlődés, valamint a tömegesítésben rejlő üzlet gerjesztette. Ma már utazási irodákkal is fel lehet jutni az Everestre, 45 és 100 ezer dollár közötti összegért cserébe teljes szolgáltatást kínálnak, amibe a belépési engedély, az odautazás, a serpák, az oxigénpalack és a táborok biztosításán túl akár a saját hegyi vezető, a meleg vacsorák, az előkészített, rögzített kötelek és a csúcson felszolgált kávé is beleférnek.

A hegyen korábban egyeduralkodó profi mászókat egyre jobban zavarja az amatőrök tömege: „Olyan emberek jutnak ide, akik azt se tudják, hogy kell használni a köteleket és a hágóvasat. Ez előbb-utóbb óriási katasztrófához fog vezetni” – figyelmeztetett Hoyland.

Az egyre növekvő létszám a felkészültségtől függetlenül önmagában is komoly veszélyeket rejt. A csúcs előtti utolsó jelentős akadályon, a 8790 méteren lévő, Edmund Hillaryről elnevezett sziklafalon egyszerre csak egy ember tud átjutni, így újabban két-három órát is kell várakozni előtte, ami felfelé és lefelé is végzetes időveszteség lehet. Erre hivatkozva a Hillary-lépcsőre létrát akarnak építeni, ami viszont a tiltakozó profik szerint tovább silányítaná a teljesítmény értékét.

 

Verekedés a hegyen

Az Everestre a National Geographic újságírójaként feljutó Mark Jenkins saját tapasztalatai alapján írta le a problémát. „Olyan hosszú volt a sor, hogy az embereknek több mint két órát kellett a lépcsőnél állniuk, hidegrázásban és egyre növekvő gyengeségben. Ha ezt a tömeget egy, az 1996-oshoz hasonló vihar elkapná, az döbbenetes számú halált okozna.” Átlagban négy-öt ember veszíti életét a Mount Everesten évente, ám a Jenkins által említett vihar évében összesen 15 hegymászó halt meg.

Egy nepáli serpa szemetet gyűjt a 8000 méter fölötti halálzónában (Forrás: AFP/Namgyal Shwerpa - internet)

Egy nepáli serpa szemetet gyűjt a 8000 méter fölötti halálzónában
(Forrás: AFP/Namgyal Shwerpa – internet)

A zsúfoltságot az időjárási előrejelzések fejlődése is növeli, mivel ennek alapján mindenki ugyanazt a pár napot választja a csúcstámadáshoz. Jenkins hangsúlyozta, a kialakuló láncban képességeitől és erőállapotától függetlenül mindenki arra kényszerül, hogy a leglassúbb emberhez igazodjon. Az időveszteség miatt kialakuló helyzetről így írt: „Az éjfél előtti kavargó sötétben fejlámpák fényei cikáztak az ég felé, ahogy felnéztem, több mint száz embert láttam araszolni. Egyetlen vacak kötélhez csatlakoztak, és ha az megadja magát, több tucat ember zuhan a halálba.”

Mivel a szerencsétlenül járt hegymászókat általában nem tudják lehozni a hegyről, az út mentén levő holttestek egyre sűrűbb látványa is növeli az Everest bizarr hangulatát. A csúcstámadás közben a becslések szerint több mint kétszázan haltak meg eddig, a testüket a hideg időjárás konzerválja – jéggé fagynak. A hegyen maradt halottakról az Altereddimensions.net közölt fényképes összeállítást, melyből kiderül, több ott heverő test tájékozódási pontként épült be a hegymászók útvonalába. Olyan is előfordul, hogy a már halott hegymászótársról nem veszik észre, hogy nincs életben. A több, oxigénpalack nélküli csúcstámadást megkísérlő Klein Dávid korábban arról számolt be, hogy az egyik expedíció közben 8000 méter fölött jó ideig azt hitte az egyik hulláról, hogy napozva pihen a hegy gerincén.

A hegyet elárasztó tömegben a feszültség is egyre nő, idén áprilisban neves európai hegymászók verekedtek össze saját serpáikkal 7470 méteren. Az olasz Simone Moro és a svájci Ueli Steck állítólag nem várta meg, amíg a segítőik kötelekkel biztosítottak volna egy jeges szakaszt. A túl korai indulás feldühítette a serpákat, ami verekedéshez, az expedíció megszakításához vezetett.

 

Halálos tumultus a Hillary-lépcsőnél (Forrás: internet)

Halálos tumultus a Hillary-lépcsőnél (Forrás: internet)

Nepál ímmel-ámmal szigorít

A tömeg, a kockázat és a feszültség növekedése mellett a hegyet elárasztó hulladék jelenti a legnagyobb gondot. Az új-zélandi Russel Brice lesújtó tapasztalatokat szerzett az idei expedícióján: „A kettes tábor különösen undorító volt, de a négyes sem volt sokkal jobb, a szemetet megspékelték az elhagyott sátrak rongyos csontvázai.” A helyzet súlyosságáról megdöbbentő hírt adott az Everest megtisztítására küldött legutóbbi expedíció, amely 15 tonna szemetet hozott le a hegyről. A hulladék tömegét a hagyományos szemét mellett a kiürült oxigénpalackok és a mindenfelé felbukkanó emberi ürülék is növeli, utóbbi ugyanis nem bomlik le a hidegben.

A szennyezésről olvasva az egyik kommentelőnek drasztikus megoldás jutott eszébe: „Mindenki, aki a szemetét a hegyen hagyta, azzal együtt ott kellett volna maradjon örökre.” A tibeti kormány ezzel szemben 4000 dollárt kér a hegymászóktól, amit csak akkor kapnak vissza, ha bizonyítják, hogy nem hagytak maguk után szemetet.

Sok tonna összegyűjtött hegymászó-hulladék a Mount Everestről 2011 májusában (Forrás: internet)

Sok tonna összegyűjtött hegymászó-hulladék a Mount Everestről 2011 májusában (Forrás: internet)

A hegyet tisztogató expedíciók mellett a profi hegymászók további lépéseket sürgetnek a fokozódó problémák kezelésére. 1985-ig a nepáli kormány egyszerre csak egy expedíciót engedett a csúcsra vezető úton elindulni, mára csupán a belépési díj (fejenként 10 és 25 ezer dollár, azaz 2,1 – 5,4 millió forint, a csapat létszámától függően) jelent korlátot. A legbátrabb reformtervek az 1985 előtti rendszer visszaállítását javasolják, mások a mászók számának és az expedíciók nagyságának maximalizálását kérik. Nepál egyelőre nem gondolkodik ebben, de bejelentette: szigorítja a hegymászóengedélyek kiadását. Ez azt jelenti, hogy a jelentkezőknek megfelelő felkészültséggel kell bírniuk.

A szigorítást szorgalmazó lobbi sikerét sokan kétségbe vonják, figyelembe véve a helyi viszonyokat. „Az Everest óriási üzlet a nepáliak számára, márpedig ők soha nem fognak lemondani erről a pénzről” – érvelt az új-zélandi Guy Cutter a National Geographicnak. Honfitársa, Jenkins hasonlóan borúlátó: „Bárkit is kérdeztem azok közül, akik igazán értői a témának, mind azt válaszolták, a helyzet javíthatatlan. Világos, hogy a világ legmagasabb csúcsa elveszett.”

Forrás: origo.hu 2013. 06. 14.

Összeverekedtek a sherpákkal a hegymászók

 

Serpák munkában (Forrás: internet)

Serpák munkában (Forrás: internet)

Brutálisan összeverekedtek a Mount Everestet meghódítani vágyó európaiak és helyi serpáik: egymást vádolják a támadással. Egyelőre nem tudni, hogy miért kezdtek el verekedni, csak az a biztos, hogy mindkét „csapat” a másikat vádolja a kialakult helyzetért.

A három hegymászó – brit, olasz és svájci állampolgárok – vasárnap keveredett összetűzésbe az őket kísérő serpákkal. Ők azt állítják, a hegyi kísérők támadtak rájuk, ütötték, rúgták és szikladarabokkal dobálták őket. A serpák szerint viszont a hegymászók a vétkesek, akik előzőleg magatartásukkal veszélyeztették a hegyi kísérők életét, és egyikük meg is sebesült.

Jelenleg a hatóság vizsgálja az esetet.

Forrás: borsonline.hu 2013. 04. 30

Címke , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.