A kutya, a macska és az egér (keleti mese)

Á, ez annyira kiszámítható! Legyen inkább:

A kutya, a macska, az egér és a kazánkovács

 

Egyszer – de nem olyan régen – élt a Salgótarjáni utcánál egy behemót kazánkovács. Annak volt egy macskája. Nem volt nagy macskatartó a kazánkovács, de a felesége otthagyta a macskát, amikor lelépett undok férjétől egy spanyol lovasiskola-oktatóval. A kazánkovács meg hol adott enni, hol meg nem a macskának, mert már a munkahelyén, a Csepel művek-beli géplakatos műhelyben is gyakran átsörözgette a napot. Ő volt a légoltalmi felelős, de ha rajta múlott volna, akkor – ne adj Isten – egy bombázásnál az egész üzemág ott maradt volna az csarnok romjai alatt, vagy megbüdösödött volna a légoltalmi pincében.

Szóval a macska nem volt jóltartva, így az bosszúból alkalmanként ammóniadússá tocsogtatta a konyha mocskos rongyszőnyegét.

– Na, ha te így, akkor hozok egy kutyát, aki majd helyre tesz! – mondta a kazánkovács dühösen, és összeszedett egy kutyát a Csajkovszkij parkban.

De a kutya sem kapott enni rendesen, sőt, a macska megtanította őt, hogyan legyen reakciós, és a kazánkovács-lakást bámulatos gyorsasággal ellepte a szar. Csak úgy bűzlött minden. A kazánkovács tűrte egy ideig, majd három hónap múlva kiásta magát, és kihajította a kutyát is meg a macskát is.

Nna, ennyit a kazánkovácsokról… Jó éjszakát gyerekek!

 

Írta: Egérke

(Harsáczki György)

Címke , , , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.