Vízesés a vonatablakban – 2. rész

Az ausztráliai Kurandai látványvasút vízesései

 

A Stoney-Creek-vízesés

A Stoney-Creek-vízesés (Fotó: internet)

A Kuranda Scenic nevű vasútvonal az ausztráliai Cairns közelében fut Queenslandben. A hozzá legközelebb eső település Kuranda. A vasútvonal 1891-re épült meg, de ma már nem használják hagyományos áru- és személyszállításra, fő profilja a turisztikai utaztatás. Az 1882-ben elkezdett munkálatok sok emberéletet követeltek, mivel a vad hegyvidéken 15 kézi erővel fúrt alagutat és 37 hidat építettek fel. (Az első turistajáratot 1936-ban indították.) A vasút a tengerparti síktól az Atherton-táblavidékre 328 métert küzd le. Ugyanezt a szintkülönbséget légi villamossal (Skyrail) is meg lehet tenni.

A vonal 37 km hosszú, de a menet nem gyorsaságáról híres, hanem szépségéről: egy és háromnegyed órát tart. A vonat átvág a Barron Gorge Nemzeti Parkon, ahol az utasok a trópusi növényzettel borított meredek, sziklás hegyoldalakon lebukdácsoló vízesések látványát is élvezhetik. Elsőként a Stoney-Creek-vízesést érinti a szerelvény, ahol a víz a vasúti híd mellett zuhog le. Csapadékos időszakban a vízpára becsaphat az ablakon – a hídon egy percre megáll a vonat. A szerelvény a Barron-folyó szurdoka felett is vesztegel egy tíz percet, s az utasok ezalatt a vonatról leszállva megtekinthetik a 260 méter magas Barron-vízesést.

A Barron-vízesés esős időszakban. (Fotó: internet)

A Barron-vízesés esős időszakban. (Fotó: internet)

Sajnos csak az esős időszakban, decembertől márciusig látványos (de akkor nagyon), mert az év többi részében a Barron csak csurdogál a sziklákon. A zuhatag is a táblavidék peremén alakult ki – lentebb egy vízierőmű épült a Barronra.

1995-ben súlyos sziklaomlás rongálta meg a pályát, 2010. március 26-án pedig földcsuszamlás miatt siklott ki egy szerelvény

A kocsikban LCD-monitorokon tájékoztatják folyamatosan a turistákat, de van két „arany-osztályú” kocsi is, amelyen harapnivalót és italokat szolgálnak fel…

Internet és Harsáczki György

 

Viktória-vízesés Zambia és Zimbawbe határán 

1905-ben a híd megépítése nagyban megkönnyítette a vízesés megközelíthetőségét

1905-ben a híd megépítése nagyban elősegítette a turizmus fellendülését (Fotó: internet)

Viktória-vízesés Zambia és Zimbawbe határán található. Az itt élő mokololók Mosi-oa-Tunyának nevezték el, mely „mennydörgő gőzölgést” és „robajló füstöt” jelent. A név onnan ered, hogy az alázúduló víz hangja háromszáz méteres párafüggönnyel párosul. A zuhatag közvetlen környékét mindkét ország nemzeti parkká nyilvánította, és 1989-ben az UNESCO-Világörökség részeként nemzetközi védelemben is részesül.

A Viktória-vízesés 1708 méter széles és ezzel a legszélesebb vízesés a világon. Magassága 61-108 méter között van. A Zambézi Afrika déli részének legnagyobb folyama. 2736 kilométeres hosszával a Föld folyói közt a 39., Afrikában a negyedik leghosszabb. Vízgyűjtő területe 1,33 millió négyzetkilométer, átlagos vízmennyisége a vízesésnél 1400 m³ másodpercenként, de esős évszakban eléri a 5000 m³-t másodpercenként.

A „robajló füst” a levegőből (Fotó: internet)

A „robajló füst” a levegőből (Fotó: internet)

Viktória-vízesés alatt a víz 25-75 méter széles szakadékba jut, innen egy erre merőleges, 65 méter széles és 120 méter hosszú csatornán áramlik ki, amely a Fortyogó Üst nevű katlanba torkollik. Ennek mélysége száraz időszakban 17 méter, esős időszakban a dupláját is elérheti – ilyenkor a vízsebesség eléri a 150 km/órát. A Viktória-vízesés az átfolyt vízmennyiség tekintetében a világon a tizenegyedik helyen áll.

1855. november 17-én David Livingstone, a híres felfedező és misszionárius volt az első európai, aki megpillantotta a Zambézi-folyó nagy vízesését, és amelyet az akkori brit királynőről nevezett el Viktória-vízesésnek. A skót felfedezőre nagy hatással volt a látvány (kire ne lett volna – Harsi), a következőket jegyezte fel róla: „Olyan gyönyörű, hogy még az angyalok is elámulnának, ha felette elrepülve megpillantanák.”

S lám, ma már bérelt repülőből is körbe lehet repülni a Viktóriát, lehet bungee jumpingolni az 1905-ben megépített hídról, és meg lehet merülni az „Ördög fürdőmedencéjében”, amely a zuhatag peremén kiválasztott, természetes medence. Ha valakinek – valamilyen fel nem tételezhető okból – nem lenne lehetősége leszállni a vonatból, hát egy rövid időre a vonatablakból is megcsodálhatná Afrika egyik legnagyszerűbb természeti képződményét.

1990 óta a látogatók száma meghaladja az évi 1 milliót.

(Harsi – a Wikipédia alapján)