Íjászatban világelsők vagyunk!

A cikk elé: Nálunk talán azért nem kap nagy nyilvánosságot ez a sportág, mert sikeresek vagyunk benne? Valahogy ünnepeink is ezt követik: vereségeinkre emlékezünk, de sikereinket - mert voltak! - elfeledjük. Legyen ünnep a Pozsonyi csata napja, amikor őseink a legnagyobb diadalukat aratták! (Máshol még tanítják is, mi pedig - többnyire - nem is ismerjük.) Talán nem véletlen, hogy őseink a nyilaikról voltak híresek/hírhedtek, s így az is kétségbe vonható, hogy egy ilyen harci kultúrájú nép anno, 895 körül „bemenekült” a Kárpát-medencébe... (Harsáczki)  
Az idei győzelem mámorában... (Forrás: origo)

Az idei győzelem mámorában... (Forrás: origo)

Másodszor lőtt el 467 méterre a világverő magyar íjász

Mónus József nyerte a Törökországban rendezett nemzetközi hagyományos íjászbajnokságot a korlátlan erejű íjak kategóriájában.   Mónus József - megismételve korábbi sikerét - ezúttal is pontosan 467 méteres eredménnyel nyerte a korlátlan erejű íjak kategóriáját, csak ezúttal jelentős ellenszélben, 62 méterrel megelőzve a több mint 400 fős mezőnyt. További két kategóriában is sikert értek el a magyar íjászok: Balogh Csaba és Balogh Kristóf is aranyérmet nyertek, ők a törökök hagyományos versenyszámában, a putalövésben győztek, ahol egy korsó alakú célt kell eltalálni.

A Farkas a nehézségek közepette is Farkas marad Mónus azt mondta, nem volt egyszerű sem a felkészülés, sem az utazás, utóbbi több mint másfél napot vett igénybe. „Gondolják el, milyen 40 fokban két napig a napon lenni, és amikor kell, az izzadságtól csepegve a legprecízebben ráilleszteni a nyilat a húrra, majd a világon a legtávolabb lőni. Most is nagyon nehéz volt, mint mindig. De ezt az utat én választottam, ezen az úton végig kell mennem!” - mondta Mónus. Az íjászattal 2006-ban megismerkedő Mónus azt mondta, belül azt érzi, nem lehet elégszer felemelni a magyar zászlót, amivel a nemzeti múlt előtt kíván tisztelegni. „Persze hogy könnybe lábad a szemem, amikor megyek ki, hogy láthassam azt a nyílvesszőmet a földbe fúródva, amely legyőzött mindenkit a világon megint! Azért azt látni kell, hogy egyre kevésbé szeretik az ellenfeleim azt a zászlót látni ott fenn. Egyre több a korlát, egyre több a nehézség, de a Farkas ekkor is Farkas marad, ahogyan a magyar is mindig magyar marad.” - tette hozzá Mónus, aki a totemállata miatt választotta a Fehér Farkas nevet.  
Mónus József hagyományőrző öltözékben lő (Forrás: Hartl Nagy Tamás)

Mónus József hagyományőrző öltözékben lő (Forrás: Hartl Nagy Tamás)

Harcolni akar A bajnokságon mindenki 4 nyílvesszővel versenyezhetett, és Mónus azt mondta, az első lövése után a rendező rászólt, hogy a következő próbálkozására csak két perce van, ami őt azért érintette rosszul, mert ő általában lassan lő, mivel minden apró részletnek fontosságot tulajdonít. Mónus 2013-ban szintén Gümüshaciköyben győzött, akkor egy másik kategóriában, de most ugyanúgy 467 méterre szállt el a nyila, mint akkor.   „Hogy mit éreztem? A verseny után közvetlenül azt, hogy nagyon elfáradtam, most viszont azt, hogy harcolni akarok” - mondta Mónus, aki az Origónak adott korábbi interjújában elárulta, hogy miért harcosokként beszél az ellenfelekről. "Mindannyian harcolni akarnak, a mongol még akkor is lő, ha mész a célhoz a saját nyiladért. Mindenkit motivál, hogy más nemzetekkel versenghet, ilyenkor érezni a másik harcos közelségét, ahogy lihegnek a nyakadba, aztán a végén jöhet a baráti kézfogás, bár a mongolok ebben is mások, ha legyőzöd őket, nehéz szabadulni az erős kézszorításukból". A hagyományőrző íjász egyedül azt sajnálja a török versennyel kapcsolatban, hogy a köves pálya miatt minden nyílvesszője eltört. Mónusnak nagy álma volt, hogy a 907-es pozsonyi csata emlékére 907 méter fölé lőjön el egy nyilat, és erről még mindig nem tett le, legközelebb szeptemberben tesz kísérletet erre.

Forrás: origo.hu/sport