Vándorboy és extrém barátai a Müsziben

3. Járatlan utakon Fesztivál – 2016 március 6. – Müszi

 

A fesztivál hangulata, helyszíne

A fesztivál hangulata, helyszíne

Még február végén invitált egy ismerősöm a Járatlan utakon Fesztiválra. Bátortalanul igent mondtam, majd ezt követően gondoltam bele, hogy az elmúlt 15 évben mennyire eltávolodtam még az európai célú kaland-utazásoktól – is. Egerben Anyu, Apu (és barátaik) svédországi kalandját olyan nagyon mélyen beszippantottam, hogy máig eszembe jut, de azóta kevés élmény ért.

Az internetes kereső első találatában a szervező, Vándorboy – Csonka Gábor – ismertette a fesztivál eredetét és ötletét egy facebook oldalon, melyből így hangzik néhány kirántott részlet: 16 éve tartok diavetítéseket … 150 országban jártam … régóta érlelődött bennem a gondolat, hogy … tető alá hozom azokat az utazókat, akik szokatlan módon utaznak, nem mindennapi helyekre jutnak el… És egy idézet még tőle: „Célom, hogy inspiráljam az embereket, hogy bátran vágjanak neki a világnak, mert semmi sem lehetetlen.” Ez ha másnak nem is, nekem biztosan szól…

Emellett én írom le, hogy neki köszönhetően ez már a 3. alkalom, hogy az extrém világjárók (bár a világjárás eleve extremitás) elmeséljék kalandjaikat, tapasztalataikat az utazásbarát közönségnek. Vándorboy – belépős – 12 órás rendezvénye már 4 „vetítő”termet töltött meg élményekkel a Corvin Áruház felső szintjén, a Müsziben, ahová a Somogyi Béla utcai oldalon, 10 méterrel a pizzás után kell belépni a zöld ajtón…

Csak „válogatott” árusok voltak jelen a forgatagban

Csak „válogatott” árusok voltak jelen a forgatagban

Igen, ez izgalmas és színes lesz! – gondoltam, de még nem tudtam, hogy mit fog bennem megmozgatni… A „járatlan utakon” kifejezés alatt nekem a nehéz terep van jegyezve a fejemben, ám kiderült, hogy kevesebb a természeti túra, mint az urbánus környezetben megtett kilométer-kilók. …aztán nagyokat nézhettem abban a miliőben, ahol az alap a „couchsurfing” és a repjegyvásárlás. Nekem sem árt pontosan tudni, mi a couchsurfing. (Lásd: internet)

11 óra felé – későn – érkeztem. A zsúfolásig megtelt nagyteremben Patkó és Patkóné (Gergő és Gyöngyi fiatal házaspár) 11 hónapos világkörüli utazásába csöppentem bele a gangeszi halottégetők képkockáinál. Egyik országba be, aztán repülővel át a következőbe – Kambodzsa 4-5 nap, aztán Indonézia, Borneó egy kis Brunei csemegével… 20 perc alatt már meg is telt a fejem. „Itt ő volt a szállásadónk, ott pedig ő. Teljesen ellátott bennünket, nagyon kedves volt, kezdésnek odaadta a BMW slusszkulcsát.” – mesélték Patkóék. (A couchsurfing ilyenekkel is jár.) De volt távoli rokon is vendéglátó.

Sidneyben jópár napot pihentek egy ismerősnél, mert mindent meg lehet unni… Teljesen megértem, gondolom, ez nem az első hosszabb útjuk volt. Nem is tudtam hova tenni azt a megjegyzést (már az Egyesült Államokban jártak) „ide nem mehettünk, mert a nem fért volna bele a költségvetésbe”. Hát így is mekkora a büdzséje egy 11 hónapos világkörüli útnak?! 5 millió forintnyi. Még mielőtt valaki bele merne kötni, akkor az fejenként annak a fele, és ennyi pénzt milyen könnyen el lehet verni marhaságokra. Az biztos, hogy a szállás legtöbbször ingyen volt…

Egy kis fejszellőztetés következett (volt ám rá ok!), majd a 14 órakor a Stúdió terem helyett bementem a Moziterembe. Hát oda végképp nem akartam menni, mivel ott repjegykeresési trükköket, taktikákat osztottak meg egymással. Hol vagyok én ahhoz?

Beszélgetés - programon kívül - Kiss Róbert Richard meghívott vendéggel. Háttérben sárga pólóban Vándorboy - Csonka Gábor

Beszélgetés – programon kívül – Kiss Róbert Richard meghívott vendéggel. Háttérben sárga pólóban Vándorboy – Csonka Gábor

„Négy hónapos road trip Új-Zélandon és Ausztráliában” – erre léptem be a Stúdióba, habár inkább csak a két földrajzi nevet tudtam értelmezni… Egy pengeéles nyelvű hölgy, Nagy-Szabó Orsolya egy jó ideje kint él Új-Zélandon: el-elszegődik meghirdetett helyekre, ahol a házkörüli, vagy mezőgazdasági munkáért koszt-kvártéjt és némi pénzt kap. Abból aztán folytathatja útját. Sokan jönnek mennek így a világban, hasonszőrű „alakokkal” találkoznak, és egyik útból a másikra váltanak, egymás alkalmi útitársul szegődnek. Ő néha azért hazalátogat. Az ő – és alkalmi útitársa – módszere a felszerelt lakóautó volt, pontosabban egy barkácsáruház-kínálatból feltuningolt rozzant szörf-kisbusz. Hol a dél-félteki tél, hol az eső, hol a legyek elől menekültek, és kiderült, hogy még az ausztrál autószerelők is visszaélnek a helyzettel a sivatagban… Az út végén pedig eladták a kisbuszt, hogy hazatérhessenek.

Tóth Gábor előadása közben

Tóth Gábor előadása közben

Tóth Gábor „Hátizsákkal Európában 100 Euróból” előadása kezdetén nagyon lassan váltották egymást a képek, de ő így vezette rá a nézőket arra a felismerésre, hogy tulajdonképpen „mindenkinek az az álma, hogy az időre fittyet hányva utazhasson”, mivel vannak olyan módszerek, amivel alacsony – néha nulla – költségvetéssel lehet messzire eljutni. Közben pedig ugyanolyan vágyak hajtotta fiatalokkal hozta össze a sors benzinkútnál, parkolóban, útszélen vagy couchselfing-szálláson, mint ő. Pedig tele volt kétségekkel, hogy útitervéért nem fogják-e őt normálisnak tartani. Gábor ígéretes multicéges állását hagyta ott, hogy megóvva önmagát a várható rutinmunkától, a munkahelyi unalomtól, megkeresse a helyét a világban. Így nekiindult Lisszabonnak, ahová mindig is vágyott: kiállt az „Osztyapenkóhoz” egy hátizsákkal, sátorral, tornacipőben, telefon nélkül. (Persze 25 évesen könnyebb keresni magunkat és kilépni egy unalmasabb életből, mint 40 évesen.)

És jöttek a különös szállásadók, a stoppolók, az utaztatók, és az út olyan statisztái, akik mind különösebbek voltak az otthoni statisztáknál… És Lisszabonba ugyan nem, de eljutott az út nagyszerűségének megértéséig, és megtalálta a maga legmegfelelőbb utazási módszerét.

Tóth Gábor közönsége

Tóth Gábor közönsége

Még néhány élménybeszámolót követően letaglózva roskadtam egy fotelbe. Ezt kellene csinálni – úgysem lesz már nyugdíjunk…! A mai világjáróknak – a korábbiakkal ellentétben – már óriási, és már nélkülözhetetlen segítséget ad a világháló, amellyel ingyenes szállás lehetőségét, kedvezményes repülőjegyet, temérdek trükköt és praktikát és kommunikációs eszközt kapnak a kezükbe. És a határkerítések nagy része is leomlott már… Talán még megpróbálom. Úgy, óvatosan.

 

„Világutazással kacérkodóknak” íme néhány utazó weboldala: vandorboy.com, backpacking.blog.hu, toth-gabor.com, hortobagyirantottvombat.hu

 

Harsáczki György

Vízesés a vonatablakban – 2. rész

Az ausztráliai Kurandai látványvasút vízesései

 

A Stoney-Creek-vízesés

A Stoney-Creek-vízesés (Fotó: internet)

A Kuranda Scenic nevű vasútvonal az ausztráliai Cairns közelében fut Queenslandben. A hozzá legközelebb eső település Kuranda. A vasútvonal 1891-re épült meg, de ma már nem használják hagyományos áru- és személyszállításra, fő profilja a turisztikai utaztatás. Az 1882-ben elkezdett munkálatok sok emberéletet követeltek, mivel a vad hegyvidéken 15 kézi erővel fúrt alagutat és 37 hidat építettek fel. (Az első turistajáratot 1936-ban indították.) A vasút a tengerparti síktól az Atherton-táblavidékre 328 métert küzd le. Ugyanezt a szintkülönbséget légi villamossal (Skyrail) is meg lehet tenni.

A vonal 37 km hosszú, de a menet nem gyorsaságáról híres, hanem szépségéről: egy és háromnegyed órát tart. A vonat átvág a Barron Gorge Nemzeti Parkon, ahol az utasok a trópusi növényzettel borított meredek, sziklás hegyoldalakon lebukdácsoló vízesések látványát is élvezhetik. Elsőként a Stoney-Creek-vízesést érinti a szerelvény, ahol a víz a vasúti híd mellett zuhog le. Csapadékos időszakban a vízpára becsaphat az ablakon – a hídon egy percre megáll a vonat. A szerelvény a Barron-folyó szurdoka felett is vesztegel egy tíz percet, s az utasok ezalatt a vonatról leszállva megtekinthetik a 260 méter magas Barron-vízesést.

A Barron-vízesés esős időszakban. (Fotó: internet)

A Barron-vízesés esős időszakban. (Fotó: internet)

Sajnos csak az esős időszakban, decembertől márciusig látványos (de akkor nagyon), mert az év többi részében a Barron csak csurdogál a sziklákon. A zuhatag is a táblavidék peremén alakult ki – lentebb egy vízierőmű épült a Barronra.

1995-ben súlyos sziklaomlás rongálta meg a pályát, 2010. március 26-án pedig földcsuszamlás miatt siklott ki egy szerelvény

A kocsikban LCD-monitorokon tájékoztatják folyamatosan a turistákat, de van két „arany-osztályú” kocsi is, amelyen harapnivalót és italokat szolgálnak fel…

Internet és Harsáczki György

 

Viktória-vízesés Zambia és Zimbawbe határán 

1905-ben a híd megépítése nagyban megkönnyítette a vízesés megközelíthetőségét

1905-ben a híd megépítése nagyban elősegítette a turizmus fellendülését (Fotó: internet)

Viktória-vízesés Zambia és Zimbawbe határán található. Az itt élő mokololók Mosi-oa-Tunyának nevezték el, mely „mennydörgő gőzölgést” és „robajló füstöt” jelent. A név onnan ered, hogy az alázúduló víz hangja háromszáz méteres párafüggönnyel párosul. A zuhatag közvetlen környékét mindkét ország nemzeti parkká nyilvánította, és 1989-ben az UNESCO-Világörökség részeként nemzetközi védelemben is részesül.

A Viktória-vízesés 1708 méter széles és ezzel a legszélesebb vízesés a világon. Magassága 61-108 méter között van. A Zambézi Afrika déli részének legnagyobb folyama. 2736 kilométeres hosszával a Föld folyói közt a 39., Afrikában a negyedik leghosszabb. Vízgyűjtő területe 1,33 millió négyzetkilométer, átlagos vízmennyisége a vízesésnél 1400 m³ másodpercenként, de esős évszakban eléri a 5000 m³-t másodpercenként.

A „robajló füst” a levegőből (Fotó: internet)

A „robajló füst” a levegőből (Fotó: internet)

Viktória-vízesés alatt a víz 25-75 méter széles szakadékba jut, innen egy erre merőleges, 65 méter széles és 120 méter hosszú csatornán áramlik ki, amely a Fortyogó Üst nevű katlanba torkollik. Ennek mélysége száraz időszakban 17 méter, esős időszakban a dupláját is elérheti – ilyenkor a vízsebesség eléri a 150 km/órát. A Viktória-vízesés az átfolyt vízmennyiség tekintetében a világon a tizenegyedik helyen áll.

1855. november 17-én David Livingstone, a híres felfedező és misszionárius volt az első európai, aki megpillantotta a Zambézi-folyó nagy vízesését, és amelyet az akkori brit királynőről nevezett el Viktória-vízesésnek. A skót felfedezőre nagy hatással volt a látvány (kire ne lett volna – Harsi), a következőket jegyezte fel róla: „Olyan gyönyörű, hogy még az angyalok is elámulnának, ha felette elrepülve megpillantanák.”

S lám, ma már bérelt repülőből is körbe lehet repülni a Viktóriát, lehet bungee jumpingolni az 1905-ben megépített hídról, és meg lehet merülni az „Ördög fürdőmedencéjében”, amely a zuhatag peremén kiválasztott, természetes medence. Ha valakinek – valamilyen fel nem tételezhető okból – nem lenne lehetősége leszállni a vonatból, hát egy rövid időre a vonatablakból is megcsodálhatná Afrika egyik legnagyszerűbb természeti képződményét.

1990 óta a látogatók száma meghaladja az évi 1 milliót.

(Harsi – a Wikipédia alapján)