 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Egerben születtem 1973-ban és iskoláimat is abban a szép és színes kisvárosban végeztem. Szüleim gyakran vittek kirándulni - testvéreimmel együtt -, de az talán még meghatározóbb volt az életemben, hogy anyai és apai nagyszüleim falun éltek (Palócföld, Hegyalja), ahová gyakran elutaztunk. Egri lakhelyünk pedig a város szélén volt, ahonnan egy nagyobb ugrás volt a határ, kispatakkal, kiserdővel, gombázó helyekkel. De még a társasház is csupa zöld volt - fű, fa, bokor – ahol legalább 14 szomszéd-gyerek rúghatta a labdát, kergethette egymást biciklivel, építhette a „tanyát” a bozótosban.
Szüleimnek köszönhetően 16 éves koromra már bejártam hazánk nagy részét. Nagy dolog! – mondhatják sokan, akiket külföldre is elvittek. Én viszont mindent megjegyeztem, és 25 évvel később is fel tudtam idézni a látottakat és a történéseket. Így gyakran szoktam olyanokat írni, hogy erre, meg erre a nyolcvanas években jártam testvéreimmel, és – mondjuk - szürkület volt, és egy építőmunkás vitt be a felújítás alatt lévő várromba…
14 évesen Zoli barátommal tettünk egy kimerítő kirándulást az Éleskő- és a Gerenna-várakhoz. Ehhez egy ásó-félét is barkácsoltam, hogy betemetett falrészleteket ki tudjam ásni, hogy lefotózhassam. Persze alig tudtuk megmászni a várhegyeket, s az első romot meg sem találtuk…
13-14 évesen kezdtem megörökíteni a természetet. Először egy NDK-s Beirette fényképezőgéppel, aztán egyre „komolyabb” eszközökkel – Zenittel, Prakticával, majd Nikonnal - és egyre komolyabban. 1992-től 2007-ig egy-két év megszakítással diapozitívra fényképeztem, és élveztem a színhűséget, illetve a vetítés lehetőségét. 2007 óta digitális kamerát használok, most egy Nikon D3100-at.
1996-tól számos fotókiállításom volt Egerben, Gyöngyösön és Budapesten. Főleg természetfotóimból állítottam ki, de az ember alkotta, építészeti látnivalók is kedvelt témáim közé tartoznak. Jó visszajelzéseket kaptam, éreztem, hogy sikerült más szemszögből „megfognom” a természetjárást és a természetet. Pályázatokon is indultam – elsősorban a Heves Megyei Fotóklub tagjaként – és több díjat nyertem: többnyire kísérletező, és duplán exponált kompozícióimmal arattam sikereket. (Legszebb eredményem az 1998-as Észak-magyarországi Fotószemle I. díja) Grafikai munkáimból is rendeztem néhány tárlatot, amihez a fotó-montázs technika ezernyi megközelítéséből válogattam.
1992-ben gimnazistaként vettem részt első sátras vándortúrámon a Zemplénben, amelyet – nagy bátorsággal – történelemtanárom, Varga Sándor szervezett, s ez a vándorlás „megpecsételte sorsomat”. Ennél, a „reggeltől-estig kaland”-műfajnál nem ismerek élvezetesebbet. 1994-ben túráztam először így, a Bihar-hegységben, majd a Retyezátban. 1996-ban tettem meg első teljesítménytúrámat, az 56 kilométeres Mátra-bércet, ami túl erős kezdésnek bizonyult - 2003-ban vettem részt a következő teljesítménytúrán… Jobban szeretem a saját tempómat, sok fényképezéssel, utak-tájak felfedezésével, a járt utat a járatlanért pedig gyakran elhagyom…
1999-től élek Budapesten, de inkább egrinek vallom magam ma is. Végzettségem szerint földrajz-rajz tanár vagyok, de többnyire tördelő-grafikusként, szerkesztőként dolgoztam/dolgozom, néha illusztrálok és írok, írok, mert megyek és látok…
2000-ben az Anubisz-barlangászok mellett beleszerettem a – korábban piszkos őrültségnek tartott - barlangászásba, majd 2006-ban elvégeztem egy alapfokú tanfolyamot is, és rövid ideig tagja voltam a Myotis Barlangász Egyesületnek. Emellett belekóstoltam a sziklamászásba, vízitúrázásba. Bronzjelvényes túravezető vagyok, terepi vezető. Mindemellett szívesen űzöm a labdajátékok jó részét.
Első élménybeszámoló írásaim (Ködöböcz Gábor tanár úr biztatására) az egri Lyceumi Paletta diáklapban jelentek meg – mai szemmel nézve – nagyon szabatosan. Első cikkeim a Turista Magazinban jelentek meg 2001-2003 között, majd 2003-tól a Magyar Turista állandó szerzője és munkatársa lettem. 2005-től tördeltem is a magazint. Gyakran jelennek meg írásaim más szórakoztató- és ismeretterjesztő újságokban is.
A túrázás állandó örömforrása életemnek: örökre szóló élményem a Mont Blanc megmászása, ahová három barátommal jutottam föl. S azok a klettersteig-túrák, vagy a felvidéki csatangolások - gyalog, bringán, sínen, vízen… 2004-ben többek segítségével megrendeztem az első Bujáki Kikelet teljesítménytúrát, amellyel a méltánytalanul ismeretlen Buják községet, annak vadregényes vidékét, látnivalóit és színes népviseletét kívántam megmutatni a „nagyvilágnak”. A közkedveltté vált, családias hangulatú rendezvényt 2008 óta egyedül rendezem, és barátaimmal bonyolítom le - 2013-ban volt a tízedik Bujáki Kikelet.
A szerencse úgy hozta, hogy alkalomadtán határainkon túl is barangolhattam: láttam a bécsi Burgot, bebarangoltam Itáliát, megcsodáltam Prága esti fényeit, Krakkó büszke várát, New York gránitszikláit… Sétálhattam a Genfi-tó partján és Kappadókia tündérkéményeinek lábánál. Ezek az utak azonban már nem csak a turista, de a kultúrára éhes ember felfedező útjai is voltak, amelyekből sok-sok cikk született!
S most hívlak Téged is, kedves Olvasó, barangolj velem ezeken a szívemnek oly kedves tájakon, láss a szememmel, és talán azt fogod érezni, amit én: ez a mi Földünk, országunk, amely mindig újra és újra meglep minket…
Harsáczki György
Kapcsolat: gyuri@harsaczki.hu