A szovjetek a Pokol kapujáig jutottak…

Derweze (türkménül: a Kapu) egy 350 lélekszámú falu Türkmenisztánban, amely Darvaza néven is ismert. Itt, ötezer kilométerre hazánktól, a sivatag közepén mintha az alvilág nyílt volna meg…

(Forrás: internet)

(Forrás: internet)

 

Derweze a Kara-kum-sivatag közepén helyezkedik el, Aşgabattól körülbelül 260 kilométerre északra. Lakosai nagyrészt türkmének, a tekke törzs tagjai, akik őrzik nomád életmódjukat. 2004-ben a türkmén miniszterelnök Saparmyrat Nyýazow utasítására a település lakosait elköltöztették, a falut pedig buldózerekkel a földig rombolták (vélhetően azért, hogy a lakók ne térhessenek vissza). Az intézkedést Nyýazow azzal kommentálta, hogy „a lakóházak és az útszéli épületek kellemetlen látványt nyújtanak”.

„A Pokol kapuja”

Derweze környéke földgázban gazdag terület. 1971-ben szovjet geológusok fúrásokat végeztek a környéken, miközben feltártak egy földgázzal teli barlangot. A fúrótorony alatt beszakadt a föld, és a helyén egy körülbelül 70 méter átmérőjű és 20 méter mély kráter maradt. Mivel a kiáramló gáz legnagyobb része metán volt, a mérgezés, és a robbanásveszély megelőzése érdekében a geológusok a gáz meggyújtása mellett döntöttek. Azt remélték, hogy a barlangban található gáz néhány napon belül elég, és a tűz is kialszik. A földgáz azonban még mindig ég, immár 43 éve folyamatosan, így a helyiek az üreget elnevezték „a pokol kapujának” – Derweze jelentése után… A kráter a mai napig lángol, a fénye éjszaka kilométerekről látható a sivatagban. Valóban pokoli látványosság – a kráter közepén 5-6 méteres lángnyelvek villódznak, a szélén mindenütt apró tüzek törnek elő a törmelék közül, a peremen csak néhány percig lehet elviselni a hőséget.

(Forrás: internet)

(Forrás: internet)

A földgáz elégetése biztonságosabb és környezetbarátabb, mint a szabadon engedése (leszámítva a befogását), ugyanis a földgáz fő alkotó eleme a metán, erősen üvegházhatású gáz. Türkmenisztán a földgázkészletét nézve világviszonylatokban igencsak előkelő helyet birtokol: évi 75 milliárd köbméter földgázt termelnek ki. Egy brit energiaágazati könyvvizsgáló szerint Türkmenisztán valószínűleg a világ második gázkészletét tudhatja magáénak. A türkmenisztáni dél-jolotani gázmező mintegy 3 ezer négyzetkilométer lehet, nagyobb, mint Luxemburg területe – hangzott el egy májusi konferencián (2011).

2010 áprilisában az ország elnöke, Gurbanguly Berdimuhamedow meglátogatta a helyszínt, és azt nyilatkozta, hogy Türkmenisztán földgázkitermelésének megháromszorozását tervezi a következő 20 évben. Elrendelte a lyuk betemetését, illetve utasította a helyi hatóságokat, hogy tegyenek lépéseket annak érdekében, hogy csökkenjen a környező földgáz-lelőhelyekre gyakorolt hatása. Ennek ellentmond, hogy a hely napjainkban is népszerű turistacélpont, és nyoma sincs annak, hogy a tüzet ki akarták volna oltani, vagy a krátert betemetni… Ám, ha mégis megteszik „azokat” a lépéseket, akár meg is szűnhet a „Pokol kapuja”, mivel erősen lecsökkenhet a kiáramló földgáz nyomása…

(Forrás: internet)

(Forrás: internet)

A krátertől nem messze még két másik is található, amelyek hasonló módon keletkeztek, azonban az ezeket kitöltő gáz nyomása jóval alacsonyabb. Az egyiket szürke sár tölti ki, míg a másik alján tó fogadja a látogatót.

Harsi a borsonline, a Wikipedia alapján

Megmászhatatlan lett a Mount Everest

Újabb lavinák zúdultak le a Mount Everestnek azon a részén, ahol a múlt héten 16 nepáli hegyi vezető – serpa – halt meg – mondták pénteken újságíróknak helyszíni források. Ezek után most már szinte biztos, hogy ebben a hegymászó idényben senki sem fog feljutni a Mount Everest nepáli oldaláról az 8850 méteres magasságban lévő csúcsra.

 

A „Világ teteje”, a Mount Everest (Forrás: internet)

A „Világ teteje”, a Mount Everest (Forrás: internet)

Április 18-án a lavina mintegy 5800 méteres magasságban zúdult le a helyiek által Csomolungmának nevezett hegy nepáli oldalán, a Kumbu-gleccserhez vezető részen. Ez volt a Mount Everest történetének legtöbb halálos áldozatát követelő lavinaomlása. A tragédiát követően a serpák nagy számban hagyták el az alaptábort, ahonnan az expedíciók a csúcs meghódítására indulnak.

A Dow Jones hírügynökség csütörtökön arról számolt be, hogy a külföldi hegymászó csoportok tömegesen hagyják el a területet biztonsági megfontolásból és a serpák vonakodása miatt. Adrian Ballinger amerikai hegyi vezető elmondta, hogy már a mostani lavinák előtt is sok hegymászó csapat hagyta el az alaptábort azért, mert serpák egy csoportja agresszíven viselkedett. Ezek a hegyi vezetők elszánták magukat arra, hogy Nepál felől senki se juthasson fel a csúcsra ebben a – május 25. környékén befejeződő – hegymászó szezonban. Az 1990-es évek közepétől kezdve ez lenne az első év, hogy a nepáli oldalról senki sem hódítja meg a csúcsot.

Ang Tsering Serpa, a csúcsra szóló engedélyeket kezelő hivatalos nepáli alpinista szövetség vezetője azt mondta, hogy újabb hógörgetegek voltak azon a területen, ahol a múlt héten a lavina lezúdult. Ez alkalommal azonban senki sem sérült meg, és a Kumbu-gleccserhez vezető szakaszon sem tartózkodott senki.

Forrás: origo.hu 2014. 04. 25.

A serpák fele otthagyja a Mount Everestet

Egyes helyszíni jelentések szerint szerdán összepakolt és elhagyta a Mount Everest alaptáborát a nepáli serpák fele a múlt pénteki (2014. 04. 18.), tizenhárom halálos áldozatot követelő tragédia miatt, több expedíció pedig szintén a hazatérés mellett döntött a fejlemények fényében.

Lavina a Mount Everesten (Forrás: internet)

Lavina a Mount Everesten (Forrás: internet)

Egy amerikai hegymászó telefonon arról számolt be az AP hírügynökségnek, hogy szerdán reggel (20014. 04. 23.) sok serpa elhagyta az alaptábort, és a következő két napban a hegyi vezetők közül még többen térhetnek haza. Ugyanakkor az egyelőre nem világos, hogy az alaptáborban tartózkodó mintegy négyszáz serpa mindegyike csatlakozik-e a tragédia miatt gyakorlatilag sztrájkot hirdető társaikhoz, és egyes kisebb expedíciók állítólag továbbra is bíznak abban, hogy meg tudják támadni a világ legmagasabb hegycsúcsát az idei szezon során.

Tulszi Gurung serpa azt mondta az AP-nek, hogy szerdán délig megközelítőleg a serpák fele hagyta ott az alaptábort. Ő az előző nap azt nyilatkozta, hogy a hegyi vezetők úgy döntöttek, elhunyt társaik iránti tiszteletből már nem másznak az idén. Egy másik serpa pedig úgy fogalmazott szerdán, hogy „sokunk számára lehetetlen folytatni a mászást, amíg három barátunk a hó alá van temetve”.

A szerdai napon egy új-zélandi és egy amerikai expedíció is bejelentette, hogy a tragédia miatt az idei évben felfüggesztik a mászást a Mount Everesten és hazatérnek. Az idén összesen 21 expedíció 334 tagja kapott mászási engedélyt a hegyre a nepáli hatóságoktól.

Serpa temetése Katmanduban (Forrás: internet)

Serpa temetése Katmanduban (Forrás: internet)

A serpák azután döntöttek a hazatérés mellett, hogy azon a tragikus pénteki napon 13 társuk életét vesztette, három pedig eltűnt egy lavina következtében, mely a 2-es tábor alatti Kumbu-gleccsernél indult el. A hegyi vezetőket akkor temette maga alá a lezúduló hótömeg, amikor köteleket feszítettek ki és létrákat állítottak fel egy lavinaveszélyes részen az alaptábor felett, hogy azok segítségével a tapasztalatlanabb mászók is fel tudjanak jutni a hegyre. Ez volt a Mount Everest történetének legsúlyosabb katasztrófája.

A tragédiát követően a serpák magasabb összegű életbiztosítást, jobb fizetést és általában véve jobb munkakörülményeket követeltek. A nepáli kormány szerdán közölte, hogy a következő nap válságstábot küld az alaptáborba, hogy megpróbálja maradásra bírni a serpákat. Az azonban egyelőre kérdéses, hogy még hány hegyi vezetőt fognak ott találni csütörtökön.

A nepáli kormány kedden egyébként úgy döntött, hogy 50 százalékkal, 15 000 dollárra növeli a serpák biztosításának alsó határát, és segélyalapot hoz létre a mászás közben megsebesült hegyi vezetők és a munkájuk során halálos balesetet szenvedett serpák családjainak megsegítésére. Úgy tűnik, az ajánlat a serpák egy részét nem tudta meggyőzni.

Kleinék mászhatnak, Szlankóék nem biztos

Klein Dávid a hegyen (Forrás: internet)

Klein Dávid a hegyen (Forrás: internet)

Klein Dávid és csapata a Mount Everest északi alaptáborában, a kínai oldalon tartózkodik, onnan próbálják majd megmászni a hegyet – a serpák sztrájkja így őket nem érinti. Szlankó Zoltán hegymászócsapatát annál inkább, ők ugyanis a déli alaptáborból indultak volna a Lhoce meghódítására, de a hegyi vezetők levonulása miatt az expedíció veszélybe került.

A világ legmagasabb hegye, a 8848 méteres Mount Everest, a helyiek nyelvén Csomolungma „veszélyes üzem”, de a serpák körében ez az egyik legnépszerűbb hegy a magas kereseti lehetőség miatt. Egy profi, nagy magasságokban dolgozó hegyi vezető hatezer dollárt is megkereshet egy három hónapos mászási szezonban – ez közel tízszer annyi, mint a nepáliak 700 dolláros évi átlagkeresete. Ugyanakkor a helyi viszonyok között jónak számító fizetéshez hozzátartozik, hogy statisztikák szerint a serpáké a világ legveszélyesebb munkája: a Mount Everest-i hegyi vezetők között a legnagyobb az egy főre jutó halálesetek száma – állapítja meg az amerikai hírügynökség.

Az internetes szaksajtóban nem ritkán olvasni arról, hogy hegymászó körökben gyakori bírálatok érik a Mount Everesten kialakult „ipart”. Egyesek szerint a nagy expedíciók mindent megtesznek azért, hogy vagyonos és tapasztalatlan ügyfeleiket minden áron megpróbálják feljuttatni a hegy csúcsára, eközben pedig lekicsinyítik a mászás sportteljesítményét és kihasználják a serpákat.

 

A veszedelmes Kumbu-gleccser (Forrás: internet)

A veszedelmes Kumbu-gleccser (Forrás: internet)

Még Mallory is megfordult a gleccser láttán

A Mount Everest meghódítására készülő hegymászók mindannyian egyetértenek abban, hogy a Kumbu-gleccser számos veszéllyel fenyeget: a jégár azóta hírhedt az alpinisták körében, hogy George Mallory angol hegymászó 1921-ben hátat fordított neki, mondván, ezen a gleccseren lehetetlen átkelni. Az legalább egy kilométer hosszan elnyúló jégfolyót mély hasadékok és több emelet magas épület nagyságú jégtömbök szabdalják. A jégár akár két métert is haladhat egyetlen nap alatt, és a rajta való áthaladás 12 órába is telhet. A mozgó jégtömeg köteleket szakíthat, létrákat törhet, testeket zúzhat.

A csúcs eléréséhez szinte elkerülhetetlen a Kumbu-gleccseren való áthaladás, mivel kizárólag ezen keresztül lehet eljutni a viszonylag könnyű déli hágóhoz. Évente több százan vágnak át a jégtömegen. A legtapasztaltabb hegyi vezetők kevesebb mint fél óra alatt képesek átvágni a gleccser legveszélyesebb szakaszain, míg a kezdőknek akár több órába is telhet ugyanezen útvonal megtétele. Emiatt a mászóknak több időt kell eltölteniük a mozgó talajon, vagyis huzamosabb ideig vannak kitéve az esetleg felülről érkező gleccserdarabok fenyegetésének.

A mászók nagy részének többször kell keresztülvágnia a gleccseren, le-fel mozogva a hegyen, miközben akklimatizálódnak és felkészülnek a csúcshódításra. A serpáknak kell a legtöbbször keresztülvágniuk a jégáron, miközben a felszereléseket cipelik és eligazítják a velük mászókat a jégdzsungelben. A serpák speciális csapatai köteleket erősítenek ki a gleccser általuk legbiztonságosabbnak vélt ösvényein, alumínium létrákat használva a hasadékok áthidalására. A Kumbu azonban olyan gyorsan mozog, hogy a serpáknak minden egyes reggel ki kell menniük a mászók előtt, hogy az éjszaka során történt változásokhoz igazítsák az útvonalakat.

Forrás: mno.hu 2014. április 23.

Mik is történtek a Csomolungma környékén az utóbbi másfél évben? Úgy tűnik, mintha a hegy szelleme megelégelte volna a Világ tetejét elárasztó, csúcs-trófeára vágyó turista-hegymászók áradatát. Most kezdődött el a várható katasztrófák sora?

(Harsi)

A világ teteje örökre elveszett

 

A Mount Everest meghódítására szerveződő utak távol kerültek a klasszikus expedícióktól. Az utazási irodák által helyzetbe hozott hegymászók pénzért mindent megkapnak, az utakon a szeméthegyekkel és a forgalmi dugókkal párhuzamosan a feszültség is egyre nő, a túlzsúfoltság előbb-utóbb tömeges tragédiát okozhat. A hegyen korábban egyeduralkodó profik döbbenten állnak a folyamat előtt, és bár vannak reformjavaslataik, a helyi gazdasági érdekek miatt nem sok esélyük van.

 

Hegymászók kígyózó sora útban a Mount Everestre (Fotó: Ralf Dujmovits - internet)

Hegymászók kígyózó sora útban a Mount Everestre (Fotó: Ralf Dujmovits – internet)

2012. május 30-án egyetlen nap alatt 234 ember érte el a Mount Everestet, az akkori emberkígyóról készült fotó sokaknál kiverte a biztosítékot. A hegymászók kígyózó sorát egy német hegymászó, Ralf Dujmovits készítette. A hegy korábbi meghódítói a felvezető utat egy tengerpartra vezető hétvégi autópályához hasonlították, egyikük, Graham Hoyland úgy fogalmazott: McDonalds-élményt csináltak a hegyből. A csúcsra első olaszként oxigénpalack nélkül feljutó Reinhold Messner messzebbre ment, és parazitáknak nevezte a tülekedőket. A National Geographic egyik elemzése erre az összegzésre jutott: „Az Everest mára megtestesít minden rossz dolgot, ami a hegymászásban csak létezik.”

 

A tumultushoz exponenciális folyamatok vezettek: a csúcs 1953-as meghódítása után 1990-ig a sikeres mászások száma 25 alatt volt évente, 1990-től és 2002-ig is 200 alatt maradt az átlag, a 2000-es évektől kezdve viszont évi három-, négy-, majd ötszáz főre emelkedett a világ legmagasabb pontjára felérők száma.

A jelenség hátterét a sikeres mászás-kísérleteket a kezdetektől fogva feljegyző Eberhard Jurgalski világította meg. „Ma már lényegében bárki meg tudja csinálni, aki nem túl beteg, nem túl gyenge, és van elég pénze meg türelme.” Szavait alátámasztja, hogy az amerikai Jordan Romero 2010-ben 13 évesen ért fel a csúcsra, míg a négy szívműtéten átesett japán Miura Juicsiro nemrégiben 80 évesen lett a legidősebb csúcshódító.

 

A hegyen elhunyt hegymászókat csak ritkán tudják lehozni a serpák (Forrás: AFP/Namgyal Sherpa - internet)

A hegyen elhunyt hegymászókat csak ritkán tudják lehozni a serpák
(Forrás: AFP/Namgyal Sherpa – internet)

Jó pénzért a csúcson is jár egy kávé

A robbanásszerű növekedést a folyamatos technikai fejlődés, valamint a tömegesítésben rejlő üzlet gerjesztette. Ma már utazási irodákkal is fel lehet jutni az Everestre, 45 és 100 ezer dollár közötti összegért cserébe teljes szolgáltatást kínálnak, amibe a belépési engedély, az odautazás, a serpák, az oxigénpalack és a táborok biztosításán túl akár a saját hegyi vezető, a meleg vacsorák, az előkészített, rögzített kötelek és a csúcson felszolgált kávé is beleférnek.

A hegyen korábban egyeduralkodó profi mászókat egyre jobban zavarja az amatőrök tömege: „Olyan emberek jutnak ide, akik azt se tudják, hogy kell használni a köteleket és a hágóvasat. Ez előbb-utóbb óriási katasztrófához fog vezetni” – figyelmeztetett Hoyland.

Az egyre növekvő létszám a felkészültségtől függetlenül önmagában is komoly veszélyeket rejt. A csúcs előtti utolsó jelentős akadályon, a 8790 méteren lévő, Edmund Hillaryről elnevezett sziklafalon egyszerre csak egy ember tud átjutni, így újabban két-három órát is kell várakozni előtte, ami felfelé és lefelé is végzetes időveszteség lehet. Erre hivatkozva a Hillary-lépcsőre létrát akarnak építeni, ami viszont a tiltakozó profik szerint tovább silányítaná a teljesítmény értékét.

 

Verekedés a hegyen

Az Everestre a National Geographic újságírójaként feljutó Mark Jenkins saját tapasztalatai alapján írta le a problémát. „Olyan hosszú volt a sor, hogy az embereknek több mint két órát kellett a lépcsőnél állniuk, hidegrázásban és egyre növekvő gyengeségben. Ha ezt a tömeget egy, az 1996-oshoz hasonló vihar elkapná, az döbbenetes számú halált okozna.” Átlagban négy-öt ember veszíti életét a Mount Everesten évente, ám a Jenkins által említett vihar évében összesen 15 hegymászó halt meg.

Egy nepáli serpa szemetet gyűjt a 8000 méter fölötti halálzónában (Forrás: AFP/Namgyal Shwerpa - internet)

Egy nepáli serpa szemetet gyűjt a 8000 méter fölötti halálzónában
(Forrás: AFP/Namgyal Shwerpa – internet)

A zsúfoltságot az időjárási előrejelzések fejlődése is növeli, mivel ennek alapján mindenki ugyanazt a pár napot választja a csúcstámadáshoz. Jenkins hangsúlyozta, a kialakuló láncban képességeitől és erőállapotától függetlenül mindenki arra kényszerül, hogy a leglassúbb emberhez igazodjon. Az időveszteség miatt kialakuló helyzetről így írt: „Az éjfél előtti kavargó sötétben fejlámpák fényei cikáztak az ég felé, ahogy felnéztem, több mint száz embert láttam araszolni. Egyetlen vacak kötélhez csatlakoztak, és ha az megadja magát, több tucat ember zuhan a halálba.”

Mivel a szerencsétlenül járt hegymászókat általában nem tudják lehozni a hegyről, az út mentén levő holttestek egyre sűrűbb látványa is növeli az Everest bizarr hangulatát. A csúcstámadás közben a becslések szerint több mint kétszázan haltak meg eddig, a testüket a hideg időjárás konzerválja – jéggé fagynak. A hegyen maradt halottakról az Altereddimensions.net közölt fényképes összeállítást, melyből kiderül, több ott heverő test tájékozódási pontként épült be a hegymászók útvonalába. Olyan is előfordul, hogy a már halott hegymászótársról nem veszik észre, hogy nincs életben. A több, oxigénpalack nélküli csúcstámadást megkísérlő Klein Dávid korábban arról számolt be, hogy az egyik expedíció közben 8000 méter fölött jó ideig azt hitte az egyik hulláról, hogy napozva pihen a hegy gerincén.

A hegyet elárasztó tömegben a feszültség is egyre nő, idén áprilisban neves európai hegymászók verekedtek össze saját serpáikkal 7470 méteren. Az olasz Simone Moro és a svájci Ueli Steck állítólag nem várta meg, amíg a segítőik kötelekkel biztosítottak volna egy jeges szakaszt. A túl korai indulás feldühítette a serpákat, ami verekedéshez, az expedíció megszakításához vezetett.

 

Halálos tumultus a Hillary-lépcsőnél (Forrás: internet)

Halálos tumultus a Hillary-lépcsőnél (Forrás: internet)

Nepál ímmel-ámmal szigorít

A tömeg, a kockázat és a feszültség növekedése mellett a hegyet elárasztó hulladék jelenti a legnagyobb gondot. Az új-zélandi Russel Brice lesújtó tapasztalatokat szerzett az idei expedícióján: „A kettes tábor különösen undorító volt, de a négyes sem volt sokkal jobb, a szemetet megspékelték az elhagyott sátrak rongyos csontvázai.” A helyzet súlyosságáról megdöbbentő hírt adott az Everest megtisztítására küldött legutóbbi expedíció, amely 15 tonna szemetet hozott le a hegyről. A hulladék tömegét a hagyományos szemét mellett a kiürült oxigénpalackok és a mindenfelé felbukkanó emberi ürülék is növeli, utóbbi ugyanis nem bomlik le a hidegben.

A szennyezésről olvasva az egyik kommentelőnek drasztikus megoldás jutott eszébe: „Mindenki, aki a szemetét a hegyen hagyta, azzal együtt ott kellett volna maradjon örökre.” A tibeti kormány ezzel szemben 4000 dollárt kér a hegymászóktól, amit csak akkor kapnak vissza, ha bizonyítják, hogy nem hagytak maguk után szemetet.

Sok tonna összegyűjtött hegymászó-hulladék a Mount Everestről 2011 májusában (Forrás: internet)

Sok tonna összegyűjtött hegymászó-hulladék a Mount Everestről 2011 májusában (Forrás: internet)

A hegyet tisztogató expedíciók mellett a profi hegymászók további lépéseket sürgetnek a fokozódó problémák kezelésére. 1985-ig a nepáli kormány egyszerre csak egy expedíciót engedett a csúcsra vezető úton elindulni, mára csupán a belépési díj (fejenként 10 és 25 ezer dollár, azaz 2,1 – 5,4 millió forint, a csapat létszámától függően) jelent korlátot. A legbátrabb reformtervek az 1985 előtti rendszer visszaállítását javasolják, mások a mászók számának és az expedíciók nagyságának maximalizálását kérik. Nepál egyelőre nem gondolkodik ebben, de bejelentette: szigorítja a hegymászóengedélyek kiadását. Ez azt jelenti, hogy a jelentkezőknek megfelelő felkészültséggel kell bírniuk.

A szigorítást szorgalmazó lobbi sikerét sokan kétségbe vonják, figyelembe véve a helyi viszonyokat. „Az Everest óriási üzlet a nepáliak számára, márpedig ők soha nem fognak lemondani erről a pénzről” – érvelt az új-zélandi Guy Cutter a National Geographicnak. Honfitársa, Jenkins hasonlóan borúlátó: „Bárkit is kérdeztem azok közül, akik igazán értői a témának, mind azt válaszolták, a helyzet javíthatatlan. Világos, hogy a világ legmagasabb csúcsa elveszett.”

Forrás: origo.hu 2013. 06. 14.

Összeverekedtek a sherpákkal a hegymászók

 

Serpák munkában (Forrás: internet)

Serpák munkában (Forrás: internet)

Brutálisan összeverekedtek a Mount Everestet meghódítani vágyó európaiak és helyi serpáik: egymást vádolják a támadással. Egyelőre nem tudni, hogy miért kezdtek el verekedni, csak az a biztos, hogy mindkét „csapat” a másikat vádolja a kialakult helyzetért.

A három hegymászó – brit, olasz és svájci állampolgárok – vasárnap keveredett összetűzésbe az őket kísérő serpákkal. Ők azt állítják, a hegyi kísérők támadtak rájuk, ütötték, rúgták és szikladarabokkal dobálták őket. A serpák szerint viszont a hegymászók a vétkesek, akik előzőleg magatartásukkal veszélyeztették a hegyi kísérők életét, és egyikük meg is sebesült.

Jelenleg a hatóság vizsgálja az esetet.

Forrás: borsonline.hu 2013. 04. 30

Új mélységi barlangrekord Magyarországon

Fotó: Lerner Balázs/Facebook/Szinva Csoport - www.amphora.hu

Fotó: Lerner Balázs/Facebook/Szinva Csoport – www.amphora.hu

A kutatók 2010 óta dolgoznak a Bükkben, már 275 méter mélyen járnak a csak engedéllyel látogatható Bányász-barlangban. A felfedezés a Szinva-patak miatt Miskolc vízellátását is érinti, ezért tudományosan és gazdaságilag is fontos lehet.

 

Megtalálták Magyarország legmélyebb barlangját, jelentették be a Bükkben található Bányász-barlangban 275 méteres rekordmélységet elérő Szinva csoport tagjai Felsőtárkányban (??? – Bükkszentkereszt lenne a legközelebb – Harsi). Az ország legmélyebb barlangja 1964-től mostanáig a szintén Bükkben található, 254 méter mély István-lápai-barlang volt. Az új csúcstartó, a Bányász-barlang nagyjából 6 kilométerre van az István-lápaitól, gyakorlatilag párhuzamos vele, mondja Rántó András kutatásvezető, Sűrű Péter kutatásvezető-helyettes és Nagy Gergely Domonkos kutató.

1963-ban a környékbeli bányászok bontották itt az omladékot, 87 méterig jutottak el. Az elmúlt fél évszázadban komoly barlangkutatók próbálkoztak bejutni a Szinva-forrás barlangrendszerébe a közelben fekvő kisebb barlangokból, sikertelenül. „A környékbeli víznyelőkben megfestett víz a már említett forráson át távozott. Ebből is tudhattuk, hogy nagy barlang lehet a mélyben.” A szinvások 2010 novemberében bontással mentek tovább a 87 méternél, vésővel és kalapáccsal tágították a szűkületet, és értek el újabb és újabb aknákat. (A kutatók alapvetően bontással és ásással bővítik a barlangrendszert, tehát egykor létező, de azóta beomlott vagy törmelékkel feltöltött járatokat, hasadékokat tisztítanak meg). 2011-ben 135 méterre, 2013-ban 224 méterre, míg idén március 15-én 275 méterre jutottak le.

Fotó: Facebook/Szinva Csoport

Fotó: Facebook/Szinva Csoport

„275 méter mélyen és nagyjából 620 méter hosszúságnál vagyunk, és van tovább is, hiszen a hegy mélyében folyó patakhoz még nem jutottunk el. A mostani legmélyebb ponton gyökérszerűen elágazó kürtők vannak, és a barlang szerkezetéből is adódik, hogy nem a legmélyén vagyunk.” Ebben a mélységben 8-9 fok az állandó hőmérséklet, itt már nagyon nedves a barlang, a kutatók nyakába folyik a víz. Csak képzett, profi barlangászok juthatnak le, a gyakorlottaknak is 2 óra az út lefelé és úgy 3 óra felfelé. Egyhetes turnusokban kutatnak, mászással együtt 10-12 óra hosszú egy műszak. „A négy év alatt nagyjából 5 millió forintot és 3-4000 munkaórát tettünk bele a kutatásba, a munka végig balesetmentes volt. A jelenlegi végpont olyan ígéretes, hogy nincs messze az újabb továbbjutás, a barlang a 300 méteres határt is átlépheti.”

A barlangban elnyelődő víz a 793 méter magasan lévő bejárathoz képest 400 méterrel mélyebben és 5 kilométerrel keletebbre, a Miskolc vízszükségletének negyedét adó Szinva-forrásban bukkan ismét napvilágra. Ez tudományos és gazdasági jelentőséget ad a kutatásnak, ami önkéntesen és önerőből történik, a csoport minden tagja civil munkája mellett szabadidejét, pénzét és energiáját áldozza a feltárásra.

www.sportgeza.hu – Nagy Zoltán 

A szerkesztő 2002 körül járt a Bányász-zsombolyban a BEAC-osok vendégeként. természetesen csak 87 méter mélyre juthatott le. Mivel még kevés tapasztalata volt a kötéltechnikában az oda-vissza két átszereléses, két elhúzásos kötélpályán még az overálját is átizzadta: tapasztalati hiányosságait nem egyszer puszta erőből kellett kiváltania…

Végre hivatalos – A Bányász-barlang a legmélyebb!

Fotó: Slíz György/Facebook/Szinva Csoport

Fotó: Slíz György/Facebook/Szinva Csoport

Szakmai körökben már január óta rebesgették, hogy vélhetően a bükki Bányász-barlang a legmélyebb hazai barlang, de a felfedezők (Rántó András és Sűrű Péter valamint népes csapatuk) ez idáig hivatalosan nem jelentették be, sőt a pontos mélységet (most már 275 méter) sem hozták nyilvánosságra. Ennek oka az volt, hogy nem szerették volna, hogy pár méteren múljon az elsőség, és megvárták, amíg újabb feltárásokkal olyan mélységet sikerül elérniük, amely már egyértelműen a legnagyobb, nem képezheti vita (pl. mérési pontosság) tárgyát.

Remélhetőleg hamarosan olvasható lesz itt a honlapon a feltárók részletes beszámolója, illetve hallani lehet a felfedezésről az április 18-án du. 16 órától a Miskolci Pannon-tenger Múzeumban (Görgey u. 28) esedékes könyvbemutatón is. Az indexen, illetve a híradóban megjelent amatőr fotóim, videóim miatt egyesekben az a benyomás keletkezhetett, hogy én is a Szinva Csoport tagja és a felfedezés résztvevője lennék. Ez (sajnos) nem igaz, a barlangban összesen kétszer jártam. Az ekkor készült felvételeim tetszőleges felhasználását a felfedezők számára természetesen megengedtem, és nem is tudtam arról, hogy ezek közül egyik-másik az országos médiába is bekerül. Persze nem bánom, de nem én intéztem így.

www.foldalatt.hu – Slíz György, a Szent Özséb Barlangkutató Egyesület vezetője 

A Bányász-barlang lett a legmélyebb barlang Magyarországon

Új mélységi rekordot állítottak fel a barlangkutató Szinva Csoport tagjai a Bükkben. A kutatók március 15-én érték el a 275 méteres mélységet a Bányász-barlangban, a felfedezést szerdán jelentették be.

A Bányász-barlangot (pontosabban zsombolyt/aknabarlangot – Harsi) az 1960-as évek közepén kezdték feltárni a Bükki Nemzeti Parkban, Lillafüred és Bánkút között. Akkor 87 méteres mélységig jutottak el a barlangászok. A feltárás 2010-ben indult újra. A több barlangász egyesület tagjaiból szerveződött Szinva Csoport kisebb bontás után új kürtőkre bukkant – mondta Rántó András, a kutatás vezetője. Az új rekordmélységet négy év alatt érték el, idén március 15-én jutottak el 275 méterre. Korábban 254 méterrel az istván-lápai volt a legmélyebb magyarországi barlang, ugyancsak a Bükkben.

A kutatásnak ezzel még nincs vége – magyarázta Rántó helyettese, Sűrű Péter. A Bányász-barlang a Szinva forrásához kapcsolódik (ez a patak biztosítja Miskolc vízellátásának 20-25 százalékát). A barlang mélysége ugyanis meghaladhatja a 400 métert, hossza pedig akár 40-50 kilométer is lehet. A Bányász-barlangban 2010 óta mintegy 30 barlangász dolgozott összesen 3000-4000 munkaórát, és mintegy ötmillió forintot fordítva a kutatásra.

www.origo.hu – MTI

Ez is macskakő..?

Séta a Budavári Palota előtt…

 

Gyakran sétálok a Budavári Palota előtt, a keleti oldalon. A szinte kizárólag gyalogosok által igénybe vett, nem túl régen – vízszintes felületre! – lerakott macskakő igen rossz állapotban van… De nézzük, mit illik tudni a macskakőről!

A macskakő utak, terek kövezésére használt, szögletesre faragott, általában vulkáni kő – elsősorban bazalt. Azért bazalt, mert az utána következő szóba jöhető kő, az andezit már tapasztalhatóan kevésbé ellenálló. Neve a német Katzenkopfstein (macskafejkő) szóból származik – tükörfordítással – majd lerövidült. Német nyelvterületen éppen a macska tűnt el a szóból, s ma Kopfstein-nek (fejkőnek) hívják a kockakövet.

Még Savoyai lova is megbotlana...

Még Savoyai lova is megbotlana…

Több helyen olvasható, hogy a híresen ritka hatszög-keresztmetszetű somoskői bazaltoszlopokból (amelyeket nem a vár alól, hanem a közeli Macskalyuk bányából termeltek ki) is készült macskakő, és azzal burkolták Bécs utcáinak egy részét. Az oszlopokat csak fel kellett hasogatni. Én még képen sem találkoztam soha hatszögű bazaltkockákkal fedett járófelülettel, így a hatszögű forma sántít, de hagyományos macskakőből innen mindenhova juthatott Monarchia-szerte. A Somoskői vár viszont – naná! – jól láthatóan ilyen oszlopokból, kockákból épült.

 

 

A második világháborúig elterjedt szabadtéri burkolási módszer volt a macskakövek szoros, adott mintázatú lerakása. Előnye, hogy nagy szilárdságú, és a köveket többször is le lehetett rakni, mivel nincsenek egymáshoz rögzítve, hátránya, hogy esőben a felülete csúszós. Az 1960-as évektől kiszorította az aszfalt – előtte az útépítők alig tudták szétverni az egykoron becsülettel megcsinált munkát.

Kétszintes lerakás...

Kétszintes lerakás… – egy fönt, egy lent.

A macskakő lerakásának legjellegzetesebb módja a „kétsoros átkötés”, de szokásban volt négy- és hatsoros átkötésben is lerakni. Mind ezek, mind a hullámvonalban történő kirakás a kiskockakő szabálytalan mérete és alakja miatt ésszerű: a különböző méretű kövek így csaknem maradéktalanul felhasználhatóak.

Míg a kiskő és kiskockakő szabálytalansága miatt (méretük 10–12 cm-es él a látható felületen) erre a módszerre szükség volt, addig a „bányanedves” állapotban pontosabban hasított és megmunkált nagykockakő burkolatot (18 x 18 cm) egyenes vonalban, általában az úttengellyel 45 fokos szöget bezárva fektették az ágyazatba.

(Írta: a Wikipedia segítségével Harsi)

Mi is történt 1945. február 11-én, este, úgy 8 óra után?

Hátha valaki nem tudja…

A Bécsi kapu - 1945

A Bécsi kapu – 1945 (Forrás: internet)

 

Nincs kerek évforduló, ezért úgy gondoltam másra hagyom a megemlékezést. Aztán, meggondolatlanul, belelapoztam az „RTV Részletes” újságba, megnéztem a február 11-i műsorokat. Elképedtem! Azon a napon, amikor 1945-ben egy kisvárosnyi magyar férfi (nő és gyerek!) halt meg, a közszolgálati televíziók (az M-1, az M-2, a Duna és a Duna-World), és a közszolgálati rádiók: a Kossuth, a Petőfi és a Bartók  is tingli-tangli vidám műsorokat sugároznak. Eszükbe sem jut megemlékezni az e napon néhány óra alatt elesett hozzávetőleg 20 ezer (!) magyarról, ugyanannyiról, mint az 1526-ban lezajlott mohácsi csatában.

 

Mi is történt 1945. február 11-én, este, úgy 8 óra után?

Tudjuk, ez az évfordulója a Budai-várból 1945. február 11-én történt kitörésnek, mely során az 1944. Karácsonya óta a Budai-várban rekedt magyar és német alakulatok maradványai, hátrahagyva a Várhegy pincéiben sebesült és beteg bajtársaikat, elkerülendő a semmi jóval nem kecsegtető fogságba esést megkísérelték a lehetetlent, azaz egy bravúros rohammal kitörni a Vár és Budapest körül kiépített többszörös szovjet gyűrűből.

A Bécsi kapu tér a szobraival - 1945 (Forrás: internet)

A Bécsi kapu tér a szobraival – 1945 (Forrás: internet)

Mint tudjuk, a Budapest körüli szovjet gyűrű 1944. Karácsonyán bezárult, s 1945. január közepén a magyar és német alakulatok, feladva Pestet, Budára majd fokozatosan a Várhegyre, pontosabban a Budai várba szorultak vissza. A Hitler által ígért légi utánpótlás akadozott, majd a szükség-repülőtérként használt Vérmező eleste után le is állt. A magyar és német parancsnokok, Hindy Iván vezérezredes és Karl Pfeffer-Wildenbruch Obergruppenfürer, akik összességében 40-45 ezer ember – nagyjából fele-fele arányban magyar és német katonák – felett rendelkeztek, s akik minden korábbi kitörési engedély-kérelemre Hitlertől elutasító választ kaptak, lőszer és élelem fogytával elhatározták a kitörést. Itt is furfanghoz kellett folyamodniuk, azaz a Berlin felé küldött rádióüzenet után, miszerint kitörnek, összetörték a rádiót, hogy ne vehessék Hitler ismételt tiltó parancsát.

Az 1945. február 11-én este 8 óra körül a Bécsi kapun keresztül a Várfok és az Ostrom utcán kitóduló magyar és német csapatokat, melyek sem tüzérségi támogatást nem kaptak, s nehézfegyverekkel sem rendelkeztek, a kitörést már „váró” szovjetek a Széna és Széll Kálmán tereken félelmetes golyózáporral fogadták.

Az egyenlőtlen küzdelem hamar eldőlt: a fáradt, kiéhezett, lőszerrel alig rendelkező kitörő sereg, azaz józan becslések szerint 44 ezer – fele részt magyar, fele részt német – katonából másnapra hozzávetőleg 700 katona érte el a magyar-német vonalakat és átmenetileg megmenekült. Azaz 43 ezer katona egyetlen nap leforgása alatt halt meg, amiből, ha az arányok helyesek, 21-22 ezer volt a magyar halott.

A kitörők menekülési irányai (Forrás: internet)

A kitörők menekülési irányai (Forrás: internet)

És itt meg kell állni. Megállni, és nem azt boncolgatni, hogy az elesettek hány százaléka szimpatizált a német terjeszkedéssel, hány százaléka volt náci (szovjet szóhasználat szerint: fasiszta) érzelmű, hanem fejet hajtani a katonai esküjükhöz halálukig ragaszkodó, hazájuk fővárosát az ellenségtől (igenis ellenségtől, mert egy katona számára a felettese, a parancsnoka mondja meg, ki az ellenség) védő katonák végső erőfeszítése, halála előtt. S hogy nem adták meg magukat, az is érthető, hiszen már 1944 ősze óta magyar földön tevékenykedik a Vörös Hadsereg, s vannak hírek, hogy az elfoglalt területeken mi történik, s mi történik a fogságba esett honvédekkel. De tudjuk azt is, hogy a Várhegy pincéiben berendezett hadikórházak sebesültjeinek szenvedését a Várba betörő szovjetek nem gyógyszerrel, kötszerrel és érzéstelenítővel, hanem lángszóróval rövidítették le.

Igen! Meg kell állni és eltöprengeni azon, hogy a mohácsi csatával azonos emberveszteség, miért nem érdemel meg több mint 60 év után a hivatalos Magyarországtól kegyeletet. Hogy egy tisztességesen megrendezett állami megemlékezésen elsirassuk azt a kisvárosnyi életerős magyar férfit, köztük a csupa fiatalból álló két Egyetemi Rohamzászlóalj önkénteseit, ahogy ezt tette Nemeskürty István 1972-ben a doni áldozatokkal a „Requiem egy hadseregért” című könyvében. Megemlékezni, s nem azon fanyalogni, hogy párfős szervezetek miként emlékeznek meg róluk. S mellesleg elsiratni azt a Gerhard Schmidhuber német vezérkari ezredest, aki egy hónappal korábban még megmentette a budapesti gettó maradék 60-70 ezer lakóját, s aki a Lövőház utcában ugyanezen harcban esett el.

Igen, ideje már központilag, államilag felmenteni ezeket az elesett katonákat a hamisan csengő „fasiszta” jelző súlya alól, s ezzel felitatni azt a gyászkönnyet, mely még ma is legördül ezekben a hideg február elejei napokban a hozzátartozók sokat látott és még többet tapasztalt barázdált arcán. Ez a feladat a hatalomban lévőkre vár!

 

Mi pedig, civilek, addig is kegyelettel gondoljunk az elesettekre! Legyen emlékük áldott!

Dobai Miklós

Internetes körlevélből

Isten veled Istállós-kő?

A Bükk régi csúcsán... (Fotó: Tiberius Gallus)

A Bükk régi csúcsán… (Fotó: Tiberius Gallus – internet)

80 éve rosszul jelzik a térképek, rosszul írják a tankönyvek…

A szakemberek egy csoportja már régen gyanította azt, amit az idén januárban be is bizonyított: nem az Istállós-kő a Bükk legmagasabb pontja. Az átlagosnál jóval pontosabb katonai térképeken már a rendszerváltás előtt jelezték, hogy a jól ismert csúcsnál van magasabb. Még pedig a Kettős-bérc melynek északi kiemelkedése 10 centiméterrel(!), a déli viszont 2,6 méterrel emelkedik az eddig ismeretes 958,1 méteres szint fölé. A mostani kutatást Regős József, a Barlang Bt. igazgatója vezette.

1995 óta, amikor feltüntették a Kettős-bérc magasabb értékeit, többen többféle eszközzel végeztek méréseket, s az idén a legutolsót. A kutatók új elnevezést is javasolnak ennek a csúcsnak, ez pedig a Szilvási-kő.

(Mivel a Karancs-Medves bazalt vidéken van egy közkedvelt, jó kilátással bíró magaslat, a Szilvás-kő, nem tartom jó ötletnek. A Szilvási-kő elnevezés legalább olyan „szimpla”, mint a Kettős-bérc… – Harsi)

 

Milyen a Szahara szemének struktúrája?

A Szahara mauritániai részén egy a maga nemében egészen egyedülálló geológiai képződmény található, mely a világűrből nézve egy szemre emlékeztet. 1965  óta, amióta a Gemini 4 asztronautái McDivitt és White megpillantották ezt a hatalmas kör alakú geológiai képződményt, szinte minden űrutazás során lefotózzák a máig kuriózumnak számító alakzatot.

 

A műholdfelvételeken a homok állandó mozgása miatt változik, de a szem közepe tisztán látszik. (Forrás: internet)

A műholdfelvételeken a homok állandó mozgása miatt változik, de a szem közepe tisztán látszik. (Forrás: internet)

A 48 kilométer átmérőjű, Richat struktúrának nevezett koncentrikus körökből álló alakzat másik neve, a Szahara vagy Föld szeme. Keletkezését illetően máig nincs megegyezés a tudóstársadalomban. Egyesek szerint egy meteoritbecsapódás következtében jött létre, azonban ezt az cáfolja, hogy a kráter alapja lapos, illetve sehol máshol nem találtak a Szahara területén ehhez hasonló nyomokat, amelyek egy ilyen nagy erejű – és jellegű – becsapódás igazolhatnának.

A legmerészebb feltételezések szerint földalatti nukleáris robbantás hozta létre, ám ezt cáfolja, hogy jelenleg egyetlen országnak sincs ekkor erejű bombája. A ma leginkább elfogadott elmélet szerint a földkéreg gyűrődésének, az eróziónak, és az üledékes kőzetek kiemelkedésének tulajdonítják a keletkezését. A Richat struktúra azon kevés földi geológiai struktúrák egyike, amely az űrből sokkal inkább megfigyelhető, mint a Földről. A különleges alakzat már az első űrbeli utazás óta kedvelt megfigyelési célpont.

A Richat struktúra a „levegőből”. (Forrás: internet)

A Richat struktúra a „levegőből”. (Forrás: internet)

A műholdfelvételeken a homok állandó mozgása miatt változik, de a szem közepe tisztán látszik. A képeken látható sötét részek  a környező homokhoz képest 200 méterrel magasabb, üledékes kőzetek alkotta fennsíkot jelölik. A struktúra külső peremének csúcsa 486 méterrel emelkedik a tengerszint fölé.
Bár csak a világűrből látható igazán a képződmény, de mára Mauritánia egyik legkedveltebb turisztikai célpontja lett.

A Mistique alapján

Dimmuborgir, ahol a föld és a pokol találkozik

Izlandon létezik egy Dimmuborgir elnevezésű tájegység, mely egy vulkáni tevékenység nyomán egy romba döntött, baljós kísértetkastélyra, vagy várra hasonlít. Innen ered a Dimmu Borgir elnevezés, ami ónorvég nyelven annyit tesz: sötét várak.

A területre jellemzőek a nagy üregek, kamrák, a sejtszerű, gázok okozta lyukacsos kőzetszerkezetek (Fotó: internet)

A területre jellemzőek a nagy üregek, kamrák, a sejtszerű, gázok okozta lyukacsos kőzetszerkezetek (Fotó: internet)

A Dimmuborgir egy nagy területen elhelyezkedő lávamező Myvatn-tól keletre, lávabarlangokkal, furcsa, meredek sziklacsúcsokkal. A Dimmuborgir lényegében egy hatalmas összeroskadt lávacső, amely abból a lávából alakult ki, ami a Þrengslaborgir és Lúdentsborgir kráterek hatalmas kitöréséből odafolyt, és ott tóvá gyűlt – 2300 évvel ezelőtt. Mivel a láva egy mocsaras területre folyt, a láp vize felforrt, s a gőz csak a lávafolyást áttörve távozhatott el. A gőz-csatorna széle szilárdult, s így akár több méter átmérőjű függőleges csatornák – csövek – maradtak a tovafolyó láva után. Emellett a lávafolyás teteje is megszilárdult, s az alatta hömpölygő kőzetolvadék kedvezőbb területre távozott. A lávacső – lávabarlang – beomlott, ám a függőleges csatornák (amelyeken át a gőz távozott) jórészt megmaradtak. A lávató mélysége tíz méter is lehetett, s becslések szerint a képződmény legmagasabb részeiből is látni még valamit.

Átjáró az alvilág felé...

Átjáró az alvilág felé… (Fotó: internet)

A területre jellemzőek a nagy üregek, kamrák, a sejtszerű, gázok okozta lyukacsos kőzetszerkezetek, s ezek méretei gyakran elég nagyok ahhoz, hogy emberek férjenek el bennük, vagy férjenek át rajtuk, így az izlandiaknak vár – borgir – jusson eszükbe róluk.

Az izlandi néphit szerint ez az/egy a hely, ahol a föld a pokollal kapcsolatban áll, s az északi keresztény tanok szerint is itt ért földet a Sátán, akit letaszítottak a mennyből, s létrehozta az itt a valóságos „Pokol katakombáit”.

 

A tájtól kölcsönözte nevét az 1993-ban alakult norvég Dimmu Borgir zenekar, amely leginkább Észak-Európában, Németországban és Portugáliában sikeres. Az együttes szimfonikus black metalt játszik, s a zenekar egyre eredetibb hangzásvilágot alakított ki magának az évek során. A Dimmu Borgir lemezeinek hangzása, s a tagok hangszeres tudása egyaránt igen magas szintű.

Harsáczki György

A Yellowstone vulkánja fenyegetőbb, mint hitték

A magmakamra elhelyezkedése a Yellowstone-kaldera alatt (Forrás: internet)

A magmakamra elhelyezkedése a Yellowstone-kaldera alatt (Forrás: internet)

Az amerikai Yellowstone park alatt fekvő szupervulkán jóval nagyobb, mint azt korábban hitték: egy új tanulmány szerint kiterjedése akár 2,5-szer is nagyobb lehet. A Utahi Egyetem kutatócsoportja szerint az üreg kiterjedése elérheti a kilencven kilométert is, ebben az esetben pedig 200-600 köbkilométer magmát tartalmaz. A magmakamra mélysége 2–15 kilométer között mozog, kilencven kilométer hosszú és 30 kilométer széles.

Bob Smith professzor azt  nyilatkozta,  hogy bár nagyon régóta dolgoznak a területen, ennek ellenére őket is megdöbbentették az eredmények. Ha a yellowstone-i vulkán ma törne ki, az katasztrofális következményekkel járna.

Amellett, hogy a földrengések, a lökéshullámok, a kiömlő láva, a forró gőzök, a mérgező gázok, és a háznyi méretű vulkáni bombák az észak-amerikai kontinens lakosságának nagy részét közvetlenül  elpusztítaná, teljesen összeomlana a Föld mezőgazdasága, nagy részben elpusztulnának az állatok és a növények. Hirtelen „vulkáni tél” következne be (melyhez egy nukleáris tél hasonlít talán legjobban), mivel a Nap sugarai nem jutnának le a Földre a sztratoszférába került hatalmas mennyiségű por miatt, s ez óriási energiaválságot idézne elő, és aki ezek után még életben maradna, az lassan éhen halna…

A Yellowstone-kaldera közepén... (Forrás: internet)

A Yellowstone-kaldera közepén… (Forrás: internet)

Erre azonban nem számítanak a kutatók, mivel az utolsó kitörés 640 ezer évvel ezelőtt történt. Akkor bizony az egész észak-amerikai kontinenst beborította vulkáni törmelékkel, és a világ időjárását is befolyásolta.

A kutatók most pontosabb képet kaptak arról, hogy mi van a föld alatt. Jamie Farrell, az egyetem kutatója azt mondta, hogy minden rezdülést, földrengést megfigyelnek a Yellowstone környékéről, és követik a szeizmikus hullámokat is, amelyek megkerülik a Földet. Azt, hogy a vulkán aktív, pontosan mutatják a rendszeres földrengések és a talajszint magasságának változása. Az elmúlt évtizedek során nagymértékű – 60 év alatt 83 cm – emelkedés és kis mértékű süllyedés mutatkozott a kaldera területén, mintha a vulkán „sóhajtana”. A kutatók arra használják az új adatokat, hogy jobban meg tudják jósolni a felmerülő kockázatot. Bob Smith azt is hozzátette, hogy maguk a kutatók sem lehetnek biztosak abban, hogy kitör-e még egyszer a vulkán. Egyesek azonban úgy gondolják, hogy éppen esedékes egy ilyen kitörés, mivel nagyjából 600 ezer évente tör ki a Yellowstone óriásvulkánja.

Melegvizes forrás madártávlatból a szupervulkán felett. (Forrás: internet)

Melegvizes forrás madártávlatból a szupervulkán felett – Yellowstona N. P. (Forrás: internet)

(A kitörés vízióját filmesítette meg a Szupervulkán című film, amely valóban borzongatóra sikerült. De egy valóságos csapás elhomályosíthatja a fantázia szülte pusztítást… – Harsi)

75 ezer esztendővel ezelőtt az indonéziai Toba nevű szupervulkán kitörése majdnem lesöpörte az emberiséget a Földről.  Az emberek „családfáját” mitokondriális DNS vizsgálatokkal nyomozó tudósok azt állapították meg, hogy a Toba kitörését követő időkben az emberiséget mindössze 5-10 ezer fő képviselte az egész bolygón! Hasonló kitörést tesznek felelőssé a Perm végi kihalásokért is, amikor a Föld akkor élt fajainak 90%-a kipusztult egy szibériai szupervulkán kitörésekor. Igen sok tudós a dinoszauruszok kihalását is szupervulkánok számlájára írja.

A Yellowstone-vulkán már három alkalommal – 640.000, 1.3000.000 és 2.100.000 évvel ezelőtt – sodorta a kihalás szélére a földi életet, még sem kizárt, hogy megelőzi egy tenger alatti óriás. Mintha megélénkültek volna mostanában bolygónk vulkanikus területei…

Egy tongai vulkán víz alatti kitörése (Forrás: internet)

Egy tongai vulkán víz alatti kitörése (Forrás: internet)

(Az index.hu és a harmonet anyagai alapján)

A Tüzes sas fészke

Egy különös kráter Szibériában

Fentről térkép e táj... És fészek. (Fotó: internet)

Fentről térkép e táj… És fészek. (Fotó: internet)

 

Vulkanizmus, meteorit becsapódás, vagy egy idegen űrhajó? Orosz tudósok szeretnének már pontot tenni a Kelet-Szibériai rejtélyes Patom kráter eredete körüli viták végére. Jövő tavasszal már a kilencedik tudományos expedíció indul az egyedülálló geológiai objektumhoz, amely Irkutszk régióban található.

A Patom kráter, mint egy bizarr salakkúp emelkedik a szibériai tajga fölé. A helyi vadászok „Tüzes sas fészkének” nevezik. Magassága 40 méter, átmérője 160 méter, ami majdnem kétszerese egy futballpályának. A kráter közepén óriási tojásra emlékeztető 12 méter magas kiemelkedés látható.  Térfogata 230-250.000 köbméter, a súlya pedig körülbelül 1 millió tonna.

Eddig nyolc tudományos expedíció igyekezett megfejteni a Tüzes sas fészke eredetének a titkát. De sem a meteor, sem az UFO eredetét nem tudták bebizonyítani. Az összegyűjtött adatok alapján feltételezik, hogy ez egy úgynevezett kriovulkan – vagyis fagyvulkán. 500-600 évvel ezelőtt, az örök fagy okozta földtani jelenségek között jelenhetett meg, azaz a „Kis jégkorszakban”. Dmitrij Gladkocsub, a Földkéregtani Tudományos Intézet igazgatója így értelmezi a szokatlan formájú objektum megjelenését:

– A talajvíz lassú jéggé fagyása eredményeképpen a felület felpúposodott (mivel a jégnek nagyobb a térfogata, mint a víznek – Harsi). A Kis jégkorszak végével a terület éghajlata melegebb lett, és a „fagypúp” belsejében levő jég elolvadt. A vastag kőtörmelék közepe is lassan „kiengedett”, és a púp közepe lassan besüllyedt. Így keletkezett a domb alakja.

A Tüzes sas fészkének "tojása" (Fotó: internet)

A Tüzes sas fészkének „tojása” (Fotó: internet)

A tudós nem zárja ki, hogy a Patom kráter kialakulása még folyik, és a hipotézis igazolására a domb több pontján különleges érzékelőket helyeztek el. Ha jövőre kiderül, hogy helyzetük megváltozott, akkor az azt jelenti, hogy a kráter él – mozog. A közelgő expedíció során számos új kutatási kísérletet folytatnak majd. Modern berendezés teszi lehetővé azt is, hogy a kráter másfél kilométeres mélységében is vizsgálatokat folytathassanak, és még több információt kapjanak a szerkezetéről.

A Patom krátert 1949-ben Vagyim Kolpakov irkutszki geológus fedezte fel. A Tüzes sas fészke azóta sok tudóst nem hagy nyugodni szerte a világon. Jelenleg az Irkutszk régió hatóságai azt tervezik, hogy különleges védett geológiai objektumnak nyilvánítsák a területet.

 

A két képnek nincs köze egymáshoz! - Harsi (Fotó: internet)

A két képnek nincs köze egymáshoz! – Harsi (Fotó: internet)

A Patom kráterről olyan fotók is keringenek a világhálón, amely félrevezethetik a felületes szemlélődőt. A kráter távlati képe valóságos, ám a kráter közepét, a „szemét” közelebbről bemutatni szándékozó felvétel egy vulkanikus kőzet „szemeskövét” ábrázolja, amelyen a megszilárdulásakor-kihűlésekor kialakuló héjjas szerkezet látható. A Patom kráter – jól láthatóan – kőtörmelékből áll.

 

(Az „Oroszország hangja” nyomán)